Újra elérkezett az évnek az a része, amikor az egyszeri futballdrukkerek kedvencünk mérkőzéseinek hiányában az eljövendő idők csapatáról filozofizgatnak, elmélkednek, hangulatot gerjesztenek, anyáznak és naponta újabb pletykákkal állnak elő. Azonban annak érdekében, hogy a pecerenként percenként 15 darab tweet ne ölje le a blog időnként így is hörögve zakatoló motorját, gyűljön most ide az éji vad a vérszag helyett, hogy egy ideig ebben a bejegyzésben válthassuk meg a világot! Billentyűzetre fel!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
„A Pogba-feeling megvan a szánkban” – Szezonzáró podcast
Most akkor szabad örülni a csicskatriplának, vagy sem? Siker vagy kudarc volt José első éve? Ki a szezon játékosa? Megrontja-e szegény Lingardot az insta? Bienvenue Griezmann? Többek közt ezeket tárgyaltuk Magyarország első számú (és egyetlen) United-podcastjében. Line up: Stanley, EZS, Ezra, Beyonder.
Eljött a mindent eldöntő EL-döntő
„Az Európa Ligát még megnyerni is kínos” (Ismeretlen Stretford End-szerző (vagy kommentelő))
Nem tagadjuk, egy pillanatra kísértésbe estünk, és majdnem írtunk egy alapos beharangozót a szezon legfontosabb meccse elé, taktikai elemzéssel, mágnestáblával, Ajax-feltérképezéssel, de aztán elvetettük az ötletet. Modernizált mottónk (nem jobb, csak arrogánsabb) jegyében úgy döntöttünk, méltatlan lenne a Unitedhez és hozzánk is, ha túl sokat foglalkoznánk egy zs-kategóriás kupával. Ahogy a terroristák előtt sem hunyászkodunk meg, és nem változtatjuk meg az életmódunkat, a kultúránkat, úgy nem vagyunk hajlandóak komolyan venni az Európa Liga döntőjét sem, mert az azt jelentené, hogy elfogadtuk fejben és lélekben is, hogy a Unitednek itt a helye. Ha az ember beleesik egy gödörbe, ne kezdje el belakni, hanem másszon ki onnan minél gyorsabban.
És különben is: ha a csapat nem ad bele 100%-ot, akkor mi miért strapáljuk magunkat? Tiltakozásul ezért most csak a tervezett elemző poszt (eredetileg nem a nyilvánosságnak szánt) vázlatait közöljük. Ha lesz rendes kupa, lesz majd rendes poszt is. (20:45-től azért hajrá United!) Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Amikor egyedül ültem a Mozaikban
Miután az utolsó forduló számunkra már lényegtelenebb, mint a Gyirmót számára az NB1, és igazából nem dönt semmiről, egy rendhagyó „beharangozó” posztban inkább újabb élménybeszámolót közlünk, ezúttal a Stretford End szerkesztőségének lúzerebbik részéből.
[rövid verzió] Az úgy volt, hogy a Soton meccs napján, szerda délelőtt feltettem az aktuális kérdést a mozaikos csoportunkban, jön-e valaki este kollektív meccsnézésre. Már akkor kapcsolhattam volna a sok ‘nem’, ‘nope’, ‘necces’, ‘felejtős’, ‘kihagyom’ válasz olvastán, de az egy szem ’50-50′-ben – nini, egy újabb X – bízva, és a „ha United meccs van, ott mindig vagyunk négyen-öten” törvényt szem előtt tartva úgy döntöttem, azért én útnak indulok. Így végül ellátogattam a Stretford End alma (szilva, barack, mézes körte) materébe, majd nem néztem meg a meccset, ittam (keveset), hazajöttem. Szar volt.

Számvetés helyett száműzetés
Amikor eljön a 38. forduló, akkor Manchesterben általában az ünneplés veszi kezdetét, avagy egy éppen sorsdöntő rangadóval kell, hogy szembenézzünk az áhított sikerért. Na, most tiniket küldünk ki a megbukott angol válogatott szövetségi kapitánnyal szemben. Mindez 2017 májusában. Ebben a posztban viszont számvetés helyett a száműzetés különböző formáját űző szurkolókra és bloggerekre emlékezünk meg.

Így zarándokoltunk EL a manchesteri mekkába
[rövid verzió] Az úgy volt, hogy a (szintén vörös) Kolléga szólt, hogy egy ismerősének az ismerőse szerzett négy jegyet a Vigo elleni visszavágóra, és ebből hármat vihetünk is, szóval érdekelne-e, hát hogy a faszba ne, válaszoltam, úgyhogy elutaltuk a pénzt, május 11-én hajnalban repülőre ültünk (a Szervezőn kívül jött még a kolléga szintén vörös gyerekkori cimborája is), este megnéztük a meccset, utána ittunk (előtte is), másnap stadiontúráztunk, szombat délelőtt hazajöttünk. Jó volt. (Aki nem szereti a sok betűt, most tekerjen a képekhez vagy a kommentekhez.)

Adásunkat megszakítjuk – PL 37. forduló
Valószínűleg ez sem tűnne fel a mai napon egy átlagos United szurkolónak. Mi pedig ennek kapcsán egy rendhagyó poszttal jelentkezünk, ugyanis Mourinho minden erejével az EL finálén töri a fejét és közben azon sajnálkozik, hogy ő már egyáltalán nem is szeretne mérkőzést játszani a bajnokságban, de hát muszáj. Ezért ma mi is sztrájkba lépünk, viszont így is egy kisebb meglepetéssel és játékkal készülünk nektek.

Spurs Wars
Javában dúl a polgárháború. Titkos támaszpontjukról a Vörös Ötös Ördögök (VÖÖ) először hajtottak végre sorsdöntő támadást a gonosz BLektikus Birodalom ellen.
Az ütközet során hírszerzőik megkaparintották a Birodalom csodafegyverének titkos terveit. Az ELcsillag nevű harci űrállomás egy egész bajnokság elpusztítására képes.
Joia hercegnő, nyomában a Birodalom ügynökeivel, hazafelé száguld csillagbuszán. Nála vannak a tervek, melyek megmenthetik csapatát, s így újra felvirradhat a Vörös Ötös Ördögök számára a szabadság…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Visszavigo
Most, hogy túl vagyunk az Arsenal elleni csodálatos mérkőzésen – amit bár nem láttam, a beszámolók alapján nem nagyon erőltettük meg magunkat az ágyúsok ellen – visszatérhetünk a valóban fontos feladatokhoz, azaz a hátralévő szezon maradék 180 (és remélhetőleg nem 240) komolyan veendő percéhez, a Celta Vigo elleni visszavágó és a reménybeli Európa Liga döntő abszolválásához. Márpedig Zsozénak annyira fáj a foga e trófeára, hogy még a Wenger elleni bajnoki veretlenségét is beáldozta a cél érdekében, így ő lehetne a harmadik menedzser a klub történetében, aki európai kupát nyerne a csapat számára.

Megkopott rangadó
A top négyért folyó csata fontos állomásához érkezünk vasárnap délután. Ellenfelünk az ősi rivális Arsenal együttese, és bár egy esetleges győzelemmel még korántsem biztosítanánk helyünket BL indulásra jogosító pozícióban (főleg, hogy előttünk van a Pool és a City is), de a Wenga’boyst végleg elütnénk a menedzserükről elnevezett „kupa” elhódításától. Talán a két csapat közötti rivalizálás az utóbbi időben kissé megkopott – hisz mostanában nem a Fergie Trophy-ért, azaz a bajnoki címért küzdenek – az ágyúsokat a Bajokok Ligájától megfosztani azért nem lenne rossz érzés egy Manchester United szurkoló számára. A tét és a rangadó presztízsértéke miatt akár egy jó meccs is kerekedhetne ebből, nyomokban felidézve a kétezres évek parázs hangulatát, sok helyzettel, küzdelemmel, izgalommal.
