Bizony, idén egyik sem éppen jellemző a csapatra. 2014-ben ez volt az első győztes bajnokink idegenben, és az izgalommentes három pontoktól is elszokhattunk az utóbbi időkben. Úgy látszik, jót tett a srácoknak a dubajozás, a 10 nap pihi után frissen és motiváltan léptek pályára a Pulis által kiesőjelöltből középcsapattá formálódó Palace otthonában. Örüljünk a győzelemnek, hiszen sokkal rosszabb csapatok ellen is veszítettünk már pontokat. Összeállt a sokak által várt támadónégyesünk, na meg újra régi önmagát idézte a Red Wall is, tehát minden adott ahhoz, hogy újra optimistán tekintsünk a szezon hátralévő része elé, még ha ezúttal nem is trófeák megszerzése a cél, hanem a Manchester United új arculatának kialakítása. Elsősorban csapatként szerepeltünk jól tegnap, de ez a bejegyzés most az egyéni teljesítményekről szól, fogjunk is bele! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Strigo bejegyzései
Mióta az Arsenal utoljára nyert valamit…
Azóta eltelt 8 év, 8 hónap és 21 nap, ami rohadtul sok, mégsem váltottak managert. A Wenger iránti bizalom ágyús körökben úgy tűnik töretlen, pedig az elmútnyócévben egy komplett Arsenal-rajongó generáció nőtt fel úgy, hogy nem látták kedvenceiket semmilyen kupát emelgetni. Bizony, utoljára még a féreg Patrick Vieira emelthette magasba az FA Kupát, 2005 májusában. Aki látta azt a meccset, az biztosan emlékszik rá: a Manchester United végig támadott, Wengerék első kapuralövésüket a hosszabbításban mutatták be, de tartották a gólnélküli döntetlent, és a büntetőpárjbajban Scholes kihagyott tizijének köszönhetően végül ők örülhettek. De keserű győzelemnek bizonyult ez a nem megérdemelt kupa, hiszen azóta el van átkozva az Arsenal. Hogy meddig lesz ez a győzelem az utolsó trófea, az a jövő zenéje (nem idén), mindenesetre találtunk egy fasza weboldalt, így tudjuk, mi minden történt azóta, mióta az Arsenal utoljára nyert valamit… Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A hetedik te magad légy!
Lassan kezdjük belakni ezt a hetedik helyet. Egy győzelemmel sem jutottunk volna előrébb, most meg akármi történik hét közben, maradunk is hetedikek. A United szezonját figyelve az az akármi meg is fog történni. Rengeteg dolog történt már ebben az idényben, legutóbb például az, hogy a Fulham csapatbusza sikeresen rabolt pontot az Old Traffordról. Pedig minden adott volt hozzá, hogy emlékezetes meccsen győzzünk, igazából csak egyetlen perc hiányzott. Hősiesen védekező, semmiből vezetést szerző kiscsapat, óriási fölényben játszó, majd szűk két perc alatt fordító United … na és itt a három pont helyett egynek kéne lennie, de valahogyan sikerült összeszerencsétlenkedi hátul még egy gólt, ráadásul a legjobbkor. És így persze az van, hogy rekord breaker meg moyesout, nem örömködés és számolgatás. Pedig a győzelem elmaradásáért most valóban nem Moyes és a beadásokra építő taktikája okolható. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az a baj
Egész szezonban azon törjük a fejünket, vajon mi lehet a baj a csapattal. Moyes? Fergie? A pech? A bírók? A szél? Fogtunk itt már mindenkire mindent, mígnem jött az isteni szikra, hogy ezt egyszer már valakik megénekelték, még ha az eredeti szöveg kissé máshogyan is hangzott. A nagy sikerű Kettesem után a SAF Records újabb kislemezt mutat be, ezúttal a Bëlga slágerét feldolgozva. Hiszen hetedikek vagyunk, az a baj.
Moyes time(s)
Fergie visszavonulásával nyugdíjba küldtük egykori hírrovatunkat is, a héten azonban annyi dolog történt, hogy új névvel ugyan, de ismét csatasorba állítjuk a United történéseit boncolgató rovatunkat. Még talán fel sem fogtuk, mekkorát húztunk Mata megszerzésével, máris Fabio elvesztésén szomorkodhattunk, és figyelhettünk miképpen (nem) erősítenek riválisaink az átigazolási időszak utolsó napján, hogy aztán ma már a kőkeménynek ígérkező Stoke elleni túrára összpontosítsunk. Dióhéjban erről lesz szó, részletek alább. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Képtelen képregény
Capital One Cupból kapitális hibákkal, hazai és idegenben lőtt öngólokkal katapultáltunk, korlátlan kondival kooperáló korábbi kedvenceink egyetlen kapu(s)ra tartó lövéssel sokkoltak, mi meg közben kataklizma helyett Mata érkezéséről spekulálva vizuáljuk a tegnapi kupakatasztrófát. Betárcsázósoknak nem ajánlott.
Vállalható vereség – osztályzás
Mint arra a cím is utal, vállalható vereséget szenvedtünk a Stamford Bridge gyepén tegnap. 3-1-re kikapni egy bajnokesélyes otthonában (amikor mi már nem vagyunk azok) egyébként sem olyan ciki, de játékban és gólhelyzetekben egyenrangú partnernek lenni, nos, az idei szezonnal ellentétben ez abszolút vállalható. Egy tökéletes világban persze nem fordítaná meg egy semmiből jött szerencsés gól (szaknyelven faszmák) az egyébként jól alakuló meccset, na de egy tökéletes világban David Luiz sem a pályán terrorizálná játékosainkat, hanem egy orosz uránbányában húzná a csillét, és még a haja is koszos és ápolatlan lenne. A szomorú valóság az, hogy Dirk Kuyt után újabb kedvencünk szerzett ellenünk mesterhármast úgy, hogy meg sem kellett erőltetnie magát, hiszen tulajdonképpen ismét saját magunkat vertük meg, az éllovas triótól való lemaradást pedig inkább nem is fejezzük ki pontokban. Játékosaink vasárnapi teljesítményét viszont annál inkább. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Számmisztika
0 meccset nyertünk az új évben, 1 gólt szereztünk és kettőt kaptunk mindhárom idei mérkőzésünkön. Négy vereségre zsinórban több mint öt évtizede nem volt példa, szóval reméljük hogy hatott a megmondóemberek és fogadatlan prókátorok szitokáradata, különben az egyesek által középszerűnek tartott bajnokcsapat a hét végére akár a nyolcadik helyre is csúszhat. Van Persie állítólag még kilenc meccset kénytelen kihagyni, és tízesünk sem fog pályára lépni, így a kezdő tizenegyünkben senki se keressen majd világsztárt. Ponthátrányunk ideiglenesen 12-re nőtt, hogy ez nőni vagy csökkenni fog a forduló zárásakor, az nagy mértékben függ a szerencsénktől is, reméljük hogy többet nem lesz péntek tizenhárom minden nap kétezertizennégyben. Az egy héten belül kétszer az Old Traffordra látogató Swansea-t éppen ezért jó lenne elverni, mondjuk három góllal, de valószínűleg ismét négy középpályással lépünk majd pályára öt ellen, így nagyon fontos, hogy kihasználjuk az adódó helyzeteinket. Hatodik a Liverpool, legalább tőlük nem kéne leszakadni, jövő héten amúgy is Chelsea idegenben…
Keresd a jót!
Tudatom, hogy a Stretford End blog Keresd a jót! címmel új kommentfolyam indítását tervezi, melynek megalkotásában – mint hozzászóló – személyesen maga is közreműködne. David Moyes vezetőedző úrral egyeztetve tisztelettel felkérem, hogy e szellemi vállalkozásban – mint szerző – írásaival Ön is vegyen részt.
A Keresd a jót! beszélgetés mellékelt tervezetének megvitatása és az új bejegyzés megalkotása a Stretford End oldalon történik 2014. január 9-én, csütörtökön egész nap. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
One team, two cups
A Spurs elleni hazai (nem éppen megérdemelt) vereség óta nem igazán jelentkeztünk, és ennek csak egyik oka lustaságunk. Az az igazság, hogy a csapathoz hasonlóan mi is kezdünk elfáradni az ünnepek előtti-utáni hajtásban, pedig a heti két (három) meccses programnak még koránt sincs vége. Szerdán ugye bajnoki meccset játszott a csapat, kedden meg már a Ligakupa elődöntőjében izgulhatunk, a hétvégén pedig a PL csapatainak számára is elindult az FA Kupa. Hogy miért kell vasárnap játszanunk, mikor a szombaton pályára lépő csapatoknak semmi dolguk hétközben, arról fogalmunk sincsen, mindenesetre az egy nap pihivel teljesítendő kupadupla újabb nehéz feladat elé állítja Moyes-t és stábját. Hogy sikerül-e szűk egy hét alatt tönkrevágnunk az egész szezonunkat á lá Arsenal, arról többet megtudunk majd ma este, a Swansea elleni meccs után. Egy kattintás ide a folytatáshoz….