Elég nehéz bármit is mondani egy ilyen hazai kezdés után, rossz volt nézni a játékot, de már fel sem vonjuk a szemöldökünket rajta. Egy videóval próbáljuk a kármentést elvégezni hajtás után.
„A mélypontot elérni nem hétvégi kirándulás és nem is jógakurzus.”
Egy minden szempontból „csodálatos” szezont követő (túl)rövid nyári szünet után (kösz Fifa, kösz korrupció, kösz Katar) augusztus elején máris kezdődik egy újabb elbaszott Premier League évad a ködös Albionban. Nem elég az egyszeri Manchester United szurkolónak járványok tombolása (covid, majomhimlő, stb.), háború, infláció, globális felmelegedés, energiaválság, élelmiszerválság okozta stressz, még szeretett csapata agóniáját is idő előtt kénytelen tovább figyelemmel kísérni alkoholtól (könnyű- illetve keménydrogoktól, esetleg antidepresszánsoktól, kinek hogy) zavaros tekintettel. De! A remény halvány szikrája éledezik az egykor szebb napokat látott klub romjai között, és a különösen optimista drukkerek az agónia helyett megújulást, Főnix-szerű feltámadást vizionálnak. A remény neve Erik ten Hag, aki vasárnap a Brighton ellen mutathatja meg újdonsült Manchester United vezetőedzőként, hogy valójában nem „mindenszar”. Egy laza ötnullával, teszem azt.
Egyre csak növekszik a szar a Barca háza táján, ami voltaképpen a Culé blogra tartozna, de most már Frenkie de Jong miatt szegről-végről mi is érintettek vagyunk benne. És mivel ez az FdJ-saga kezdi kicsit kiverni mindenkinél a biztosítékot, ezért most egy nagy barcás bejegyzés keretein belül igyekszünk kollektíve levezetni a feszültséget ezen a patinás klubon és megpróbáljuk bemutatni, hogy a klub pénzügyei miképpen befolyásolják a működésüket.
Nem tudod, hogy ki miatt vezették be a sárga- és piros lapokat? Fogalmad sincs hogy ki a focitörténelem legnagyobb hentese, aki ellen Cruyff például nem mert pályára lépni? Nem tudod hogy kik vívták a Montevideoi Csatát? Nem hallottál még a vébégyőztes szövetségi kapitányról, aki játékos korában tűvel szúrkálta az ellenfeleit pontrúgásoknál? Nem ugrik be, hogy milyen nemzetiségű volt az első, vébédöntőn kiállított játékos? Ha ezen kérdések többségére a válaszod nem, akkor nem ismered igazán az argentin focit. A továbbiakban a nyugalom megzavarására alkalmas archív felvételekkel tűzdelt eredettörténet a focivilág legnagyobb genyáiról. A poszt nyomokban Manchester Unitedet is tartalmaz.
Mivel a valóság és a jelenkor már megint sokkal több árnyalattal sötétebb a kelleténél, ezért újabb adag nosztalgiázás következik (nem mintha eddig olyan sok lett volna belőle), akadt ugyanis egy olyan pillanat a régi emlékek közt kutatva, ami előbb egy kommentet érdemelt volna az épp aktuális poszt alatt – aztán akkorára kezdett megint nőni, hogy inkább bejegyzést csináltam belőle.
Nem siettük el, de a végén azért csak sikerült értékelni a szezont, plusz a játékosokat, na meg Rangnicket. Plusz találgatjuk, hogy mi lesz jövőre, válaszolunk a kommentelői kérdésekre, átigazolási kívánságlistát prezentálunk, és külön kielemezzük De Gea teljesítményét. A line-up a szokásos (Strigo, Kriss, Beyonder), de bónuszként visszatér Stanley is. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Magyar idő szerint 19 órakor lezárul végre a shitshow, amit 2021/22-es szezonnak hívunk. Jó esetben (ha verjük a Crystal Palace-t) elérjük azt, amit az utóbbi szezonok legjobb szerelését produkáló Arsenal (az Európa Ligát), rosszabb esetben (ha kikapunk, és a West Ham elintézi a Brightont) mehetünk majd bohóckodni a Konferencia Liga szemétdombjára, ahol most épp Mourinho a király.
A hírek szerint sérülés miatt ma nem lesz Ronaldo és persze Pogba se, Rashford és Sancho kérdésesek, Shaw viszont már edzett. A fiatalok közül ott van a keretben Charlie Savage, Shola Shoretire és Alvaro Fernandez, Garnacho viszont beteg volt egész héten. Már Ten Hag is jelen lesz, igaz, még nem a padon, hanem a lelátón, holnap pedig hivatalosan is bemutatják. És állítólag már el is rendelte, hogy a szokásosnál hamarabb, június 27-én jelentkezzenek edzésre a játékosok. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egyik meghatározó futballemlékem természetesen a 99-es BL-döntő. Nemcsak a győzelem miatt (football, bloody hell), hanem mert itt szembesültem vele először, hogy mennyire felzaklatja az emberek igazságérzetét, amikor nem a „jobb” csapat nyer. Apámmal néztem a meccset, aki még kocadrukkernek se mondható, és kedvenc csapata sincs, a döntő után mégis azon háborgott, hogy milyen igazságtalanság érte a Bayern Münchent. Dominálták a meccset, vezettek végig, nekik kellett volna nyerni, milyen dolog ez, hogy csak úgy bemákolja a másik csapat a győzelmet? Az, amelyiknek semmilyen komoly taktikája nem volt, csak egy random szöglet utáni kavarodásban sikerült valahogy beleérni a labdába (kétszer). Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Híreket mondunk:
Normál esetben erős izgalmi állapotba kerülnénk egy Pool elleni rangadótól, de a mostani helyzetben úgy állunk a meccshez, mint friss hús a börtönben: csak szeretnénk ép ánusszal megúszni az estét. Rangnick mester is így érezheti, mert elég defenzív kezdőt pakolt fel, más lehetősége mondjuk nem is nagyon van a sok sérült miatt. Arra meg, hogy a riválisok balfaszkodása miatt esetleg még lenne esélyünk a top 4-re, inkább ne is gondoljunk.
Kezdje mindenki sör helyett töménnyel, az a biztos.
