Ferguson életműve a 2010-es évad végén nem gyarapodott túl sok trófeával, egy csalódást keltő bajnoki ezüstérem, egy Bajnokok Ligája negyeddöntős búcsú, egy harmadik körös kiesés az FA-kupában és egy szerény Ligakupa győzelem gyűlt csak össze a mérleg két serpenyőjében, amit nagyrészt a támadószekciónk egyoldalúságának köszönhettünk – ezen kellett változtatni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az életmű korábbi fejezetében elkészült az a modern gépezet, amivel a Főnök Úr el tudta tarolni Európát, és jó eséllyel ezt még pár évig meg tudta volna ismételni – túl sok minden szólt közbe ehhez azonban. Innen folytatjuk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Az ünnepeknek köszönhetően folytatjuk Ferguson életművét talán a legvidámabb fejezettel, a folytatásban a keret némi bővítésével cirka 10 év után elkészül az a gépezet, amiről a Főnök úr álmodott.
Az újabb nemzetközi szünetnek köszönhetően a nagy tétlenség közepette folytatjuk a Főnök úr sztoriját – a korábban több epizódon át boncolgatott átmeneti időszak végre véget ér, a játék elkezd működni, Ronaldo pedig a háttérben szép csendben terminátorrá változik.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Némi szünet után folytatódik a Ferguson-story, miután van Nistelrooy beépítésével végérvényesen elmozdultunk a Class of 92′-tól, belemerülve az átmenet nehézségeibe, most pedig, több fontos alkatrész lecserélése és némi korrekció után végre megjelenik a fény az alagút végén.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ferguson a Madrid elleni fájdalmas búcsú után nekilátott összerakni a következő világverőnek szánt gépezetet – sötétben, fagyban, esőben, egyedül.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Rögtön a triplázás szezonja után újabb hatalmas feladat tornyosult Ferguson elé: bizonyítani kellett, hogy ez a csapat többet tud egyetlen szezonnál, valamint a legnagyobb klubok közt a helye Európában is.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A komplett szerkesztőség kezd úgy kinézni, mint azok az alakok, akiket a kútból frissen kimászott Samara Morgan csókolt homlokon. Legközelebb tényleg kapni fogtok rendes beharangot, becsszó, hogy eskü, komolyan. Azonban előtte újabb kitekintés érkezik a Ferguson-életműből, mégpedig a 20 évvel ezelőtti Inter ellen vívott Bajnokok Ligája negyeddöntő első meccse. Elsősorban azért, mert ezt találtam meg feltöltve Daily (nem Blind) motionre, másrészt pedig ez a meccs volt az első, amit igazi esélyeshez méltóan dominált le a United a kezdő sípszótól a lefújásig. Aztán a bejegyzés végén a szokott módon megpróbálok összeszedni 3 sornyi aktuális történést a PSG-visszavágó elé és úgy tenni, mintha mi sem történt volna.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….A bejegyzés címéből nyilvánvalóan kiderül, hogy (hosszabb szünet után) újabb fejezettel folytatódik a Főnök úr históriája, de mivel meglepetten vettük észre a naptárban, hogy ma este a Crystal Palace lát minket vendégül egy bajnoki erejéig, így tűzoltás jelleggel rájuk is szánunk egy bekezdést a végén.
Amekkora étvágyat varázsolt ezs kolléga a hétvégén a városi derbihez, akkora lett a végén a pofára esésünk is, a meccs utáni stresszes magyarázkodás pedig mindennapos vendéggé vált a Mourinho-sújtotta övezetben. Az élet egyébként még ennél is tud kevésbé habostorta lenni, képzeljétek csak el, hogy ti vagytok ezs. Nem elég, hogy végigolvassátok a szürkeárnyalatos könyvet, hogy asszociációs skilljeiteket felhasználva beharangot írjatok a blogra, de délután még az 1-3-at is végig kell nézzétek. A 12 meccs után az éllovas mögötti 12 pontos hátrányra, a negatív gólkülönbségre, a tabellán elfoglalt 8. helyre (és a mutatott játék képére) azonban egyelőre még nem térünk ki, helyette a nemzetközi szünetre való tekintettel robogni fog tovább a nosztalgiavonat.
Az sorozat első és második fejezetével már eljutottunk Fergusonnak a Premier League fölött gyakorolt terrorjáig, most pedig, amolyan félig-meddig átmeneti bejegyzés gyanánt szétnézünk, hogy mi történt a Uniteddel ezalatt Európában.
