A héten kaptuk a belsős információt, hogy az Aston Villa elleni mérkőzést magukat nyíltan Manchester United drukkernek való rabok ellen fogják bevetni a guantanamói börtönben. Következhet tehát az újabb szenvedtetés, amelyben ellenfél a Crystal Palace együttese lesz. Pardew és oly’ gyér csapata ellen a filozofi újra életre kelhet a mai napon.
Ez lesz az a mérkőzés, amit ha nem nyerünk meg, akkor nincs is igazából miről beszélnünk a top 4 kapcsán. A hangulatunkra magasan rávetül, hogy szerdán sikerült kitennünk az FA Kupából a Carroll és Payet vezette West Ham United csapatát. Az Aston Villa ellen pedig megkezdjük a hárommérkőzéses (!) hazai sorozatunkat és eltökélten kilenc pontot tűzünk ki magunk elé, ami közel sem tűnik lehetetlen elvárásnak.
Louis van Gaal szerencsefaktora egyszerűen nem akar alábbhagyni. A West Ham United kiejtésével a csapat belavírozott az FA Kupa elődöntőjébe, ahol az Everton együttese ellen kell, hogy megmutassuk majd tudásunkat. A Londonban aratott győzelem, ismét azon meccsek sorába kerül bele, amikor elhisszük, hogy finggal lehet piros tojást festeni.
Az utolsó szalmaszálba igyekszik belemarkolni csapatunk, már ami a 2015-16-os idényt illeti. A gond ezzel pusztán annyi, hogy 2013 májusa óta érdemben nem igazán kaparásztunk semmi iránt és talán az előző két szezont még tudjuk mivel magyarázni, de itt már nincs válaszunk igazából semmire. A West Ham United elleni FA Kupa negyeddöntő újrajátszás után pedig még mindig van egy utolsó utáni szalmaszál, ez pedig a bajnokság 4. helye, de most jobb, ha a kupaküzdelemre fókuszálunk.
Eljött itt van április, tavaly ilyenkor zsinórban szedtünk be három vereséget, nulla rúgott góllal és még így is bőven meglett a negyedik hely. Ezzel ellentétben most sokkal jobb futballt kellene bemutatni ahhoz, hogy valóban harcban legyünk az áhított pozícióért. Az április ráadásul mindjárt egy komolyabb mérkőzéssel kezdődik, ellenfél az Everton csapata, akiket nem igazán lehet soha leírni.
A válogatott szünet lehetőséget ad, hogy kicsit összegezzük azt, amit ebben a szezonban átéltünk és előre is tekintsünk picit, illetve bátran bocsátkozzunk jóslatokba a szezon hátralévő 1,5 hónapját tekintve. Bizony így elrepült az idő, alig maradt néhány mérkőzés, hogy vállalhatóvá formálódjon 2015-16.
Olyan mérkőzés lesz ez a mai, amit épeszű ember a háta közepére sem kíván. A hétvégi szuperprodukciót követően pedig különösen kevesen érezzük úgy, hogy bármi esélyünk is lenne ma, amivel a legjobb nyolc együttes közé léphetnénk Európa második számú kupasorozatában. Nagyon úgy látszik, hogy csapatunk számára az Európa Liga nyolcaddöntőjén túl nem vezet út. A továbbiakban persze azért megnézzük, mégis nagyjából mi várhat ránk ma este, már a filozofin túl.
Van nekem egy álmom, olyan titok ez, melyről nagyon sokat vizionáltunk már hosszú téli éjszakákon. Akadnak olyan dolgok az életben, amikre már nem is nagyon emlékszünk, persze főleg a legszebb események esetében szokott ez megtörténik velünk. Én pedig arra vágyom, hogy 2004 után, ismételten tegyük be a vitrinünkbe a világ leglegendásabb kupasorozatának trófeáját, az FA Kupát! Ehhez voodoo módon kaptok majd random képeket. Szugeráljunk Szurkoljunk együtt!
A sorsolást megelőzően azt mondtam, hogy a két angol együttest, és ha a Dortmundot elkerüljük, akkor már nem leszek boldogtalan. Ezt követően aztán persze a jött a Liverpool nekünk, a sárgák pedig éppen a másik angollal, a Tottenham csapatával kell, hogy szembenézzenek. Mivel a bajnokság elszállt és az FA Kupában is ott vannak a legnagyobb riválisok, ezért talán még jobban felértékelődik az Európa Liga szerepe és van Gaal is folyamatosan nagyon nagyokat mond a sorozatról. Hogy milyeneket, arról lentebb tudhatok meg mindent, amit tudni érdemes.
Számomra ez a tegnapi mérkőzés nagyban hasonlított a Chelsea 1-0-s legyőzéséhez, még 2005 novemberéből. A csapatról akkor is tudtuk, hogy közelben sem lesz a bajnoki címért folytatott harcban, bár manapság lazán odaadnánk egy olyasfajta teljesítményért és eredményekért a fél karunkat is, viszont jelenleg ez egyáltalán nem számít, ugyanis We Were Wenger-fuckers yesterday.
Ezraharrari, köszönjük!