A Stretford End évértékelő listájának következő, kilencedik helyét 34 ponttal az a Marcus Rashford foglalja el, aki legalább annyira megosztotta a szurkolókat idén, mint Pogba. De hogy formahanyatlásról, kipukkanó lufiról vagy mismanagementről beszélünk, azt most fogjuk kicsit körbejárni.
Az Úrnak 1494. évében, az Ő kegyelméből a spanyol és portugál uralkodók szerződést kötöttek, amely felosztotta közöttük az Európán kívüli területeket a békés hódítás oxymoronjának jegyében. Akkor még senki sem számított arra, ami mostani feljegyzésem indokául szolgál.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A munka ünnepe miatti hosszú hétvégi pihenést a Premier League játékosai szerencsére hírből sem ismerik, így az otthon ragadt apukák, családhoz hazautazó diákok és a városban maradt lonerek mind el tudják magukat foglalni a nehéz körülmények ellenére. Én például ma kirándulni megyek, hogy hűen tarthassam magam United-absztinencia fogadalmamhoz, de akik a TV-k előtt maradnak majd úgyis leírják ide, milyen volt a meccs.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
2018. március 31-én emlékezik meg a keresztény világ nagyszombatról, ami véget vet az előtte húzódó hosszú böjtnek. De 2018. március 31-én emlékezik meg a futballszerető világ a Manchester United Swansea elleni megmérettetéseiről is, ami véget vet az előtte húzódó hosszú válogatott meccsekkel teli böjtnek. Ez a poszt azonban nem erről fog szólni. Ennek több oka is van, mint például az, hogy miután a Sevilla elleni gyalázatot követően lemondtam a TV előfizetésemet, azóta sem láttam, és nem is fogok újabb United meccseket megnézni az idén, így egyrészt képmutatás lenne valami olyanról írnom, ami nem érdekel, a másik oka pedig az, hogy nem érdekel. Persze lehetne írni olyanokat, hogy kötelező győzelem, és egyéb közhelyek, de őszintén, nem minden győzelem kötelező egy topnak hazudott csapatnál?
Kedves Szurkolótársam!
Engem nem.
Köszönöm a figyelmet!
Jó szurkolást!
Az év utolsó mérkőzéséhez is elérkeztünk, és ha januárban valaki azt mondja nekem, hogy egy év múlva a második helyen várjuk a pezsgőpukkanást, igazán el szerettem volna hinni azt, amit mond. Történt ez akkor, amikor épp a 6. helyről bámultuk riválisaink alfelét. Ma azonban csak egyetlen jobb csapat van nálunk a Premier League-ben, most az érdekel valakit, hogy 15 pontos előnye van? Tavaly ilyenkor érdekelt volna valakit? A Manchester United elmúlt 3 mérkőzésének képe alapján nehéz erre a kérdésre őszintén válaszolni, de az emlékezés segít abban, hogy rálegyintsünk: lehetne rosszabb is. Igy indulunk hát el mai vendégeink fogadására; jön a Southampton.
(Disclaimer: A poszt hirtelen felindulásból elkövetett véleményposzt, kéretik azt helyén kezelni. Érzékeny lelkűek, és elégedettek a maival nyugodtan várják meg a következő meccs előtti beharangot. Peace, Love, Unity!)
Igen, megint eljött az évnek az a szakasza, amikor kikapunk a City-től. Noha statisztikai alapon felkészülhettünk rá, az Arsenal valószínűtlen megverése csalfa, vak reménnyel töltötte meg a szurkolók szívét. December 10-ét írunk, ami azt jelenti, hogy José Mourinho cirka másfél szezon óta a Manchester United managere. Meg lehet-e ítélni ennyi idő alatt egy edzőt? Nos, én azt gondolom, hogy ehhez kevesebb idő is elég, de aki szerint minden kritikus egy habzó szájú José-hater, most majd jól idekommenteli, hogy egy meccs alapján nem lehet José munkásságát megítélni. És tényleg nem. Csakhogy ez az egy meccs tökéletes példázata volt annak, amit a Manchester United jelenleg az akadályok meglépéséről gondol.
Köszöntjük kedves nézőinket! Mai adásunk rendhagyó, elsősorban a Manchester Uniteddel foglalkozó műsor lesz, a stúdióban Harrari Ezra és Marsi Anikó!
A stoke-i cold rainy délután után szeretett csaptunk az Old Traffordon fogadja Ronald Koeman tejkaramellás srácait: vendégünk az Everton.
