Nehéz feladat előtt áll az egyszeri szerző a Valencia elleni Bajnokok Ligája mérkőzés beharangozó írása során. A fenti címben kiemelt szofisztikált kérdésfelvetés a Depresszió zenekar koncertjei előtt szokott elhangozni, midőn az értő közönség szerint ideje a húrok közé csapni, és a banda még sehol. De tényleg, mi a faszt lehetne még írni a hétvégi forduló után? Amikor a West Ham (érted, a West Ham!!!) simázott le minket Londonban, egy másodpercnyi esélyt sem adva gyengélkedő kedvenceinknek. De nézzük a jó oldalát (mert mindennek van ilyen – beszélik), tudjuk mire fogni alkoholista mivoltunkat közeli ismerőseinkkel történő beszélgetéseink során amikor a meccs vége után elő merünk mászni az asztal alól a rivális szurkolók távozását követően, ahová a gúnyos megjegyzéseket elkerülendő bújtunk.
Mivel a modern csúcsfoci egyetlen fokmérője a Bajnokok Ligája küzdelmeiben való részvétel lett, tulajdonképpen szeptember közepén kezdődik meg a szezon Európa legnagyobb csapatainak számára. Hogy mi mennyire tartozunk jelenleg az elitbe, az valójában teljesen mindegy, mert az idény az augusztusi-szeptemberi felszopó bajnokik és a kézimunkának is gyenge válogatott szünet után indul be igazán. Hétközi meccsek, kettős terhelés, rotáció, kipihentebb ellenfelek, és egyéb finomságok várnak az amúgy sem túl optimista United-drukkerek idegeire, de hát igazából ezt szoktuk meg éveken át, ezért kell bekerülni Anglia négy legjobb csapata közé évről évre. BL-kalandozásunkat ezúttal Svájc jelenlegi legjobb csapata ellen kezdjük meg, őket fogjuk most úgy-ahogy bemutatni, hogy ne legyetek teljesen elveszve az esti, idegennyelvű stream nézése közben sem. 
Új podcastunkban terápiás jelleggel ültünk mikrofon elé, hogy megpróbáljuk feldolgozni a szezon eddigi történéseit és imádott mesterünk nyilatkozatait. Az adásból kiderül, hogy látunk-e fényt az alagút végén, és hogy melyik az a forgatókönyv, ami a klubnak, a szurkolóknak és a Josénak is a legjobb lenne.
