Újra bekapcsoltuk a Moukrofont, szembesítettük magunkat az augusztusi jóslatainkkal, zlatanoztunk, pogbáztunk és beharangoztuk a ma esti meccset. Bónusz: most mi tettünk fel nektek kérdéseket.
Line up: Strigo, Everred, Beyonder.
A holnap esti, Chelsea elleni FA-kupa negyedddöntő tökéletes alkalom arra, hogy tegyünk egy képzeletbeli időutazást a múltba. Csukjuk be a szemünket, és próbáljunk meg visszagondolni a rég megboldogult Népsportos időkre! Azokra az időkre, amikor Wayne Rooneyt még csak hetente egyszer küldte el a picsába a komplett kommentszekció, amikor mindenki nedves álmaiban Sneijder leigazolása szerepelt, amikor a csütörtök esténként még azért kapcsoltuk be a tévét, hogy a címvédőként a BL-ből az EL-be lebukó Chelsea-n röhögjünk, és amikor a Manchester United aktuális kezdőcsapatát nehezebb volt megjósolni, mint ketomikánál több hozzászólást írni egy beharang alá.
Aki most éppen Pogba eligazolását és Scholes visszavonulását siratja, miközben magában a Gangnam Style-t dúdolja, az nagyjából jó helyen jár a tér-idő kontinuumban. Igen, a 2012-13-as szezonba szerettem volna elkalauzolni mindenkit, ami olyan nyomorultul régen volt, hogy akkoriban a csapat menedzserét még Sir Alex Fergusonnak hívták, én pedig éppen Everred kolléga ellen igyekeztem megnyerni a pesszimista hangnemben megírt posztok házibajnokságát a Stretford End hasábjain.
Na, de miért is kellett felidézni a dicső múltat? Nos, mert az említett idény ősze, egészen pontosan 2012. október 28. óta nem tudtunk nyerni a Chelsea ellen…
Ha csütörtök, akkor EL, tartja az idei lózung, a Saint-Etienne könnyed kiejtése után pedig itt az újabb feladat a második számú európai kupában – az un. Répaligában – az orosz FK Rostov lesz az ellenfelünk a legjobb nyolc közé jutásért. Pogbáék bajnoki X-faktorért kiáltó vesszőfutása (értsd: balfaszkodása) következtében egyre fontosabbnak tűnik a sorozat a United számára, így nem is vehetjük félvállról egyik ellenfelünket sem. Ismerkedjünk hát meg az FK Rostovval!
Disclaimer: Egy ideje érlelődnek bennem a következő kérdések, de a B’mouth meccs segített a befejezésében. Az alábbi merengő ugyan nem feleletválasztós teszt, a felsorolás pedig erősen exemplifikatív, azonban vitaindító, amelyben a közösség véleménye is fontos, vajon mekkora magasságot és mélységet élünk meg a szezon hátralévő hónapjaiban.
A kötelező győzelmek előtt mindenkinek vannak félelmei, különösen akkor, amikor egy győzelem segítségével biztosan elmozdulhatnánk a hatodik helyről. Legutóbb akkor lehettek ilyen reményeink, amikor a Hull ellen sikerült ezt követően döntetlent játszani hazai környezetben. Nagyon reméljük, hogy a srácok nem szeretnék megismételni ezt a produkciót. Viszont most sok minden ellentmond annak, hogy ok nélkül féljünk.
Elérkezett ez a nap is. A tavalyi FA Kupa döntő után, ismételten finálézhatunk, ezúttal a kisebb kupa jut nekünk, de a győzelmet azért nagyra tudnánk értékelni. Valamilyen szinten ez José pocsék szezonkezdésének a bocsánatkérése is lehetne felénk. Lássuk, mire számíthatunk!
Olyan mérkőzésre készülünk, ami a kötelező rossz kategóriába tartozik, de a minden rosszban van valami jó elvén továbbhaladva, talán 1-2 olyan embert is láthatunk a kezdőben, mint például Schweinsteiger vagy Fosu-Mensah. Na, de lássuk mi érdekesség van még itt.
Második állomásához érkezik februári kupadekádunk, 4 mérkőzés tíz nap alatt (ok, tizenegy, de kicsire nem adunk) három különböző sorozatban, ami annak köszönhető, hogy egyedüli angol klubként nem voltunk még képesek sehonnan kiesni. Jó esetben ez a négymeccses széria egy trófea Wayne általi égbeemelésével zárul (ha addig el nem viszi a Shanghai Segghúha vagy ki), amit bár sokan nem tartanak nagyra, de mégis (nem annyira) titkon mindenki örülne, ha legalább átmenetileg az összes angol kupa a United vitrinében pihenne. De ne szaladjunk ennyire előre, foglalkozzunk a mai feladattal, a Blackburn elleni FA kupa összecsapással.
Ha csütörtök, akkor Európa Liga, szokhattuk meg sajnos az utóbbi másfél szezonban, így nem ér minket meglepetésként, hogy a második számú európai kupasorozat február közepén ismét támadásba lendül. Kedvcsinálónak legyen elég annyi, hogy az angol rekordbajnok játszik a francia rekordbajnokkal, illetve a Pogba-tesók egymás ellen, de akit még így sem érdekel az EL, az ne nézze a meccset, sőt beharangozót se olvasson, mindenki másnak pedig itt a huarja altípusú értekezés aktuális ellenfelünkről. A Saint-Étienne csapata látogat az Old Traffordra, sportriporteri szakzsargonunkból pedig ezúttal a patinás jelzőt választottuk a francia klub jellemzésére, mert talán ezt illik mondani olyan csapatokra, amelyek régen sikereket értek el, de az utóbbi 10-20-50 évben leginkább szarok. Az ASSE rövidítéssel csúfoltra pedig ez abszolút igaz, de ezt ki is fejtjük mindjárt bővebben.
A Professzor gondterhelten lötyögtette teáját. Ennek oka egyrészt az volt, hogy se tejet sem cukrot nem talált, és többek között a filtert is elfelejtette időben kivenni, így a langyos, keserű ital csak kaparva csúszott le torkán. Nem is igazán értette, mit szeretnek a Földön annyira ezen a szeren, amikor annyi macera van vele. Gondja másik részét az asztalon előtte heverő hologrampergamen tartalmazta. Hajója elfogott egy S.O.S. jelet, valahonnan a galaxis túlfeléről, ami a következőképpen szólt:
„Segítsen, Josyone Professzor, ön az utolsó reményünk! Az Oltraforn bolygó népét a kihalás fenyegeti! A Watforgok…”
