Zabszem

Egy ilyen-olyan okokból sokáig emlékezetes bajnoki szezon utolsó mérkőzése következik, ami nem a szokásos ellötyögni való záró forduló lesz a Manchester United számára, hanem egy kőkemény erőpróba, melynek során kiderül, hogy indulhat-e a csapat a jövő évi Bajnokok Ligája sorozatban, vagy újra az EL-ben leszünk kénytelenek az Üveghegyeken is túlra utazni minden második héten. Nincs nagyon időm hosszúra nyújtani ezt a posztot, így hosszas esélylatolgatás helyett egy személyes megjegyzést tennék kommentfogó gyanánt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

VAR-ratszedés Szentekkel

A koronavírus okozta hosszú bajnoki kényszerszünet miatti erőltetett menet keretében ma a Southamptont látjuk vendégül annak tudatában, hogy egy győzelem esetén a harmadik helyre kúszunk fel a tabellán. A „három gól különbség” mottó jegyében zajló bronzcsata (mi ennyivel szeretünk nyerni, a Leicester és a Chelsea ennyivel kapnak ki) mellett az „érdekes” bírói döntésekről is szólt az előző hét, és sajnos a City BL-eltiltása elleni fellebbezését követő nevetséges ítélet miatt a mai nap is. Lássuk, ezek után hogyan is zajlik egy elképzelt meccsvégi értékelés a stúdióban.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

ArmaReddon

Nehéz bármit mondani ezekben a vészterhes időkben. Megtörtént, amire senki sem számított, eljött az Armageddon. Paradoxon, de az élet megy tovább, így szombat este az FA kupában van jelenése a Manchester Unitednek, a Norwich City otthonában kell kiharcolni kedvenc csapatunknak a továbbjutást. Egyes sajtóhírek szerint a mérkőzés egyperces gyászszünettel kezdődik, miközben a VAR szobában halkan felcsendül a YNWA…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Menni fog ez harmadszor is!

Miközben a Premier League-ben eddig példátlan téli szünet alatt a csapat legnagyobb része egy spanyolországi villámedzőtáborban, a maradék kevesek pedig az orvosi szobákban, Dubaiban vagy éppen karanténban múlatták az időt, addig a beharangozóra jó előre bejelentkezett szerkesztőségi tag (azaz én) kissé elkényelmesedett, időzavarba került, és nem készült fel megfelelően egy valamire való meccs-felvezető bejegyzés megírására. Ebből is látszik, hogy csak apró porszemek vagyunk a monumentális egészben, minden halad a maga útján, nem bírunk befolyással a lényeges történésekre. Így bár jó lenne még némi idő a poszt elkészítésére, ma este kilenckor mindenképp elhangzik Anthony Taylor kezdő sípszava a Stamford Bridge-en a Chelsea-Manchester United mérkőzést elindítandó.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

City, Bruno, kommentfogó

Egy City elleni rangadó normális esetben egy különleges alkalom, egy minőségi derbi, amit az átlag united szurkoló izgalommal telve vár. Főleg, ha az egy kupa (ok, ligakupa, de akkor is kupa) elődöntőjének visszavágója. Emberünk ilyenkor felveszi a kedvenc játékosa nevével nyomtatott féltve őrzött mezét, arcát tenyerével paskolva harciasra spannolja magát és elindul a törzshelyére meccset nézni (pontosabban jelentős mennyiségű sört elfogyasztani, mellesleg a mérkőzést is figyelemmel kísérni). Esetleg otthon marad, a hűtőbe jó előre bekészített Primatort kortyolgatja, miközben anyázza a tv szolgáltatóját, mert olyan adó közvetíti a mérkőzést, ami természetesen hiányzik az elérhető csatornák közül. De ez a mai derbi… most ez annyira nem hiányzik… nem… ez nem az a meccs… De most… Ó dehogynem! Ez a Manchester United! Minden meccsen győzelemért játszunk, így lesz ez ma is, nyuvasszuk ki a bilikékeket, sírva menjenek haza ma este!

(amúgy, amikor ma holtfáradtan hazaértem, és megkérdezte a feleségem, milyen lesz a meccs, annyit tudtam válaszolni, hogy: “biztosan jó sok gól lesz”…)

Éééés… szeva Brúnó!

Fegyvertársak

Ketten voltak. A sors messzire vetette egymástól őket, az Öreg visszavonulása óta gyakran viszály is kelt közöttük, mégis rokonlelkek maradtak. Egyikük a ködös Jardim-hegyi Pochlegri torony nyugati szobájának hideg falát támasztva üldögélt az ég vörösödő alját figyelve, társa, mérföldekre onnan, egy egyszerű gödörben kialakított otthonos zugban merült el gondolataiban. Csak egy dologra tudtak gondolni, az aznap esti ütközetre.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A bajnokok magányossága (a bugyikék kissé megkopott árnyalatai)

Pepe nem értette. Csak ült és némán bámulta a félig üres guinnesses ibrikjét. Olyan jól mentek a dolgok, nem is annyira régen, de valami elromlott. Újra eljött ebbe az isten háta mögötti sörözőbe Manchester kietlen strandkorlátkék felén. Annak idején ez volt a találkahelyük. Most is várta a lányt, de tudta, ezúttal nem jön el. Magányát arra használta fel, hogy nyugodtan átgondolja az elmúlt időszak történéseit.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Osztálykirándulás

Nem egyszerű élethelyzet egy kirándulás tizenéves gyerekekkel. Főleg, ha külföldre kell menni, egy másik kontinensre, egy olyan útra, amihez se kedved, se időd, de kötelező részt venni rajta. Annyi mindenre kell figyelni, feladatot adni az itthon maradottaknak, szervezni, papírmunkát intézni, és elindítani a csoportot. Egy rejtett mikrofonnal éppen egy ilyen utazás utolsó eligazítását sikerült rögzíteni a felszállni készülő repülőgépen…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Sheffieldi vasárnap

A válogatott szünet után újult erővel vethetjük magunkat a Premier League küzdelmeibe, a közelgő téli rohanás felvezetéseként egy kellemesnek éppen nem nevezhető sheffieldi kirándulás vár Solskjaer Olekulatára. A bajnokság előtt kevesen fogadtak volna arra, hogy november vége felé a két United közül az újonc áll majd előkelőbb helyen a tabellán, ezt a tarthatatlan állapotot orvosolandó (na meg a jelenlegi 10. helyünk miatt) a három pont megszerzése kötelező lenne.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Verebekkel ágyúkra?

A Leicester elleni győzelem után nem teljesen úgy folytatódott az idényünk, ahogy azt elképzeltük (illetve szerettük volna, mert szurkolói közösségünk jelentős része pont így képzelte el). A B csapatunk két sikerrel megvívott kupameccse keretbe foglalt egy meglehetősen elkeserítő vereséget, ahol bizonyos aggregált mutatók szerint ismét nekünk voltak nagyobb lehetőségeink, de az igazat megvallva a játék képe alapján egy büdös nagy 0-0 lett volna az igazságos eredmény. Ok, a Rochdale elleni büntetőkkel kivívott továbbjutást is nehéz hangosabb röhögés nélkül egyértelmű sikerként jellemezni, de hé, megnyertünk egy tizenegyes párbajt, mi ez, ha nem fejlődés! (széles vigyorú, mégis szomorú szmájli helye). A West Ham végül bevert kettőt, kikaptunk, itt a lehetőség, lehet javítani az Arsenal ellen.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….