
Valahányszor a Sevilla menetrendszerűen megver minket 2-1-re, érkezik egy összefoglaló a meccsről is, kicsit kevésbé világvége hangulattal, mint mondjuk két évvel ezelőtt, de azért kicsit borúsan.
Valahányszor a Sevilla menetrendszerűen megver minket 2-1-re, érkezik egy összefoglaló a meccsről is, kicsit kevésbé világvége hangulattal, mint mondjuk két évvel ezelőtt, de azért kicsit borúsan.
„Az Európa Ligát még megnyerni is kínos” (Ismeretlen Stretford End-szerző (vagy kommentelő))
Nem tagadjuk, egy pillanatra kísértésbe estünk, és majdnem írtunk egy alapos beharangozót a szezon legfontosabb meccse elé, taktikai elemzéssel, mágnestáblával, Ajax-feltérképezéssel, de aztán elvetettük az ötletet. Modernizált mottónk (nem jobb, csak arrogánsabb) jegyében úgy döntöttünk, méltatlan lenne a Unitedhez és hozzánk is, ha túl sokat foglalkoznánk egy zs-kategóriás kupával. Ahogy a terroristák előtt sem hunyászkodunk meg, és nem változtatjuk meg az életmódunkat, a kultúránkat, úgy nem vagyunk hajlandóak komolyan venni az Európa Liga döntőjét sem, mert az azt jelentené, hogy elfogadtuk fejben és lélekben is, hogy a Unitednek itt a helye. Ha az ember beleesik egy gödörbe, ne kezdje el belakni, hanem másszon ki onnan minél gyorsabban.
És különben is: ha a csapat nem ad bele 100%-ot, akkor mi miért strapáljuk magunkat? Tiltakozásul ezért most csak a tervezett elemző poszt (eredetileg nem a nyilvánosságnak szánt) vázlatait közöljük. Ha lesz rendes kupa, lesz majd rendes poszt is. (20:45-től azért hajrá United!) Egy kattintás ide a folytatáshoz….
[rövid verzió] Az úgy volt, hogy a (szintén vörös) Kolléga szólt, hogy egy ismerősének az ismerőse szerzett négy jegyet a Vigo elleni visszavágóra, és ebből hármat vihetünk is, szóval érdekelne-e, hát hogy a faszba ne, válaszoltam, úgyhogy elutaltuk a pénzt, május 11-én hajnalban repülőre ültünk (a Szervezőn kívül jött még a kolléga szintén vörös gyerekkori cimborája is), este megnéztük a meccset, utána ittunk (előtte is), másnap stadiontúráztunk, szombat délelőtt hazajöttünk. Jó volt. (Aki nem szereti a sok betűt, most tekerjen a képekhez vagy a kommentekhez.)
Ha csütörtök, akkor Európa Liga, szokhattuk meg sajnos az utóbbi másfél szezonban, így nem ér minket meglepetésként, hogy a második számú európai kupasorozat február közepén ismét támadásba lendül. Kedvcsinálónak legyen elég annyi, hogy az angol rekordbajnok játszik a francia rekordbajnokkal, illetve a Pogba-tesók egymás ellen, de akit még így sem érdekel az EL, az ne nézze a meccset, sőt beharangozót se olvasson, mindenki másnak pedig itt a huarja altípusú értekezés aktuális ellenfelünkről. A Saint-Étienne csapata látogat az Old Traffordra, sportriporteri szakzsargonunkból pedig ezúttal a patinás jelzőt választottuk a francia klub jellemzésére, mert talán ezt illik mondani olyan csapatokra, amelyek régen sikereket értek el, de az utóbbi 10-20-50 évben leginkább szarok. Az ASSE rövidítéssel csúfoltra pedig ez abszolút igaz, de ezt ki is fejtjük mindjárt bővebben.
Olyan lesz ez az út, mint egy fekete török kávé. Amikor megiszod, és a végén köpködöd ki a zaccot, akkor már tudod, hogy nem volt olyan jó döntés újra kipróbálni. A Fener számára a múltkori megalázkodás után most eléggé élet és halál kérdésévé avanzsált a rangadó. Lássuk, mivel készülünk a sajtószabadság hazájába.
Már megint itt. Lassan már nem is tudom hányadik alkalommal az elmúlt évek alatt. Igaz volt olyan is, amikor ezt a fajta szenvedést is megspórolta magának a csapat. Az idei Európa Ligában sem tudjuk mi a célunk, de a keretet elnézve bizakodóak lehetünk, hogy mindenki bizonyíthat és igazi verseny alakul ki a kezdőbe kerülésért a bajnokságban is.
Olyan mérkőzés lesz ez a mai, amit épeszű ember a háta közepére sem kíván. A hétvégi szuperprodukciót követően pedig különösen kevesen érezzük úgy, hogy bármi esélyünk is lenne ma, amivel a legjobb nyolc együttes közé léphetnénk Európa második számú kupasorozatában. Nagyon úgy látszik, hogy csapatunk számára az Európa Liga nyolcaddöntőjén túl nem vezet út. A továbbiakban persze azért megnézzük, mégis nagyjából mi várhat ránk ma este, már a filozofin túl.
És a Keleti pályaudvarról, ahol törzshelyünk, a Mozaik található. Exkluzív kontent! A szerkesztőség minden tagja megszólal! (Mínusz Szücsi, szomorúszmájli.) Bónusz: az ország leghíresebb publicistája is tiszteletét teszi az adásban. (Letölthető verzió: itt.)
Figyelem: a podkeszt a nyugalom megzavarására alkalmas (de amúgy maximálisan indokolt) trágárkodásokat tartalmaz.
A sorsolást megelőzően azt mondtam, hogy a két angol együttest, és ha a Dortmundot elkerüljük, akkor már nem leszek boldogtalan. Ezt követően aztán persze a jött a Liverpool nekünk, a sárgák pedig éppen a másik angollal, a Tottenham csapatával kell, hogy szembenézzenek. Mivel a bajnokság elszállt és az FA Kupában is ott vannak a legnagyobb riválisok, ezért talán még jobban felértékelődik az Európa Liga szerepe és van Gaal is folyamatosan nagyon nagyokat mond a sorozatról. Hogy milyeneket, arról lentebb tudhatok meg mindent, amit tudni érdemes.
Miután alaposan meg lettünk fingatva az első mérkőzésen, így a laza FA Kupa siker úgy kellett, mint gyógysör az enyhe másnapra. A visszavágó előtt pedig megint csak arról tudunk beszámolni, amiről mindig is, a sérültekről és Louis van Gaal legújabb bölcsességeiről.