A legfrissebb híreket olvasva joggal hihetnétek azt, hogy a bejegyzés címe a még bevethető Manchester United kerettagok számára utal, miután kiderült: Zlatan és Rojo ebben a szezonban biztosan nem lépnek pályára vörös mezben – előbbi könnyen lehet, hogy már soha többé. Szomorkodni azonban nincs sok idő, a menetrend ugyanis továbbra is borzasztóan sűrű a maradék tíz meccsre: vasárnap kora délután újból jelenésünk lesz, a Burnley otthonában kellene valami maradandót alkotni.
Amennyire vártuk a Liverpool elleni derbit, annyira nem tudjuk most, hogy örüljünk-e a döntetlennek. Nem tudjuk, hogy most félig tele van-e a pohár, vagy félig üres, azt meg pláne nem hogy az egyenlítő gól után ki verte azt le az asztalról. A játék képe alapján tulajdonképpen megérdemelt a pontosztozkodás, bár mindkét csapat éppen abban a félidőben szerzett gólt, amikor gyengén játszott. Gyenge játékból amúgy is láttunk eleget vasárnap, a derbi színvonala néha aggasztó mélységekbe merült alá, és a meccs alapján nem vennénk rá mérget, hogy nem ez a két csapat marad le a jövő évi BL-ről (bár tegnapi produkciójával a shitty is bekapcsolódott a versenyfutásba). Kapkodás, rengeteg hiba és pocsék egyéni teljesítmények mindkét oldalon, ráadásul mindez a szakmai stábra, a játékvezetőkre és a szurkolókra is jellemző volt, nem csak a játékosokra. Mi viszont ebben a bejegyzésben a United játékosainak teljesítményére koncentrálunk, ráadásul hogy igazi közösségi értékelés legyen, titeket is bevonunk a játékba, hogy ne csak a Stretford End sebtiben összerántott bírósága (kovacstomi, ezs, stanleykubrick, ezra, Beyonder, harman_smith és Strigo) mondja ki az ítéletet, hanem az olvasók esküdtszéke is.
Ma délután a Totteham Hotspur csapata látogat az Old Traffordra, a mérkőzést bár nagy lelkesedéssel várjuk már, azért félszemmel a holnapi EL sorsolásra is kacsingatunk, ugyanis kicsit bizonytalan elképzeléseink vannak arról, hogy vajon ma nem egy újabb döntetlen vár-e ránk, ami újra kihozná az állatot az egyébként békés kommentelő közösségből.
Nagyon nem bánnánk, ha most lefújnák a bajnokságot, hiszen az első forduló után az első helyen állunk, még ha a szezon első PL-meccsén leginkább a szerencsének köszönhettük, hogy két góllal is lenyomtuk a second season syndrome legkomolyabb tüneteit mutató Bournemouth-t. Örülni kell persze, elszállni viszont nem érdemes, nem a United lesz az utolsó csapat aki győzni tud a bajnokság legkisebb stadionjában, és nem minden ellenfél fog ajándékba adni egy vezető gólt. Az első félidő Lajost idéző alibije után azért a másodikban felpörgött a csapat, kissé sajnáltuk is, hogy 3-0 után nem erődemonstrációt hanem pihenőt tartottunk, és összességében elégedettek lehetünk a látottakkal, meg nagyjából az egyéni teljesítményekkel is, amit meg is próbáltunk számszerűsíteni a számotokra. Osztályzatok következnek.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Úgy tűnik, a feje tetejére állt bajnokság még az utolsó fordulókban is tartogat meglepetéseket, hiszen közvetlen ellenfeleink balfaszkodásának hála immár saját kezünkbe került a sorsunk, vagyis ha nyerjük az utolsó két bajnokit, biztosan beérünk a BL-selejtezőt jelentő negyedik helyre. Ami az FA Kupa döntőjével együtt éppen eléggé jónak hangzik ahhoz, hogy a szezon utolsó három meccse ne legyen Louis van Gaal utolsó három meccse is egyben. Hogy szeretnénk-e még egy szezonon át a krumpliorrú hollandot nézni a kispadon, arról megoszlanak a vélemények, mindenesetre a Mourinho-pletykák hatására jelentősen megnőtt azok száma, akik a kisebbik rossz elve alapján inkább arra szavaznak, hogy Lajos töltse ki a szerződését. Bevallom, én is utóbbiak táborát erősítem, éppen ezért bízom benne, hogy mindhárom hátralévő mérkőzésünket megnyerjük. Kezdve a mai, West Ham ellenivel.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Amennyire inogott a pad egy hónappal ezelőtt menedzserünk valaga alatt, annyira elcsendesültek mostanra a sportsajtóban a Lajos elbocsátásáról szóló pletykák és ultimátum-híresztelések. Mindezek ellenére nem mondhatjuk, hogy minden szép és jó Manchester vörösebbik felén: szánalmas decemberi nyeretlenségi sorozatunkat ugyan sikerült elfeledtetni néhány kellemesebb eredménnyel, a szórakoztató, sziporkázó játék azonban továbbra is olyasvalami, amit legfeljebb csak nyomokban tartalmaz kedvenc csapatunk. Nem is lenne túlzás feltüntetni ezt a figyelmeztetést a klub címere alatt – még úgy sem, hogy a mogyoróval ellentétben a gólokra valószínűleg senki sem allergiás. Kivéve persze Louis van Gaalt, de hát ő különleges – megbocsátjuk neki. Pláne akkor, ha sikerül legyűrnünk ma délután a Southamptont az Old Traffordon.
Ki hitte volna, hogy még karácsony előtt beleszaladunk egy újabb pofonba? Talán még a Norwich stábja sem, de van Gaal filozófiáján újabb csorba esett az országos egyes meccs elbukása következtében. A címben is megemlített skót úriember regnálása után azt hittük, egy időre elfelejthetjük a negatív rekordok döntögetését, erre jött ez a csodálatos december, amely eddig három vereséget termelt a fa alá. Míg a háttérben dübörög a vangaalout, mi megvizsgáljuk, korábbi menedzsereink hogyan vizsgáztak a Norwich elleni hazaikon, na meg persze azt sem felejtjük el megemlíteni, kik nyomták vállalhatatlanul szarul szombat délután. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az év utolsó hónapjába léptünk, megkezdődik a Premier League legőrültebb időszaka, a decemberi rohanás, karácsonyi meccsdömpinggel, sérülésekkel, rotációval (Newcastle-Spurs kombó tavaly??), wtf kezdőkkel. 23 nap alatt hat találkozó, ebből öt bajnoki, mind verhető ellenfél ellen. Sikeres megvívásuk esetén megszilárdíthatjuk pozíciónkat a dobogón. E sorozat első állomására kerül ma sor az Old Traffordon a West Ham United csapata ellen. A magam részéről nem is kérek mást a Mikulástól a csizmámba, mint egy törött kékeslila kalapácsot defeated felirattal…
Miután mindenki kiörömködte magát a válogatott meccseken (norvég olvasóinktól ezúttal elnézést kérünk), visszatérhetünk a Premier League küzdelmeihez, hiszen nagyjából most indul a téli hajtás. A sok kérdést megválaszoló év végi meccsdömpingben ugyan még hátra van két BL-meccs is, de elsősorban a bajnokság végkimenetele szempontjából fontos, hogyan is szerepel a csapat a naptári évből fennmaradó másfél hónapban. Előzetesen alighanem a könnyű kategóriába sorolhattuk mai ellenfelünk, a Watford elleni meccsünket, a Darazsak azonban a legmasszívabb újoncnak bizonyulnak eddig. Hogy kik is ők, arról lesz szó az alábbi posztban, na meg találkozhattok régi kedves ismerősökkel, megbukott angol szövkappal, digókkal, na meg persze Eltonnal. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hol is kezdjem? Moszkvában? Vagy az elalibizett városi rangadónál? Rooney-val? Vagy vágjak a közepébe, és magamat ismételve újra jelentsem ki, hogy van Gaal egy pöcs (#vg1p)? A múlt heti két meccs úgy nagyjából 4 órát vett el minden Manchester United drukker életéből, és ha azt írom, hogy nem szórakozhattunk jól, akkor nagyon visszafogottan fogalmazok. Valójában a címben már felbukkanó négybetűs nemi szerv, valamint a fekália mindenféle változatával és szinonimájával tudnám jellemezni a két mérkőzést, de nem teszem. Na jó, mégis, mert hát a játékunk fos, a United stílusától igen távol álló labdafaszkodás unalmas, meg ez egyébként is a Stretford End, ahol káromkodni ér. A továbbiakban terítéken a töketlen tiki-taka. Egy kattintás ide a folytatáshoz….