Akik azt várták, hogy az új szezon első meccsét – ami ráadásul rögtön egy rangadó – majd jól beharangozzuk, azok most csalódni fognak, ugyanis csak egy nyúlfasznyi kommentfogóval szolgálhatunk, és ez bizony nem lustaság, hanem koncepció. A nyári podcasten felvetette egy hallgató, hogy írhatnánk gyakrabban a meccsek után, és mivel kapacitásunk véges, az egy kaptafára készülő beharangoktól meg kissé ki is égtünk, ezúttal a meccsek utánra tartogatjuk okosnak szánt mondanivalóinkat. Hogy azonban ne maradjatok hozzászólási lehetőség nélkül, a tervek szerint minden meccs előtt ki fogunk tolni egy ilyen dühöngőt, ahol szép összetett mondatokban véleményt tudtok alkotni a meccsről, vagy elküldhettek minden rosszul játszó United-játékost a picsába. Szóval mindjárt Chelsea, a meccsről és a nyár történéseiről hét elején podcastelünk, addig is kezdőcsapatot, gólörömködést, statisztikákat, mindenszar elmélkedéseket ide.
dühöngő kategória bejegyzései
Undorodom tőletek
Dr. Harrari Ezrának elege lett a szurkolókból
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Gracias, Tonio!
Mielőtt még elkezdenénk lezárni ezt az elbaszott szezont, van hátra egy zárómeccs, amelyen két motivációját vesztett csapat léphet pályára azzal a csalfa reménnyel, hogy egy jó teljesítménnyel elfeledtethetik szurkolóikkal azt, mit is műveltek augusztus óta. Mi is annyira a lőtéri kutyák érdeklődésével állunk a ma délutáni United – Cardiff meccs elé, hogy még azt is elfelejtettük, kinek a dolga lenne beharangozni ezt a csodát. Ha már így alakult, gondoltuk hogy megvárjuk a kezdőcsapatot a dühöngő élesítésével, szóval ennek a tizenegy legénynek kéne felvidítania azokat a die hard United-fanokat akik nem találtak jobb szórakozást vasárnapra mint sztrímen nézni hogy meglesz-e végül az ötödik hely: De Gea – Dalot, Smalling, Jones, Young – Pereira, McTominay, Pogba – Lingard, Rashford, Greenwood.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Fuck you and good night!
Disclaimer: Ez a poszt nem azért születik, hogy bárkinek is tetsszen, vagy bárki elismerését is kivívja, nem, ez a poszt azért születik, mert már régóta bennem lévő gondolatok és érzések utat törhessenek, hogy kimondhassam amit érzek és gondolok, és egyben ezzel le is zárjunk valamit! A poszt indulatos, szókimondó és egyesek számára talán megbotránkoztató is lesz, de leszarom!
Bukaku
(Disclaimer: A poszt hirtelen felindulásból elkövetett véleményposzt, kéretik azt helyén kezelni. Érzékeny lelkűek, és elégedettek a maival nyugodtan várják meg a következő meccs előtti beharangot. Peace, Love, Unity!)
Igen, megint eljött az évnek az a szakasza, amikor kikapunk a City-től. Noha statisztikai alapon felkészülhettünk rá, az Arsenal valószínűtlen megverése csalfa, vak reménnyel töltötte meg a szurkolók szívét. December 10-ét írunk, ami azt jelenti, hogy José Mourinho cirka másfél szezon óta a Manchester United managere. Meg lehet-e ítélni ennyi idő alatt egy edzőt? Nos, én azt gondolom, hogy ehhez kevesebb idő is elég, de aki szerint minden kritikus egy habzó szájú José-hater, most majd jól idekommenteli, hogy egy meccs alapján nem lehet José munkásságát megítélni. És tényleg nem. Csakhogy ez az egy meccs tökéletes példázata volt annak, amit a Manchester United jelenleg az akadályok meglépéséről gondol.
Quem é você? – Portugál pojácák
BL-meccs van a mi utcánkba’ – szól a hagyományos manchesteri nóta, a kedd esti mérkőzésen egy győzelemmel ráadásul biztosíthatnánk, hogy ez tavasszal is így legyen. Az ellenfél a nagyon mélyen lévő Benfica, egy ilyen posztnak pedig a bemutatásukról kéne szólnia, nem mehetünk azonban el saját portugálunk mellett, aki mostanában valószínűleg jobban foglalkoztatja a Vörös Ördögök szurkolóit, mint egy tingli-tangli BL-csoportmeccs. Vagy az is lehet, hogy nem, de ha már meg lettünk szólítva a zseniális Zsozé által, akkor élünk a válaszadás lehetőségével. Illetve, a többes szám annyira nem is indokolt, nem szeretném a magánvéleményemet szerkesztőségi álláspontként bemutatni, inkább meginvitálunk titeket egy újabb szurkolói konzultációra. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Uborkaízű kommentfogó, avagy The Big Fella Theory
Újra elérkezett az évnek az a része, amikor az egyszeri futballdrukkerek kedvencünk mérkőzéseinek hiányában az eljövendő idők csapatáról filozofizgatnak, elmélkednek, hangulatot gerjesztenek, anyáznak és naponta újabb pletykákkal állnak elő. Azonban annak érdekében, hogy a pecerenként percenként 15 darab tweet ne ölje le a blog időnként így is hörögve zakatoló motorját, gyűljön most ide az éji vad a vérszag helyett, hogy egy ideig ebben a bejegyzésben válthassuk meg a világot! Billentyűzetre fel! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Rage against the Mouchine/Konstantin Nápolyi
(Disclaimer: A poszt nagyja a hétfői mulatságot követően, kedden készült, üzemzavar miatt azonban csak ma tudott kikerülni, így lett belőle ez a 2in1 írás és ugyan én is lenyugodtam a Liverpool meccs óta, csak azért se várjuk békében a mai meccset!)
Nem a te pénzed
Hivatalos tagsági nélkül nem tudsz jegyet rendelni. 32 font, de nem a te pénzed. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
ELpicsázva
Újabb szintre lépett december óta tartó fosfaragással kombinált faszkodásunk, e tortúra legutóbbi állomásán az Európa Ligában a dán futballóriás, az FC Midtjylland (mert ugye most már illik leírni helyesen a nevüket, ha már megb@sztak minket) alkotott leküzdhetetlen akadályt romokban heverő csapatunknak. Legyőzőinkről már köztudott, hogy 1999-ben alakult (idősebb vagyok, mint a Midtjylland póló jöhet?), két hónapja nem játszottak tétmérkőzést, utolsó tíz meccsükből egyet nyertek meg, a csoportmérkőzések során két meccsen 1-9-es gólarányt mutattak fel a Napoli ellen és nem mellékesen a Bruges-t előzték meg, így lettek csoportmásodikok. Úgy vállalkoztam egy „értékelő” poszt megírására, hogy az első 40 percet nem is láttam, és csak a 89. percben vettem észre, hogy egyáltalán cseréltünk, de amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten, pocsék játékhoz hasonló színvonalú elemzés dukál.