Elérkezett ez a nap is. A tavalyi FA Kupa döntő után, ismételten finálézhatunk, ezúttal a kisebb kupa jut nekünk, de a győzelmet azért nagyra tudnánk értékelni. Valamilyen szinten ez José pocsék szezonkezdésének a bocsánatkérése is lehetne felénk. Lássuk, mire számíthatunk!
Olyan mérkőzésre készülünk, ami a kötelező rossz kategóriába tartozik, de a minden rosszban van valami jó elvén továbbhaladva, talán 1-2 olyan embert is láthatunk a kezdőben, mint például Schweinsteiger vagy Fosu-Mensah. Na, de lássuk mi érdekesség van még itt.
Második állomásához érkezik februári kupadekádunk, 4 mérkőzés tíz nap alatt (ok, tizenegy, de kicsire nem adunk) három különböző sorozatban, ami annak köszönhető, hogy egyedüli angol klubként nem voltunk még képesek sehonnan kiesni. Jó esetben ez a négymeccses széria egy trófea Wayne általi égbeemelésével zárul (ha addig el nem viszi a Shanghai Segghúha vagy ki), amit bár sokan nem tartanak nagyra, de mégis (nem annyira) titkon mindenki örülne, ha legalább átmenetileg az összes angol kupa a United vitrinében pihenne. De ne szaladjunk ennyire előre, foglalkozzunk a mai feladattal, a Blackburn elleni FA kupa összecsapással.
Ha csütörtök, akkor Európa Liga, szokhattuk meg sajnos az utóbbi másfél szezonban, így nem ér minket meglepetésként, hogy a második számú európai kupasorozat február közepén ismét támadásba lendül. Kedvcsinálónak legyen elég annyi, hogy az angol rekordbajnok játszik a francia rekordbajnokkal, illetve a Pogba-tesók egymás ellen, de akit még így sem érdekel az EL, az ne nézze a meccset, sőt beharangozót se olvasson, mindenki másnak pedig itt a huarja altípusú értekezés aktuális ellenfelünkről. A Saint-Étienne csapata látogat az Old Traffordra, sportriporteri szakzsargonunkból pedig ezúttal a patinás jelzőt választottuk a francia klub jellemzésére, mert talán ezt illik mondani olyan csapatokra, amelyek régen sikereket értek el, de az utóbbi 10-20-50 évben leginkább szarok. Az ASSE rövidítéssel csúfoltra pedig ez abszolút igaz, de ezt ki is fejtjük mindjárt bővebben.
A Professzor gondterhelten lötyögtette teáját. Ennek oka egyrészt az volt, hogy se tejet sem cukrot nem talált, és többek között a filtert is elfelejtette időben kivenni, így a langyos, keserű ital csak kaparva csúszott le torkán. Nem is igazán értette, mit szeretnek a Földön annyira ezen a szeren, amikor annyi macera van vele. Gondja másik részét az asztalon előtte heverő hologrampergamen tartalmazta. Hajója elfogott egy S.O.S. jelet, valahonnan a galaxis túlfeléről, ami a következőképpen szólt:
„Segítsen, Josyone Professzor, ön az utolsó reményünk! Az Oltraforn bolygó népét a kihalás fenyegeti! A Watforgok…”
Mai rovatomban kicsit elmélyedünk a számok börtönében és alaposan utánajárok annak, hogy szigorúan statisztikai alapon vajon mennyire van igaza a kétkedőknek vagy éppen a bizakodóknak a csapat Premier League teljesítménye kapcsán. Tudjuk, hogy sokan nem szeretik vagyis nem értik az xG adatait, de ma ezt hívom segítségül és bizonyításul téziseim sokkal inkább körbejárásához, mint igazolásához. Ugyanis nem az xG maga a lényeg, hanem, amit abból kiolvasok.
Eljött a nap, amit követően egy győzelem régen nem látott remények irányába kalandozhat minket. Örömünk azonban még három pont után is csak félig lehetne teljes, ugyanis az Arsenal és a Liverpool csapatát is meg kellene előznünk a Bajnokok Ligája pozícióhoz, így a Manchester City pontvesztéséért is érdemes lesz ma szorítanunk. Előbb azonban foglalkozzunk magunkkal.
A Hull City FC elleni téli trilógia fináléjához érkeztünk. A két meccses ligakupa ütközetből mi jöttünk ki jól a második meccsen elszenvedett vereség ellenére, ami után – gondolkodjunk pozitívan – már az igen hosszúra nyúlt veretlenségi széria terhe sem nyomasztja fiainkat. Január második fele nem sikerült annyira jól, mint arra számítottunk a csapat jó formáját figyelve. Az utolsó négy meccsünkből csak egyet sikerült megnyerni, a C csapatunkkal egy második ligás együttes elleni siker volt ez az FA kupában, ám ne becsüljük le ezt a győzelmet, hisz valakinek ez is túl nagy falatnak bizonyult.
