Mourinho az Mourinho. Egy forduló telt el a bajnokságból, de mégis újra a portugál mesterről szól minden. A blogokon még akkor is ő a téma, ha a United éppen nem játszik. A tegnapi Chelsea-Arsenal találkozón ugyanis néhány alkalommal zengett José neve az éterben. Ugye tudjátok, hogy miről van szó?
Még mielőtt lemaradnátok az annyira várt vagy nem annyira várt szezonkezdetről, időben szólunk, hogy ma este, azaz pénteken 21 órakor kezdődik a Premier League, ráadásul éppen a Leicester látogatásával az Old Traffordon. Rossz felkészüléssel és még rosszabb átigazolási időszakkal készülhettünk Mourinho harmadik szezonjára, de legalább hazai meccsel, amit illene behúzni. Bár a Leicester nyert bajnokságot mióta mi nem, a baljós előjelek ellenére a szezon első bajnokiján United-győzelmet várunk, ki is fejtjük hogy miért.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Manchester United José Mourinho kétesztendős regnálása alatt egy olyan csapattá vált, amely beazonosíthatósága még a portugál menedzser legelvakultabb híveinek is nehézkes. A szégyenteljes Bajnokok Ligája búcsú után alighanem érdemes kimondani néhány tanulságot.
Az évek múlnak, a United pedig még mindig a top négyért való harc felmutatásával tud büszkélkedni a szurkolóinak. A helyzet azért valamivel jobb, mint az elmúlt években, de az elképesztően sok meglepő bukásnak köszönhetően alighanem a hátralévő 12 forduló is sok izgalmat tartogat még ebben a küzdelemben. Lássuk, hogy mivel kell szembenéznünk ezen a kellemetlen februári vasárnap délutánon.
A szörnyűségesen zárult karácsonyi meccsdömping után nem sok esély látszódott bármiféle optimizmusra így január közepén a Manchester United háza táján, 2018 azonban eddig meglepően jól alakult. Egy-egy tükörsima győzelem a bajnokságban, majd az FA-kupában, egy kis dubajozás feltöltődés gyanánt, ráadásul még Sánchez leigazolásához is valószínűtlenül közel kerültünk – sok jel nem utal arra, hogy ez a szokatlanul idilli hangulat pont ma este foszlana szerte az Old Traffordon.
A drog rossz, értem? Mégis annyian csinálják, annyian lesznek függőek különböző szerektől, hogy még itt a Stretford Enden is beszélnünk kell a problémáról. Biztosan sokan elgondolkodtatok már azon, hogyan lehet évekig, akár évtizedekig bírni azt a nyomást, amit egy élvonalbeli angol klub irányítása jelenthet. Oknyomozásba kezdtünk, kibújt belőlünk a Csernus-génekkel beoltott Zacher doki, és megvizsgáltuk, vajon miféle tudatmódosítókkal élhetnek a Premier League menedzserei. Drogpreventációs posztunk az elrettentés szándékával született, a benne található információkért nem vállalunk felelősséget.
Újonc csapatok ellen pályára lépni azért jó (amellett hogy általában verjük őket), mert meccs előtt születhet róluk bemutató poszt, márpedig mai ellenfelünkkel, a Huddersfield Town-nal nemhogy a blog hét éve alatt nem játszott a United, hanem több mint 40 éve nem találkozott tétmeccsen a két csapat. Nem is sokat tudunk róluk, olyan rég óta bennragadtak az alsóbb osztályok mocsarába, én személy szerint még életemben nem láttam Huddersfield-meccset. A mai lesz hát az első, és kíváncsian várom, hogy visszatérünk-e a négynullákkal kikövezett győzelmi útra, vagy marad a válogatott szünet óta látott… ehm… célfoci. Kéne a három pont, a gólok és az önbizalom a következő két bajnoki (Spurs, Chelsea) előtt, és mai ellenfelünk tökéletes partnernek ígérkezik ebben. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A szó legszorosabb értelmében vett Manchester United szurkolók számára nagyjából annyira volt izgalmas az elmúlt két hét, mint amennyi poszt született itt a blogon eddig október folyamán. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a játékosok tétlenkedtek, hiszen több mint egy tucat vörös ördög járta a világot az elmúlt napokban, hogy aztán sikerekkel és kudarcokkal a hátuk mögött térjenek vissza a válogatottbeli kötelezettségek után. Már aki visszatért úgy, ahogy illik, hiszen ezt a szünetet sem úsztuk meg sajnos sérülések nélkül…
Ez a két hetes válogatott szünet egy igazi coitus interruptus volt minden United-drukker számára, hiszen akkor köszöntött be a vb-selejtezős bohóckodás, mikor éppen megbasztunk mindenkit. Na jó, nem mindenkit, csupán a világverőnek nem nevezhető West Ham, Swansea, Leicester hármast, de a 3 győzelem meg a 10-0 olyan számok, amiket nem igazán kell megmagyarázni. Öröm és bódottá van tehát, de mindannyian tudjuk, hogy a neheze csak most jön, és intő példaként álljon itt a tavalyi kezdésünk, ahol a bajnokságban behúzott három győzelem (plusz a CS) és a válogatott szünet után sikerült egy hét alatt bebuknunk a következő három meccsünket. Márpedig most is olyan lendülettel jönnek a meccsek, mint Priskin könyöke, és az első akadály rögtön egy kultikus helyszínen ér minket: Stoke idegenben, avagy a domináns kontrollfocink működni fog-e egy hideg, esős szombat este a bet365-ben?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Már csak mínusz egyet kell aludni, és elindul a topligák legtúlértékeltebbike, a bajnokságok despacitoja, a Premier League. Hogy vajon az átigazolási időszakban eddig elköltött egymilliárd font segít-e nézhetőbbé varázsolni a világ oligarcháinak és pénztúltengésben szenvedő mágnásainak kedvenc társasjátékát, vagy az angol bajnokság megmarad a hüjebírók, még hülyébb szövetség és bukdácsoló “topcsapatok” iszapbirkózásának, arra nem tudjuk a választ, azt viszont biztosan tudjuk, hogy hülye vagy ha ezt a szart nézed, főleg ha a kaszinós hörcsög tévéjén teszed mindezt. Mivel az utóbbi időben ki tudja honnan idetévedő nem United-drukkerek igényeit is szeretnénk kielégíteni, ők is megkapják a magukét, amiért nem tudnak egy normális csapatnak szurkolni, például a csudálatos Real Madridnak, vagy a világlegjobbja Barcelonának. Lúzerek vagytok mind!