Ezért jó az Európa Liga: minden forduló előtt elmondhatjuk, hogy megint mehetünk egy vitatott területi státusokban hemzsegő országba, egy olyan csapatnál vendégeskedni, akikkel soha nem játszottunk még korábban.
A hidegzuhannyal felérő szezonkezdet után bizonyára kevesen gondolták volna, hogy szeptember elejére – addigra már két rangadóval a hátunk mögött – alapvetően pozitív és optimista lesz a hangulat Manchester vörösebbik felén. Márpedig ez a helyzet: két fájdalmas pofont követően Ten Hag tett egy lépést hátrafelé, elővette pragmatikus énjét, rögtön bizonyítva, hogy valóban nem egy kutyaütőt sikerült szerződtetni a kispadra. És ami a legfontosabb: olyasvalakit, aki hajlandó volt feladni a saját elveiből annak érdekében, hogy idomuljon valamelyest a keret képességeihez. Ennek lett az eredménye a zsinórban hozott négy győzelem, amire szomorúan rég volt példa utoljára.
Az első lépés és az első komolyabb változtatások megtörténtek tehát, és láthatóan sikerült felhúzni egy olyan alapot 8-9 fix kezdővel, amire bátran lehet építeni. Most azonban itt a következő nagy feladat: a keret többi részét, a tizenötödik, tizenhatodik embereket is hatékonyan kellene beilleszteni ebbe a rendszerbe. Erre pedig éppen a nemzetközi kupaporond második lépcsőfoka, az Európa-liga adhat számunkra ideális terepet.
Ritka nagy csoda történt múlt héten a St. Mary’s-ben, ettől még ugyan nem lettünk hirtelen épkézláb PL top 4 contender csapat, de a Leicester ellen lesz rá esély, hogy annak tűnjünk.
A Premier League-ben eddig produkált legrosszabb szezonkezdésünk tovább már nem romolhat (utolsó hely a tabellán, annál ugye nincs lejjebb), de a közérzetünk igen.
„A mélypontot elérni nem hétvégi kirándulás és nem is jógakurzus.”
Egy minden szempontból „csodálatos” szezont követő (túl)rövid nyári szünet után (kösz Fifa, kösz korrupció, kösz Katar) augusztus elején máris kezdődik egy újabb elbaszott Premier League évad a ködös Albionban. Nem elég az egyszeri Manchester United szurkolónak járványok tombolása (covid, majomhimlő, stb.), háború, infláció, globális felmelegedés, energiaválság, élelmiszerválság okozta stressz, még szeretett csapata agóniáját is idő előtt kénytelen tovább figyelemmel kísérni alkoholtól (könnyű- illetve keménydrogoktól, esetleg antidepresszánsoktól, kinek hogy) zavaros tekintettel. De! A remény halvány szikrája éledezik az egykor szebb napokat látott klub romjai között, és a különösen optimista drukkerek az agónia helyett megújulást, Főnix-szerű feltámadást vizionálnak. A remény neve Erik ten Hag, aki vasárnap a Brighton ellen mutathatja meg újdonsült Manchester United vezetőedzőként, hogy valójában nem „mindenszar”. Egy laza ötnullával, teszem azt.
Felocsúdni sincs időnk a hétvégén történtekből és máris újabb fejezetet kell írni az egyre pesszimistább bekezdésektől hemzsegő történelemkönyvbe. Én optimista vagyok, de már annyiszor voltam az korábban is itt a bejegyzések felületén, aztán jól megnézhettük magunkat a végére, úgyhogy óvatos leszek – és talán jobb lesz, ha Rangnick is így cselekszik.
Oké, tudjuk, igazából szamóca hullik a fáról, nem szilva, amit épp Boborján, a jeti Micimackó készül lerázni onnan (vagy csak nagyon vágyik rá, igazából mi sem tudjuk eldönteni).
Ritka alkalomból írhatunk ismét beharangot: újra BL-nyolcaddöntőben talált minket a történelem egyre nagyobb hullámokat vető vihara. Ennek alkalmából a figyelem legjavát az ellenfélre fordítjuk, úgyis rég láttuk őket, és jó eséllyel újabb 20-30 év telik el, mire megint látjuk egymást.
A West Ham ellen ismétlünk, mint a történelem önmagát. Megint egy korábbi managerünk ül a padon, megint a negyedik helyért pedálozunk, megint utolsó pillanatban jut eszünkbe beharangot írni.
A fenenagy buzgalomnak köszönhetően Strigoval teljesen tudatosan, előre eltervezve álltunk neki közösen beharangot írni párhuzamosan, véletlen sem úgy történt, hogy közben kaptunk észbe, hogy mit csinál a másik kooperációban készült a mai beharang, fogadjátok szeretettel.
Ralf Rangnick megbízott menedzser harmadik meccse következik a Manchester United újdonsült irányítójaként ma este fél hétkor a Norwich City otthonában. A masszív Kristály Palack elleni győzelem és a Younger Boys-Young Boys tét nélküli BL meccsen elért döntetlen után egy nem lehetetlen küldetés vár a német szakemberre és csapatára, a táblázat utolsó helyén szerénykedő Kanárik kalitkájából kellene elhozni a három pontot.
Sajnos nem lett könnyebb és szellősebb a Stretford End stábjának menetrendje, ezért előkerestük a szerkesztőségi főhadiszálláson a méltatlanul elfeledett beharang-robotunk, MZ/xG különböző zegzugokba széthajigált alkatrészeit. Összerakás után kellemesen meglepődve konstatáltuk, hogy minden áramköre kifogástalanul működik, a bejegyzéshegesztő képessége pedig a garancia lejárta ellenére mit sem kopott.
Aggodalmak nélkül bíztuk hát meg több feladattal is: be fogja mutatni nekünk a stáb legújabb tagját, Ralf Schumach Rangnickot, aki a legtöbbünk számára félig-meddig mégiscsak ismeretlen, továbbá beharangot fog hegeszteni a már szinte semmi téttel nem bíró Young Boys csörte elé.
Hajtás után övé lesz a szó.