Ritka nap virradt ránk így február végén: ismét kupadöntőt játszik a Manchester United – az utóbbi években elég kevés példa volt erre.
Cím hozzáadása
Válasz
Beharangozó kategória bejegyzései
Ne hadonássz a karddal! (Miért, mit lehet még csinálni vele?) Man Utd – Charlton
A másik elefánt a szobában
Azután, hogy a Ronaldo-interjú a világ összes létező social media felületét 110%-ban lefoglalta, és mindenki jóízűen szétcsócsálta, végre rátérhetünk egy sokkal kevésbé lényegesebb eseményre, erre a bagatell dologra, amit sokan 2022-es labdarúgó vébé néven emlegetnek.
Sugardaddy, lézervitorla, olajbogyók (és egy kis Nicosia – Man Utd)
Ezért jó az Európa Liga: minden forduló előtt elmondhatjuk, hogy megint mehetünk egy vitatott területi státusokban hemzsegő országba, egy olyan csapatnál vendégeskedni, akikkel soha nem játszottunk még korábban.
A második lépcsőfok
A hidegzuhannyal felérő szezonkezdet után bizonyára kevesen gondolták volna, hogy szeptember elejére – addigra már két rangadóval a hátunk mögött – alapvetően pozitív és optimista lesz a hangulat Manchester vörösebbik felén. Márpedig ez a helyzet: két fájdalmas pofont követően Ten Hag tett egy lépést hátrafelé, elővette pragmatikus énjét, rögtön bizonyítva, hogy valóban nem egy kutyaütőt sikerült szerződtetni a kispadra. És ami a legfontosabb: olyasvalakit, aki hajlandó volt feladni a saját elveiből annak érdekében, hogy idomuljon valamelyest a keret képességeihez. Ennek lett az eredménye a zsinórban hozott négy győzelem, amire szomorúan rég volt példa utoljára.
Az első lépés és az első komolyabb változtatások megtörténtek tehát, és láthatóan sikerült felhúzni egy olyan alapot 8-9 fix kezdővel, amire bátran lehet építeni. Most azonban itt a következő nagy feladat: a keret többi részét, a tizenötödik, tizenhatodik embereket is hatékonyan kellene beilleszteni ebbe a rendszerbe. Erre pedig éppen a nemzetközi kupaporond második lépcsőfoka, az Európa-liga adhat számunkra ideális terepet.
A transzferablak két töketlen fecskéje
Ritka nagy csoda történt múlt héten a St. Mary’s-ben, ettől még ugyan nem lettünk hirtelen épkézláb PL top 4 contender csapat, de a Leicester ellen lesz rá esély, hogy annak tűnjünk.
Nekünk már mindegy is, nem…?
A Premier League-ben eddig produkált legrosszabb szezonkezdésünk tovább már nem romolhat (utolsó hely a tabellán, annál ugye nincs lejjebb), de a közérzetünk igen.
Ha ma este jársz itt először, harcolnod kell!
„A mélypontot elérni nem hétvégi kirándulás és nem is jógakurzus.”
Egy minden szempontból „csodálatos” szezont követő (túl)rövid nyári szünet után (kösz Fifa, kösz korrupció, kösz Katar) augusztus elején máris kezdődik egy újabb elbaszott Premier League évad a ködös Albionban. Nem elég az egyszeri Manchester United szurkolónak járványok tombolása (covid, majomhimlő, stb.), háború, infláció, globális felmelegedés, energiaválság, élelmiszerválság okozta stressz, még szeretett csapata agóniáját is idő előtt kénytelen tovább figyelemmel kísérni alkoholtól (könnyű- illetve keménydrogoktól, esetleg antidepresszánsoktól, kinek hogy) zavaros tekintettel. De! A remény halvány szikrája éledezik az egykor szebb napokat látott klub romjai között, és a különösen optimista drukkerek az agónia helyett megújulást, Főnix-szerű feltámadást vizionálnak. A remény neve Erik ten Hag, aki vasárnap a Brighton ellen mutathatja meg újdonsült Manchester United vezetőedzőként, hogy valójában nem „mindenszar”. Egy laza ötnullával, teszem azt.
Nem olyan nehéz ez
Felocsúdni sincs időnk a hétvégén történtekből és máris újabb fejezetet kell írni az egyre pesszimistább bekezdésektől hemzsegő történelemkönyvbe. Én optimista vagyok, de már annyiszor voltam az korábban is itt a bejegyzések felületén, aztán jól megnézhettük magunkat a végére, úgyhogy óvatos leszek – és talán jobb lesz, ha Rangnick is így cselekszik.
Hull a szilva a fáról
Oké, tudjuk, igazából szamóca hullik a fáról, nem szilva, amit épp Boborján, a jeti Micimackó készül lerázni onnan (vagy csak nagyon vágyik rá, igazából mi sem tudjuk eldönteni).
Ritka alkalomból írhatunk ismét beharangot: újra BL-nyolcaddöntőben talált minket a történelem egyre nagyobb hullámokat vető vihara. Ennek alkalmából a figyelem legjavát az ellenfélre fordítjuk, úgyis rég láttuk őket, és jó eséllyel újabb 20-30 év telik el, mire megint látjuk egymást.