Melyik volt az évtized meccse, gólja, és kik voltak a United legjobb játékosai az elmúlt 10 évben? Bónusz podcastunkban jól megmondjuk. Vitatkozni, a kimaradókat reklamálni ér a kommentek közt. (A podcastot még a múlt héten vettük fel, ezért járt le a szavatossága néhány állításnak a bevezetőben.)
Az RSS-re az Anchoron lehet feliratkozni, de követhettek Spotify-on vagy iTuneson is.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….A Fergie visszavonulásával tovaszállt top-of-the-league kezdetű álmok ugyan továbbra is valószínűtlennek tűnnek, de összességében elmondható, hogy az elmúlt másfél évben talán most a legjobb és a legnyugisabb Manchester United szurkolónak lenni: a csapat tíz meccse és két hónapja veretlen, ezalatt pedig felsőház aljáról egészen a kényelmes harmadik helyig kapaszkodtunk előre. A felhőtlen idill ettől függetlenül még mindig igen távolinak mondható – már csak azért is, mert hatos győzelmi szériánkat követően az utóbbi négy mérkőzésen három X-et is összeszedtünk. És bár külön-külön nézve az Aston Villa, a Spurs és a Stoke otthonában lehozott döntetlen egyike sem mondható különösebben rossz eredménynek, összességében azért mégis az elszalasztott győzelmekről szólt az elmúlt fél hónap. Most pontokba szedve próbáljuk megfejteni a hullámvölgy okát.
Mondhatnánk, hogy megcsúsztunk egy kicsit a Liverpool elleni győzelmet megéneklő osztályozóval, egyrészt azonban ez sztividzsí asztala, másrészt pedig igazából csak annyira perverzek vagyunk, hogy hagytuk egy kicsit ülepedni a diadalittas érzést, hogy most újból belekortyolhassunk egy jókorát. Szükség is volt erre a győzelemre, az előző szezon végtelenül fájdalmas oda-vissza szopóját ugyanis muszáj volt valamivel feledtetni. A meló felét le is tudták a srácok – lássuk, milyen teljesítménnyel tették mindezt.
Ez a sima győzelem már nagyon kellett. Valljuk be, a QPR elleni hazai négy-nullán kívül nagyjából az összes idei meccsünk a felejthető kategória, már ami a mutatott játékunkat illeti. Egy-egy félidőre, húsz percekre persze eddig is mutattunk futballra emlékeztető dolgokat, de hogy egy egész mérkőzés rendben legyen, és De Geára meg a mázlira se legyen szükségünk, azt már régen érezhettük. Most összejött minden, és bár az ellenfél csak egy Hull City volt, a bemutatott total domination pontosan az, amiért az arrogáns hollandot idehozták. Hogyan nyerjünk meg két védővel egy meccset á lá Lajos, hiszen ezúttal a mester is kap ám érdemjegyet, nem csak tanítványai.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Szombati győzelmünk miatt egyik szemünk sír, másik pedig röhög. Egyrészt szomorúak vagyunk a mutatott játék miatt, másrészt örülünk az idegenbeli három pontnak és a negyedik helynek (mindkettőnek először idén). Elkeserítő, hogy egész félidőket játszunk le kiesőcsapatok színvonalán, viszont kacagunk azon, hogy vannak még nálunk is nagyobb lúzercsapatok. Szombaton testközelből is megtapasztalhattuk, milyen az amikor Wengerék megnyomják az önmegsemmisítő gombot. Ne finomkodjunk, az Arsenal volt a jobb csapat, és csak maguknak köszönhetik a vereséget. Ez a pontszámokból is meglátszik, hiszen ezúttal az ellenfél játékosainak is jár osztályzat. Na nem mi követjük el amolyan kárörömként, hanem felkértük erre az éppen szünetet tartó Útwenger pontozós specialistáját, így az ágyúsoknak goonerpeet osztja az érdemjegyeket.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az Old Trafford egyik kedvenc szurkolói nótája általában akkor hangzik fel, ha a portugál pojáca aktuális csapatával a stadionba látogat. Mourinho most a kilencvenikszedik percig nyeregben érezhette magát (vajon most miért nem ment a lefújás előtt kezet fogni a másik stábbal?), a United viszont a legszebb fergusoni hagyományokat követve a legvégén egyenlített. Ülj le, José, itt az egy pont, úgyis ezért jöttél. Mi is örülünk a saját egy pontunknak, talán jobban is mint kéne, na de a hosszabbításban a Stretford End előtt kiegyenlíteni akkor is katarzis, ha mondjuk az MK Dons Ipswich az ellenfél. Szóval örülünk hogy végre van minek örülnünk és nem vert meg az első komolyabb ellenfél, de mint az a kiosztott pontszámokból (vagy a tabellán) látszik, nem vagyunk maradéktalanul elégedettek. Osztályzás ON.
Az elmúlt egy hét során több minden történt a Manchester United háza táján, mint a komplett nyári átigazolási szezon során, így nem véletlen, hogy mindenki felfokozott állapotban várja a Cardiff ma esti látogatását. Vendéglátásból egészen biztosan jók leszünk majd, hiszen a walesiek kispadján a Ferguson-korszak egyik legendája, Ole Gunnar Solskjaer ül majd. És bár pályára lépni egészen biztosan nem fognak, a babaarcú gyilkos keretébe két játékosunk is átköltözött: a néhány hete úgy tűnik tényleg pirossal (ha úgy tetszik: Vörös Ördögként) búcsúzó Fabio végleg, Zaha pedig ideiglenesen helyezte át székhelyét Cardiffba.
