Ahogyan a gólunkra, úgy a szombati győzelmünket megünneplő értékelőnkre is többet kellett várni a reméltnél – még szerencse, hogy a most következő válogatott szünet miatt bőven van idő ledolgozni az efféle lemaradásunkat, így a 4-1-4-1 formáció első diadala semmiképp sem marad pontosztás nélkül.
Az elmúlt időszak meccsein általában az volt a forgatókönyv, hogy az első félidőben egészen jól teljesítettünk, a másodikra azonban elfogyott a szufla, ami végül vagy kínkeservesen összeszenvedett győzelemet (Everton, West Ham), vagy végletekig kínos vereséget (Leicester) eredményezett. LVG minden bizonnyal úgy gondolta, érdemes lenne ezen változtatni, így az első félidő totálisan langyos játékát követően a második játékrészre egyértelműen magasabb fokozatra kapcsolt a csapat, az eredményt azonban ez sem hozta meg: csalódást keltő 2-2-vel térhettünk haza a West Brom otthonából, első idegenbeli győzelmünk tehát továbbra is várat magára. Osztályozzunk!
Úgy tűnik, a sors vicces kedvében volt szombat délután, úgy döntött ugyanis, próbára teszi csapatunkat (meg persze annak menedzserét), fényt derítve arra, hogy vajon tanult-e valamint a United a Leicester elleni összeomlásból. Szükségtelen izgalmak kétgólos vezetést követően? Pipa. Általános negatív játékvezetői hátszél? Pipa. Piros lapos megmozdulás az ellenfél egyértelmű szabálytalankodását követően? Ez is megvolt. Most azonban – még ha félórás intenzív bekkelés árán is, de – sikerült kihúzni egygólos előnnyel, így ha nem is kitörő örömmel, de végül a három pont birtokában hagyhatták el játékosaink az Old Trafford gyepét. Lássuk, milyen értékelést tehetnek zsebre.
Erre még legpesszimistább drukkereink sem számíthattak. Nem csak Lajos koncepciója vagy a tökéletes előszezon mondatta velünk, hogy ez a szezon merőben más lesz mint a tavalyi. A játékosok visszatérő önbizalma és az ígéretesnek tűnő új felállás még a keret hiányosságait vagy a sérültek hosszú listáját is elfeledtette velünk, hogy aztán a szombat délutáni rémálom után nagyot koppanva érjünk földet. Folytatódik a rekordok döntögetése: 42 éve nem buktunk hazai nyitómeccset, a Swansea pedig még soha nem nyert bajnokit az Old Traffordon, és ez még akkor is elfogadhatatlan, ha van Gaal 2-3 hónapnyi időt kért világuralmi tervei megvalósításához. Nincs mit szépíteni, Lajos, ez bizony egy kőkemény Moyes volt, abból is a legreménytelenebb, legkiábrándítóbb fajta. Hogy mi volt a baj? Erre próbálunk rájönni néhány taktikai ábra felhasználásával, de kiosztunk néhány kokit és sallert alacsony pontszámot is mindenkinek, aki benne volt a 2-1-es vereségben. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ha nem is hivatalosan, de megkezdődött a Manchester United idei szezonja: az amerikai hakni első felvonásán az egykoron David Beckhammel felálló Los Angeles Galaxy volt az ellenfél. A hazánk dicső labdarúgó szövetségével rímelő MLS már javában zajlik, így egy elviekben „éles” csapat ellen kezdtük meg a felkészülést, a végeredmény azonban végül minden várakozást felülmúlt, 7-0 állt ugyanis az eredményjelzőn a nem különösebben nagy iramú 90 percet követően. Ha tehát valaki úgy döntött, felkel hajnali 5-kor, utólag biztosan nem bánta meg.
A Manchester United tegnapi kezdőcsapatára pillantva bizonyára kevesek nyálelválasztása indult be, így nem véletlen, ha a végeredmény tudata disszonáns érzést kelt egyesekben. Ettől természetesen még örülünk: a jövő szerdai, Bayern elleni valószínűsíthető kezdőnk túlnyomó többsége pihenhetett, mi pedig egészen sima, 4-0-s győzelmet arattunk a Newcastle otthonában. Méghozzá velük – osztályozzuk is őket, ki-kitekintve a jövő heti BL-visszavágóra is.
Sikerült kijózanodnunk a sör- és örömmámorból, meg végignéznünk a meccset még egyszer, ezúttal nyugodt körülmények között, és továbbra is büszkék vagyunk a csapatra. Adjuk meg Moyesnak ami az övé, remekül felkészítette a srácokat, és nem rajta múlt, hogy nem előnnyel készülünk a jövő heti visszavágóra. Lehet ugyan antifocinak nevezni a bunkervédekezést, de egyrészt valószínűleg senkit sem érdekel ez, ha amolyan cselzisen becsusszannánk a döntőbe, másrészt Guardiola sem lehet büszke a nyomasztó labdabirtoklási fölény mellett kidolgozott két-három helyzetükre. Nehéz egy ilyen szinte tökéletes csapatmunka után egyénileg értékelni a játékosok teljesítményét, de azért megpróbálkozunk vele.
Papírt, tollat elő, röpdolgozat következik, a téma a West Ham elleni győzelem. Be lesz írva.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Lezárult tegnap este egy fejezet. Kiestünk a Bajnokok Ligájából és eldőlt, hogy legalább másfél évig, 2015 szeptemberéig nem fogjuk kedvenceinket a legrangosabb kupában látni. A fájdalom és a csalódottság, amit most érzünk, szavakkal szinte leírhatatlan. A lefújás pillanatát követően még a Stretford End szerkesztőségének sokat látott tagjai is néma csöndben, megtörve meredtek maguk elé a Mozaikban. Könnyű lenne most elbujdokolni valahova, és megpróbálni elfelejteni, letagadni az elmúlt 6 hónapot, de nem tehetjük meg, mert most kell csak igazán a csapatunk mellé állni, és erőt meríteni a kudarcokból. Mi sem hanyagoljuk el tehát a kötelességeinket, és osztályozzuk a tegnapi produkciót.
Bizony, idén egyik sem éppen jellemző a csapatra. 2014-ben ez volt az első győztes bajnokink idegenben, és az izgalommentes három pontoktól is elszokhattunk az utóbbi időkben. Úgy látszik, jót tett a srácoknak a dubajozás, a 10 nap pihi után frissen és motiváltan léptek pályára a Pulis által kiesőjelöltből középcsapattá formálódó Palace otthonában. Örüljünk a győzelemnek, hiszen sokkal rosszabb csapatok ellen is veszítettünk már pontokat. Összeállt a sokak által várt támadónégyesünk, na meg újra régi önmagát idézte a Red Wall is, tehát minden adott ahhoz, hogy újra optimistán tekintsünk a szezon hátralévő része elé, még ha ezúttal nem is trófeák megszerzése a cél, hanem a Manchester United új arculatának kialakítása. Elsősorban csapatként szerepeltünk jól tegnap, de ez a bejegyzés most az egyéni teljesítményekről szól, fogjunk is bele!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
