Az utolsó szalmaszálba igyekszik belemarkolni csapatunk, már ami a 2015-16-os idényt illeti. A gond ezzel pusztán annyi, hogy 2013 májusa óta érdemben nem igazán kaparásztunk semmi iránt és talán az előző két szezont még tudjuk mivel magyarázni, de itt már nincs válaszunk igazából semmire. A West Ham United elleni FA Kupa negyeddöntő újrajátszás után pedig még mindig van egy utolsó utáni szalmaszál, ez pedig a bajnokság 4. helye, de most jobb, ha a kupaküzdelemre fókuszálunk.
Olyan mérkőzés lesz ez a mai, amit épeszű ember a háta közepére sem kíván. A hétvégi szuperprodukciót követően pedig különösen kevesen érezzük úgy, hogy bármi esélyünk is lenne ma, amivel a legjobb nyolc együttes közé léphetnénk Európa második számú kupasorozatában. Nagyon úgy látszik, hogy csapatunk számára az Európa Liga nyolcaddöntőjén túl nem vezet út. A továbbiakban persze azért megnézzük, mégis nagyjából mi várhat ránk ma este, már a filozofin túl.
Számomra ez a tegnapi mérkőzés nagyban hasonlított a Chelsea 1-0-s legyőzéséhez, még 2005 novemberéből. A csapatról akkor is tudtuk, hogy közelben sem lesz a bajnoki címért folytatott harcban, bár manapság lazán odaadnánk egy olyasfajta teljesítményért és eredményekért a fél karunkat is, viszont jelenleg ez egyáltalán nem számít, ugyanis We Were Wenger-fuckers yesterday.
Ezraharrari, köszönjük!
Igazán nehéz szavakba önteni a reménytelenséget és elemezni úgy egy mérkőzést, hogy valójában semmi sem történt azon. Viszont mint azt jól megszokhattátok, ismételten megpróbáljuk azt.
Elképesztő dolgok történnek a Manchester United életében, amit ép ésszel felfogni is igencsak nehéz. Marad a 0-0 vagy jön a 2-3-as, 1-2-es vereség, most pedig egy 3-3. Nagyon nehéz most optimistának lenni. Recenzió következik a látottakról.
Ki hitte volna, hogy még karácsony előtt beleszaladunk egy újabb pofonba? Talán még a Norwich stábja sem, de van Gaal filozófiáján újabb csorba esett az országos egyes meccs elbukása következtében. A címben is megemlített skót úriember regnálása után azt hittük, egy időre elfelejthetjük a negatív rekordok döntögetését, erre jött ez a csodálatos december, amely eddig három vereséget termelt a fa alá. Míg a háttérben dübörög a vangaalout, mi megvizsgáljuk, korábbi menedzsereink hogyan vizsgáztak a Norwich elleni hazaikon, na meg persze azt sem felejtjük el megemlíteni, kik nyomták vállalhatatlanul szarul szombat délután. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A csúfos BL kudarc után úgyis mondhatnánk, hogy a szezon még csak most kezdődik, hiszen megkaptuk a Sheffield United csapatát, amivel az új év elején útjára indul az FA Kupa és a bajnokságban is igen sűrűnek ígérkezik mindjárt a december. Ráadásul a tél végétől az Európa Ligában is érdekeltek leszünk, melynek sorsolására hétfőn kerül sor. Nincs tehát más esély, mint folytatni és változtatni az elmúlt időszak sikertelennek mondható szakaszain. Itt van erre a lehetőség, az újoncként egyáltalán nem leszereplő Bournemouth csapata ellen, akiket tüzetesen is megvizsgálunk illetve azt is, hogy mi várható csalódott ördögeinktől.
Szeretném azt írni, hogy mára lenyugodtak a kedélyek, és a szurkolók nagy része optimistán várja az EL-sorsolást meg a bajnoki címért folyó küzdelmet, de ez sajnos nincs így. Legutóbb David Moyes mélyrepülése alatt érezhettük ennyire becsapva magunkat, és a United aktuális menedzsere iránt érzett ellenszenv is akkor csapott utoljára ilyen magasságokba. Hogy mi a gond? Nagyjából és egészében minden. Vagy bármi. Vagy csak Lui. Irigylem azokat az optimistákat, akik szerint még lehet valami a van Gaal at Manchester United projektből (talán nem titok, hogy én már a kinevezésekor sem hittem ebben), viszont ez a bejegyzést ők aligha fogják lájkolni, mert jó dolgokról nem lesz szó benne. Viszont legalább feltesszük A kérdést. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Amíg a csapat jelentős problémákkal kényszerül szembenézni Európában, addig a Premier League küzdelmeiben korrekt módon menetelünk, masszívak vagyunk és abszolút labdába tudunk rúgni riválisainkkal. Most azonban a jelenlegi listavezető Leicester City csapata következik, akiket eljött az ideje kilyuggatni, rókaprémet mindenkinek!
Minden bizonnyal mindenki jó ismerője a Depeche Mode korai éveinek, aki nem, annak ajánlom meghallgatni eme remekművet, de miként is jön itt ez most a képbe, arról mindjárt többet is megtudhattok.
