Menni fog ez harmadszor is!

Miközben a Premier League-ben eddig példátlan téli szünet alatt a csapat legnagyobb része egy spanyolországi villámedzőtáborban, a maradék kevesek pedig az orvosi szobákban, Dubaiban vagy éppen karanténban múlatták az időt, addig a beharangozóra jó előre bejelentkezett szerkesztőségi tag (azaz én) kissé elkényelmesedett, időzavarba került, és nem készült fel megfelelően egy valamire való meccs-felvezető bejegyzés megírására. Ebből is látszik, hogy csak apró porszemek vagyunk a monumentális egészben, minden halad a maga útján, nem bírunk befolyással a lényeges történésekre. Így bár jó lenne még némi idő a poszt elkészítésére, ma este kilenckor mindenképp elhangzik Anthony Taylor kezdő sípszava a Stamford Bridge-en a Chelsea-Manchester United mérkőzést elindítandó.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

City, Bruno, kommentfogó

Egy City elleni rangadó normális esetben egy különleges alkalom, egy minőségi derbi, amit az átlag united szurkoló izgalommal telve vár. Főleg, ha az egy kupa (ok, ligakupa, de akkor is kupa) elődöntőjének visszavágója. Emberünk ilyenkor felveszi a kedvenc játékosa nevével nyomtatott féltve őrzött mezét, arcát tenyerével paskolva harciasra spannolja magát és elindul a törzshelyére meccset nézni (pontosabban jelentős mennyiségű sört elfogyasztani, mellesleg a mérkőzést is figyelemmel kísérni). Esetleg otthon marad, a hűtőbe jó előre bekészített Primatort kortyolgatja, miközben anyázza a tv szolgáltatóját, mert olyan adó közvetíti a mérkőzést, ami természetesen hiányzik az elérhető csatornák közül. De ez a mai derbi… most ez annyira nem hiányzik… nem… ez nem az a meccs… De most… Ó dehogynem! Ez a Manchester United! Minden meccsen győzelemért játszunk, így lesz ez ma is, nyuvasszuk ki a bilikékeket, sírva menjenek haza ma este!

(amúgy, amikor ma holtfáradtan hazaértem, és megkérdezte a feleségem, milyen lesz a meccs, annyit tudtam válaszolni, hogy: “biztosan jó sok gól lesz”…)

Éééés… szeva Brúnó!

Fegyvertársak

Ketten voltak. A sors messzire vetette egymástól őket, az Öreg visszavonulása óta gyakran viszály is kelt közöttük, mégis rokonlelkek maradtak. Egyikük a ködös Jardim-hegyi Pochlegri torony nyugati szobájának hideg falát támasztva üldögélt az ég vörösödő alját figyelve, társa, mérföldekre onnan, egy egyszerű gödörben kialakított otthonos zugban merült el gondolataiban. Csak egy dologra tudtak gondolni, az aznap esti ütközetre.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A bajnokok magányossága (a bugyikék kissé megkopott árnyalatai)

Pepe nem értette. Csak ült és némán bámulta a félig üres guinnesses ibrikjét. Olyan jól mentek a dolgok, nem is annyira régen, de valami elromlott. Újra eljött ebbe az isten háta mögötti sörözőbe Manchester kietlen strandkorlátkék felén. Annak idején ez volt a találkahelyük. Most is várta a lányt, de tudta, ezúttal nem jön el. Magányát arra használta fel, hogy nyugodtan átgondolja az elmúlt időszak történéseit.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Osztálykirándulás

Nem egyszerű élethelyzet egy kirándulás tizenéves gyerekekkel. Főleg, ha külföldre kell menni, egy másik kontinensre, egy olyan útra, amihez se kedved, se időd, de kötelező részt venni rajta. Annyi mindenre kell figyelni, feladatot adni az itthon maradottaknak, szervezni, papírmunkát intézni, és elindítani a csoportot. Egy rejtett mikrofonnal éppen egy ilyen utazás utolsó eligazítását sikerült rögzíteni a felszállni készülő repülőgépen…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Sheffieldi vasárnap

A válogatott szünet után újult erővel vethetjük magunkat a Premier League küzdelmeibe, a közelgő téli rohanás felvezetéseként egy kellemesnek éppen nem nevezhető sheffieldi kirándulás vár Solskjaer Olekulatára. A bajnokság előtt kevesen fogadtak volna arra, hogy november vége felé a két United közül az újonc áll majd előkelőbb helyen a tabellán, ezt a tarthatatlan állapotot orvosolandó (na meg a jelenlegi 10. helyünk miatt) a három pont megszerzése kötelező lenne.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Verebekkel ágyúkra?

A Leicester elleni győzelem után nem teljesen úgy folytatódott az idényünk, ahogy azt elképzeltük (illetve szerettük volna, mert szurkolói közösségünk jelentős része pont így képzelte el). A B csapatunk két sikerrel megvívott kupameccse keretbe foglalt egy meglehetősen elkeserítő vereséget, ahol bizonyos aggregált mutatók szerint ismét nekünk voltak nagyobb lehetőségeink, de az igazat megvallva a játék képe alapján egy büdös nagy 0-0 lett volna az igazságos eredmény. Ok, a Rochdale elleni büntetőkkel kivívott továbbjutást is nehéz hangosabb röhögés nélkül egyértelmű sikerként jellemezni, de hé, megnyertünk egy tizenegyes párbajt, mi ez, ha nem fejlődés! (széles vigyorú, mégis szomorú szmájli helye). A West Ham végül bevert kettőt, kikaptunk, itt a lehetőség, lehet javítani az Arsenal ellen.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

“Көшірме” өрісінде – azaz szegény ember whoareya-ja

Most, hogy végre lementek a gyengébb képességű előzenekarok a Nemzetközi Labdarúgó Fesztivál két nyitó napján, jöhet a főműsor, végre nagyszínpadra léphetnek fiataljaink az EL porondján. Eddig valójában nem igazán vettem komolyan az afféle szófordulatokat az Európa Liga kapcsán, mint „Ázsia-Kupa”, vagy „kazah sztyeppék”, de most aztán pofánbaszott a valóság Mjölnirje, mikor kissé beleástam magam, ki is lesz első ellenfelünk Európában.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

#8 – Nagy test, kis élvezet

A TOP10-es lista nyolcadik helyét a tavalyi ötödik helyezett, idei legeredményesebb csatárunk, BigRom foglalja el, aki csak azért nem lett házi gólkirályunk ebben az elbaszott szezonban, mert Pogba az ügyeletes büntetőrúgó felelősünk. Lukaku a Bernie módszer számítása szerint 41 pontot szerzett a szerkesztőségi értékelések alapján, lássuk, mi történt vele második unitedes idényében.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Spoiler alert! – A nyár közeleg

A Nagy Háború a végéhez közeledik. Immár csak két esélyes jelölt maradt a Vastrón elfoglalásához vezető úton. A Holtak Vörös Serege élén masírozó, okulárét viselő Éjkirály Királyvár felé közeleg, a keleti Olaj Kompániát vezető Pep kapitány sötét riválisával lépést tartva verseng a végső győzelemért. És a két félelmetes horda között egy régen szebb napokat látott történelmi ház megtépázott kis csapata állomásozik egy büszke kastélyban, melynek célja visszakerülni a négy nagy ház közé, mire beköszönt a nyár…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….