2012. október 28. Vajon mi lehet ez a dátum? Nem is fontos, hiszen Mourinho újra a régi csapata ellen kell, hogy kivezényelje a mieinket a pályára. Ha Joséban él a korábbi évek trollja, akkor mindenképpen meg akarja verni a londoniakat, hogy a Spurs egy győzelemmel némi nyomást tudjon gyakorolni Conte együttesére a hajrára, illetve a tavalyi 4-0-ért is jól esne valami revans. Viszont ez közel sem lesz egyszerű…
Mindannyiunk kedvenc csütörtök esti szórakozása, az Európa Liga a héten újabb fejezettel bővül, szeretett csapatunk ezúttal Európa újdonsült fővárosába látogat. Az Anderlecht lesz az ellenfél, akiket ugyan nem szabad lebecsülni, de nagyon tartani sem kell tőlük, örüljünk inkább annak, hogy ezúttal nem az orosz sztyeppékre látogat a csapat két bajnoki között. Vagy akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy két EL-meccs között lesznek úgynevezett bajnoki mérkőzéseink is, hiszen a fókusz most már kimondva is az Európa Liga megnyerésén, és az ezáltal elérhető jövő évi BL-induláson van. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vannak emberek, akik ha fekete macskát látnak átmenni az úton, megpördülnek párszor a tengelyük körül és köpnek egyet a bal válluk fölött. Na, de mit csináljanak azok, akiknek az útját egy olyan döglött fekete macska keresztezi, amin 20 kamion rohant át? Nos, mi vélhetően megpróbáljuk még mesterségesen lélegeztetni, hiszen mi már nem sietünk sehova. De vajon így gondolja ezt Mourinho is? A vasárnapi látogatás a Stadium of Lightban fényt derít a kérdésre!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Manchester United csapata 1992 után 2013-ig, minden évben a dobogó valamelyik fokán végzett a Premier League küzdelmeiben, mára már negyedik éve, ennek a környékén sem járunk. A Ferguson távozását követő átmenet félelmetesen fájdalmas és rémisztő, sokkal inkább, mint gondoltuk volna, de ez most mégis egy beharangozó…
A BL indulást érő helyeket Mourinho legalább olyan közel tartja magához, mint annak a csajnak a telefonszámát, akit az ember sosem hív fel, de hátha szükség lehet rá, hiszen ott van nekünk az EL, azt úgyis megnyerjük – gondolhatja az egyszeri szurkoló – de gáz esetére azért mégis maradjunk csak lőtávolban. Nos, ebbe az idilli felállásba pottyantott bele egyet a boldogság kék madara helyett Ashley Young sirálya, hogy mesteredzőnket erős fejvakargatások közt hagyva szembesüljön a következő mérnöki problémákkal. Vendégünk a West Bromwich Albion.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Aitor Karanka idén az 5. manager a Premier League-ben, akinek megköszönték a részvételt, a Hull City után pedig a Middlesbrough egy újabb olyan csapat, aki az edzőváltás hatását a Manchester United csapata ellen próbálhatja először élesben. Ennek kapcsán engedjetek meg nekem egy kis kitérőt.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Miután José a maga módján végleg elengedte az FA Kupát és ezzel a csicskatripla lehetőségét is, valamint a bajnokságban is eldőlt, hogy bravúrok nélkül aligha érünk oda a BL-helyekre, az Európa Liga répaligából hirtelenjében Szent Grállá változott, vagy legalábbis ama hőn áhított BL-himnusz pályán való meghallgatásához vezető kiskapuvá, amelynek kulcsát azonban még így sem lesz könnyű megszerezni. Vagy valami ilyesmi, a képzavart kihámozni nem tudók vagy nem akarók számára leegyszerűsítve annyi a helyzet, hogy mostantól az EL élvez prioritást. Nyilván jobb lenne mindig mindent megnyerni, de ha erre képtelen a csapatunk, akkor valóban érdemes a két fennmaradó sorozatból az egyikre fókuszálni, nehogy aztán két szék között a padlóra essünk, aztán a Szent Grálból jövőre ismét szaros répaliga legyen. Ha csütörtök, akkor EL, tartja magát az ősi tottenhami mondás, mi pedig megnézzük, mire számíthatunk a Rostov elleni visszavágón.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A holnap esti, Chelsea elleni FA-kupa negyedddöntő tökéletes alkalom arra, hogy tegyünk egy képzeletbeli időutazást a múltba. Csukjuk be a szemünket, és próbáljunk meg visszagondolni a rég megboldogult Népsportos időkre! Azokra az időkre, amikor Wayne Rooneyt még csak hetente egyszer küldte el a picsába a komplett kommentszekció, amikor mindenki nedves álmaiban Sneijder leigazolása szerepelt, amikor a csütörtök esténként még azért kapcsoltuk be a tévét, hogy a címvédőként a BL-ből az EL-be lebukó Chelsea-n röhögjünk, és amikor a Manchester United aktuális kezdőcsapatát nehezebb volt megjósolni, mint ketomikánál több hozzászólást írni egy beharang alá.
Aki most éppen Pogba eligazolását és Scholes visszavonulását siratja, miközben magában a Gangnam Style-t dúdolja, az nagyjából jó helyen jár a tér-idő kontinuumban. Igen, a 2012-13-as szezonba szerettem volna elkalauzolni mindenkit, ami olyan nyomorultul régen volt, hogy akkoriban a csapat menedzserét még Sir Alex Fergusonnak hívták, én pedig éppen Everred kolléga ellen igyekeztem megnyerni a pesszimista hangnemben megírt posztok házibajnokságát a Stretford End hasábjain.
Na, de miért is kellett felidézni a dicső múltat? Nos, mert az említett idény ősze, egészen pontosan 2012. október 28. óta nem tudtunk nyerni a Chelsea ellen…
Ha csütörtök, akkor EL, tartja az idei lózung, a Saint-Etienne könnyed kiejtése után pedig itt az újabb feladat a második számú európai kupában – az un. Répaligában – az orosz FK Rostov lesz az ellenfelünk a legjobb nyolc közé jutásért. Pogbáék bajnoki X-faktorért kiáltó vesszőfutása (értsd: balfaszkodása) következtében egyre fontosabbnak tűnik a sorozat a United számára, így nem is vehetjük félvállról egyik ellenfelünket sem. Ismerkedjünk hát meg az FK Rostovval!
A kötelező győzelmek előtt mindenkinek vannak félelmei, különösen akkor, amikor egy győzelem segítségével biztosan elmozdulhatnánk a hatodik helyről. Legutóbb akkor lehettek ilyen reményeink, amikor a Hull ellen sikerült ezt követően döntetlent játszani hazai környezetben. Nagyon reméljük, hogy a srácok nem szeretnék megismételni ezt a produkciót. Viszont most sok minden ellentmond annak, hogy ok nélkül féljünk.
