Így neveld a klubodat – Brighton

Ugye nem én vagyok az egyetlen, akinek van második csapata a Premier League-ben? Egy szimpatikus klub, akik mérkőzéseit ugyan nem jegyzi le az ember előre a naptárba, de szívesen nézi meg őket bárki ellen, a tabellán mindig vet a helyzetükre egy kósza pillantást, adott esetben még FM/FIFA karriert is indít velük, hogy egy alternatív valóságban a Bajnokok Ligájába vezérelje az ott egyébként sosem szereplő csapatot. Nos, nekem igen sokáig a Southampton volt ez a bizonyos második csapatom, még mielőtt a ‘Pool fiókcsapatává váltak volna, és mindenféle hozzánemértő menedzserek hathatós segítségével a PL pofozógépévé degradálódtak (most is utolsók, nem is ússzák meg a kiesést idén). A sikeresen működő klubmodell (lásd még: projekt) tekintetében immár egy másik déli parti település mutatja az irányt: az utóbbi években a Brighton lett az a klub, ahonnan nem csupán a jól teljesítő játékosokat, de az aktuális menedzsert is lerabolják a nagyobb halak. A bennem lakozó divatdrukker pedig egyre gyakrabban követte a meccseiket, nem utolsósorban azért, mert ők tényleg eséllyel lépnek pályára az általam utált riválisokkal szemben. Bár sajnos ellenünk is, mint ma délután az FA Kupa elődöntőjében.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Összevissza nyomkodjuk a reset gombot – videó (Man Utd – Brighton: 1-2)

Elég nehéz bármit is mondani egy ilyen hazai kezdés után, rossz volt nézni a játékot, de már fel sem vonjuk a szemöldökünket rajta. Egy videóval próbáljuk a kármentést elvégezni hajtás után.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ha ma este jársz itt először, harcolnod kell!

„A mélypontot elérni nem hétvégi kirándulás és nem is jógakurzus.”

Egy minden szempontból „csodálatos” szezont követő (túl)rövid nyári szünet után (kösz Fifa, kösz korrupció, kösz Katar) augusztus elején máris kezdődik egy újabb elbaszott Premier League évad a ködös Albionban. Nem elég az egyszeri Manchester United szurkolónak járványok tombolása (covid, majomhimlő, stb.), háború, infláció, globális felmelegedés, energiaválság, élelmiszerválság okozta stressz, még szeretett csapata agóniáját is idő előtt kénytelen tovább figyelemmel kísérni alkoholtól (könnyű- illetve keménydrogoktól, esetleg antidepresszánsoktól, kinek hogy) zavaros tekintettel. De! A remény halvány szikrája éledezik az egykor szebb napokat látott klub romjai között, és a különösen optimista drukkerek az agónia helyett megújulást, Főnix-szerű feltámadást vizionálnak. A remény neve Erik ten Hag, aki vasárnap a Brighton ellen mutathatja meg újdonsült Manchester United vezetőedzőként, hogy valójában nem „mindenszar”. Egy laza ötnullával, teszem azt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Megint Brighton

Nem akartuk,  de megkapjuk: a karalábékupa következő fordulójában (ma este) a sirályoknál vizitelünk. Kiderül, mennyire dolgozik a bosszú a Brighton játékosaiban, akik pár napja (sport)történelmi tettet hajtottak végre: úgy kaptak ki, hogy lefújáskor még ikszre álltak.

Ami biztos: ha revansot akarnak venni, mondjuk a két gólban is szerepet vállaló Maguire-en, vagy a győztes gólt szerző Brunón, akkor rábasztak: Ole Löföt leszámítva lecserélte a teljes kezdőt. Ami elvileg papírforma, a gyakorlatban viszont a kapitányunk pihentetését talán még maga ’Arry se látta jönni. De örülünk neki, a kezdő ennél már csak akkor lenne tökéletesebb, ha Mengi is helyet kapott volna benne. A kommentek közt kérjük annak az eldöntését, hogy van-e értelme izgulni ma este, jó-e nekünk az, ha továbbjutunk.

Mester, mit keres Löf még mindig a kezdőben?

Magyar idő szerint fél 2-kor indul útjára a labda a The American Express Community Stadiumban, ahol a 8. helyezett fogadja a 15. Manchester Unitedet. Olyan korai ez az időpont, hogy annak is örülünk, hogy sikerült egyáltalán a kezdők kihirdetéséig felkelnünk, nemhogy még rendes posztot is írjunk, szóval be kell érnetek egy kommentfogóval. Bocs.

Pedig lenne miről posztolni, mert a Brighton izgalmas ellenfél, elég sokszor megtréfáltak már bennünket. Legutóbb mondjuk pont nem, Greenwood és Bruno emlékezetes góljaival vertük őket nullháromra június végén. A Palace elleni blamából kiindulva most egy szűk 0:1-nek is nagyon tudnánk örülni.  Pláne, miután megláttuk a kezdőt:

Mámoros szenvedély

Vörös ködbe burkolózva, teljes deríliumban töltik a United szurkolók a mindennapjaikat. Ami egyáltalán nem véletlen, hiszen a csapat sorra aratja a győzelmeket. Ráadásul még Fellaini bevetése sem kell a siker eléréséhez. A Brighton ellen pedig különösen édes lenne a bosszú, hiszen az odavágón kikaptunk a Sirályoktól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Itt tartunk? – osztályzás

A tavalyi szezonnál sokkal kevesebbet kellett várni első bajnoki zakónkra. Na nem mintha annyira várnánk bármilyen vereséget, de hát azok azért be-becsúsznak, nem úgy mint a védelmünk tagjai a Brighton ellen. A 3-2 tulajdonképp még számunkra hízelgő, valójában esélyünk sem volt a tavaly épphogy bennmaradó hazaiak ellen, akik megmutatták, hogy világsztárok nélkül is lehet dinamikus, jó focit játszani. Mourinho meccs utáni interjújában kijelentette, hogy a tavalyi szarozás után idén nem fogja nyilvánosan kritizálni játékosait, így hát ez a cseppet sem szívmelengető feladat ezúttal a Stretford End blogra hárult. Régen osztályoztunk már, de szeretjük a katasztrófaturizmust, úgyhogy hajrá! Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ötletes támadásra várva…

Mourinho az Mourinho. Egy forduló telt el a bajnokságból, de mégis újra a portugál mesterről szól minden. A blogokon még akkor is ő a téma, ha a United éppen nem játszik. A tegnapi Chelsea-Arsenal találkozón ugyanis néhány alkalommal zengett José neve az éterben. Ugye tudjátok, hogy miről van szó?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Sirálydráma – Brighton Rock

Az Úrnak 1494. évében, az Ő kegyelméből a spanyol és portugál uralkodók szerződést kötöttek, amely felosztotta közöttük az Európán kívüli területeket a békés hódítás oxymoronjának jegyében. Akkor még senki sem számított arra, ami mostani feljegyzésem indokául szolgál. Egy kattintás ide a folytatáshoz….