A villamous probléma

(Disclaimer: Az alábbi poszt szavazós megoldása nem a szavazatok megoszlásának aránya miatt érdekes elsősorban, hanem azért, hogy egy pár percre Ti is a Board helyébe képzelhessétek magatokat. Persze azt sem rossz látni, hogy mennyire értenek veletek egyet mások)

Ugyan a válogatott szünetnek köszönhetően kicsit lehiggadtak a kedélyek a csapat háza táján és a kommentmezőben is, de amíg kedvenc közösségünk eldönti, hogy kiknek szexibb a hangja (nekünk) podcastolás közben, addig Ezra barátotok egy kis Mourálfilozofival próbálja meg felkorbácsolni az indulatokat. Ezen a héten viszonylag kevesen írták le, hogy “MOU OUT”, és ugyan a szurkoló gyorsan felejtő állatfaj, a múlt bűneinek lepattanóját még az Alaptörvény is bezsákolja, ezért mi sem engedünk ennyire könnyen. Elmélkedésre fel!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A nap, amit sokan vártak 4. – Burnley

Végre elérkezett az újabb meccsnap, és a Spurs elleni megmagyarázhatatlanul kínos (na jó, José több PL-t nyert, mind mindenki más, ez talán elviselhetőbbé teszi a szégyent) vereséget követően ennyire már rég vártak meccset a klub egyes szurkolói. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

#9 – 19-re lapot

A Stretford End évértékelő listájának következő, kilencedik helyét 34 ponttal az a Marcus Rashford foglalja el, aki legalább annyira megosztotta a szurkolókat idén, mint Pogba. De hogy formahanyatlásról, kipukkanó lufiról vagy mismanagementről beszélünk, azt most fogjuk kicsit körbejárni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Sirálydráma – Brighton Rock

Az Úrnak 1494. évében, az Ő kegyelméből a spanyol és portugál uralkodók szerződést kötöttek, amely felosztotta közöttük az Európán kívüli területeket a békés hódítás oxymoronjának jegyében. Akkor még senki sem számított arra, ami mostani feljegyzésem indokául szolgál. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Averagers: Infinity Snore

A munka ünnepe miatti hosszú hétvégi pihenést a Premier League játékosai szerencsére hírből sem ismerik, így az otthon ragadt apukák, családhoz hazautazó diákok és a városban maradt lonerek mind el tudják magukat foglalni a nehéz körülmények ellenére. Én például ma kirándulni megyek, hogy hűen tarthassam magam United-absztinencia fogadalmamhoz, de akik a TV-k előtt maradnak majd úgyis leírják ide, milyen volt a meccs. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ez a kérdés, válasszatok!

2018. március 31-én emlékezik meg a keresztény világ nagyszombatról, ami véget vet az előtte húzódó hosszú böjtnek. De 2018. március 31-én emlékezik meg a futballszerető világ a Manchester United Swansea elleni megmérettetéseiről is, ami véget vet az előtte húzódó hosszú válogatott meccsekkel teli böjtnek. Ez a poszt azonban nem erről fog szólni. Ennek több oka is van, mint például az, hogy miután a Sevilla elleni gyalázatot követően lemondtam a TV előfizetésemet, azóta sem láttam, és nem is fogok újabb United meccseket megnézni az idén, így egyrészt képmutatás lenne valami olyanról írnom, ami nem érdekel, a másik oka pedig az, hogy nem érdekel. Persze lehetne írni olyanokat, hogy kötelező győzelem, és egyéb közhelyek, de őszintén, nem minden győzelem kötelező egy topnak hazudott csapatnál?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szilveszteri bakiparádé – avagy ismét meccsnap van

Az év utolsó mérkőzéséhez is elérkeztünk, és ha januárban valaki azt mondja nekem, hogy egy év múlva a második helyen várjuk a pezsgőpukkanást, igazán el szerettem volna hinni azt, amit mond. Történt ez akkor, amikor épp a 6. helyről bámultuk riválisaink alfelét. Ma azonban csak egyetlen jobb csapat van nálunk a Premier League-ben, most az érdekel valakit, hogy 15 pontos előnye van? Tavaly ilyenkor érdekelt volna valakit? A Manchester United elmúlt 3 mérkőzésének képe alapján nehéz erre a kérdésre őszintén válaszolni, de az emlékezés segít abban, hogy rálegyintsünk: lehetne rosszabb is. Igy indulunk hát el mai vendégeink fogadására; jön a Southampton.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Bukaku

(Disclaimer: A poszt hirtelen felindulásból elkövetett véleményposzt, kéretik azt helyén kezelni. Érzékeny lelkűek, és elégedettek a maival nyugodtan várják meg a következő meccs előtti beharangot. Peace, Love, Unity!)

Igen, megint eljött az évnek az a szakasza, amikor kikapunk a City-től. Noha statisztikai alapon felkészülhettünk rá, az Arsenal valószínűtlen megverése csalfa, vak reménnyel töltötte meg a szurkolók szívét. December 10-ét írunk, ami azt jelenti, hogy José Mourinho cirka másfél szezon óta a Manchester United managere. Meg lehet-e ítélni ennyi idő alatt egy edzőt? Nos, én azt gondolom, hogy ehhez kevesebb idő is elég, de aki szerint minden kritikus egy habzó szájú José-hater, most majd jól idekommenteli, hogy egy meccs alapján nem lehet José munkásságát megítélni. És tényleg nem. Csakhogy ez az egy meccs tökéletes példázata volt annak, amit a Manchester United jelenleg az akadályok meglépéséről gondol.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….