Szokatlan időpontban, hétfő este lépünk pályára európai kupameccsen, ráadásul semleges helyszínen, pedig ez még nem a döntő. Még csak nem is döntőnek beillő párharc, hiszen a negyeddöntőben is tovább tartott a szerencsés sorsolás szériánk, így a Club Bruges és a LASK után egy újabb futottak még kategóriás csapat ellen vívhatjuk ki a legjobb 4 közé jutást. A dán csapatot hívhatnánk FC Koppenhágának (lást még: Copenhagen, København), de ők szeretik magukat úgy hívni hogy FCK, így mi is maradunk ennél, hiszen nem csak rövidebb, de kiesésük esetén nyugodtan leírhatjuk hogy FCK off, anélkül hogy bárkit is megsértenénk. Nézzük, mit várhatunk a ma esti meccsen!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Beharangozó kategória bejegyzései
Zabszem
Egy ilyen-olyan okokból sokáig emlékezetes bajnoki szezon utolsó mérkőzése következik, ami nem a szokásos ellötyögni való záró forduló lesz a Manchester United számára, hanem egy kőkemény erőpróba, melynek során kiderül, hogy indulhat-e a csapat a jövő évi Bajnokok Ligája sorozatban, vagy újra az EL-ben leszünk kénytelenek az Üveghegyeken is túlra utazni minden második héten. Nincs nagyon időm hosszúra nyújtani ezt a posztot, így hosszas esélylatolgatás helyett egy személyes megjegyzést tennék kommentfogó gyanánt.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….VAR-ratszedés Szentekkel
A koronavírus okozta hosszú bajnoki kényszerszünet miatti erőltetett menet keretében ma a Southamptont látjuk vendégül annak tudatában, hogy egy győzelem esetén a harmadik helyre kúszunk fel a tabellán. A „három gól különbség” mottó jegyében zajló bronzcsata (mi ennyivel szeretünk nyerni, a Leicester és a Chelsea ennyivel kapnak ki) mellett az „érdekes” bírói döntésekről is szólt az előző hét, és sajnos a City BL-eltiltása elleni fellebbezését követő nevetséges ítélet miatt a mai nap is. Lássuk, ezek után hogyan is zajlik egy elképzelt meccsvégi értékelés a stúdióban.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….A tizenhatoson túl: Villa – United
A tavaszi formánkat látva és kulcsembereink visszatérését figyelembe véve ugyan némileg bizakodva vártuk a szezon újraindulását, az azóta mutatott formánk viszont meglepően jó, és valószínűleg a legoptimistább drukkerek igényeit is ki tudta elégíteni. A számok ismertek: 16 veretlen meccs, 11-szer kapott gól nélkül, reális esély nem csupán a negyedik de a harmadik hely elérésére is – a Burnley elleni hazai zakó utáni kiábrándultság már a múlté. Öröm és boldogság van tehát a United háza táján, Solskjaer pedig nem csak ismét remekül igazolt, de úgy tűnik hogy végre a kezdőcsapatát is megtalálta. A Villa elleni bajnoki előtt egy kis összegzéssel készültünk a restart óta eltelt időszakról.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….ArmaReddon
Nehéz bármit mondani ezekben a vészterhes időkben. Megtörtént, amire senki sem számított, eljött az Armageddon. Paradoxon, de az élet megy tovább, így szombat este az FA kupában van jelenése a Manchester Unitednek, a Norwich City otthonában kell kiharcolni kedvenc csapatunknak a továbbjutást. Egyes sajtóhírek szerint a mérkőzés egyperces gyászszünettel kezdődik, miközben a VAR szobában halkan felcsendül a YNWA…
United-way vagy Arsenal-way?
Bizonyára mindenkinek megvannak még azok a szezonok, amikor az Arsenal azt játszotta, hogy nagyjából egy hét alatt kiejtették magukat minden lehetséges versenyfutásból. Na, a helyzet az, hogy ha kellően ügyesek vagyunk, akkor mi is nyomhatunk valami hasonlót, a közeljövőben is folytatódó csütörtök-vasárnap-csütörtök turnusban ugyanis nemcsak az Európa-liga és az FA-kupa küzdelmeitől búcsúzhatunk gyors egymásutánban, de közben egy Everton elleni esetleges vereséggel egy viszonylag közeli riválist is a nyakunkra húznánk a Top 4-ért Top 5-ért folytatott – és amúgy sem éppen egyszerűnek kinéző – harcban. A kellően arrogáns szurkoló erre persze csak annyit mondana, hogy mi a fuckin’ Manchester United vagyunk, nem holmi lúzer Arsenal, de sajnos volt már annyi baklövésünk ebben a szezonban, hogy lehessen mitől tartani. Még úgy is, hogy – főleg a két kupameccs – erősen kötelező kategóriába esik a nem éppen veretes ellenfelek miatt.
Menni fog ez harmadszor is!
Miközben a Premier League-ben eddig példátlan téli szünet alatt a csapat legnagyobb része egy spanyolországi villámedzőtáborban, a maradék kevesek pedig az orvosi szobákban, Dubaiban vagy éppen karanténban múlatták az időt, addig a beharangozóra jó előre bejelentkezett szerkesztőségi tag (azaz én) kissé elkényelmesedett, időzavarba került, és nem készült fel megfelelően egy valamire való meccs-felvezető bejegyzés megírására. Ebből is látszik, hogy csak apró porszemek vagyunk a monumentális egészben, minden halad a maga útján, nem bírunk befolyással a lényeges történésekre. Így bár jó lenne még némi idő a poszt elkészítésére, ma este kilenckor mindenképp elhangzik Anthony Taylor kezdő sípszava a Stamford Bridge-en a Chelsea-Manchester United mérkőzést elindítandó.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Columbo farkast kiált
Röpke 10 hónap leforgása alatt az ötödik tétmeccsünket fogjuk játszani a Premier League „portugál negyedével”, azaz a hetedik helyen lakó Wolverhamptonnal és ez is pont annyira hiányzik per pillanat, mint lufiárusnak a nyílzápor.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Fegyvertársak
Ketten voltak. A sors messzire vetette egymástól őket, az Öreg visszavonulása óta gyakran viszály is kelt közöttük, mégis rokonlelkek maradtak. Egyikük a ködös Jardim-hegyi Pochlegri torony nyugati szobájának hideg falát támasztva üldögélt az ég vörösödő alját figyelve, társa, mérföldekre onnan, egy egyszerű gödörben kialakított otthonos zugban merült el gondolataiban. Csak egy dologra tudtak gondolni, az aznap esti ütközetre.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….A 22. forduló csapdája
Tovább robog a Premier League gyorsvonata, az ötlettelenségünkkel együtt. Ugyan mit is mondhatnánk el a délután kezdődő forduló előtt, amelynek keretén belül a ligautolsó Norwich kanárijait engedik majd ki a kalitkából egy röpke 90 perc erejéig.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….