Olyan mérkőzés lesz ez a mai, amit épeszű ember a háta közepére sem kíván. A hétvégi szuperprodukciót követően pedig különösen kevesen érezzük úgy, hogy bármi esélyünk is lenne ma, amivel a legjobb nyolc együttes közé léphetnénk Európa második számú kupasorozatában. Nagyon úgy látszik, hogy csapatunk számára az Európa Liga nyolcaddöntőjén túl nem vezet út. A továbbiakban persze azért megnézzük, mégis nagyjából mi várhat ránk ma este, már a filozofin túl.
A nap már rég a horizont alá bukott, mire mindenki megérkezett, ezért az ablaktalan, poros pincében csak néhány gyertya segítette érzékeltetni a helyiség szűkös mivoltát, ahogy a nyálkás falakon pislákolva ugrált a halovány fény. Hivatalosan senki nem tudott a mai találkozóról, de egy ekkora királyságban nincsenek titkok, ezért a csőcselék a kastély leengedett rácsai előtt várakozott, egyelőre csöndben, csak az egymás után kialvó fáklyák sistergését lehetett hallani. Elfáradtak a napközbeni ordibálástól, azt skandálták, hogy ők is pont ugyanúgy el tudnák vezetni ezt a királyságot, mint azok, akik a trónterembe születtek, mégis vakok ülnek odabenn, gyáva némaságba menekülve, mintha a nép nem tudná magától, mit is kellene tenni.
Van nekem egy álmom, olyan titok ez, melyről nagyon sokat vizionáltunk már hosszú téli éjszakákon. Akadnak olyan dolgok az életben, amikre már nem is nagyon emlékszünk, persze főleg a legszebb események esetében szokott ez megtörténik velünk. Én pedig arra vágyom, hogy 2004 után, ismételten tegyük be a vitrinünkbe a világ leglegendásabb kupasorozatának trófeáját, az FA Kupát! Ehhez voodoo módon kaptok majd random képeket. Szugeráljunk Szurkoljunk együtt!
És a Keleti pályaudvarról, ahol törzshelyünk, a Mozaik található. Exkluzív kontent! A szerkesztőség minden tagja megszólal! (Mínusz Szücsi, szomorúszmájli.) Bónusz: az ország leghíresebb publicistája is tiszteletét teszi az adásban. (Letölthető verzió: itt.)
Figyelem: a podkeszt a nyugalom megzavarására alkalmas (de amúgy maximálisan indokolt) trágárkodásokat tartalmaz.
A sorsolást megelőzően azt mondtam, hogy a két angol együttest, és ha a Dortmundot elkerüljük, akkor már nem leszek boldogtalan. Ezt követően aztán persze a jött a Liverpool nekünk, a sárgák pedig éppen a másik angollal, a Tottenham csapatával kell, hogy szembenézzenek. Mivel a bajnokság elszállt és az FA Kupában is ott vannak a legnagyobb riválisok, ezért talán még jobban felértékelődik az Európa Liga szerepe és van Gaal is folyamatosan nagyon nagyokat mond a sorozatról. Hogy milyeneket, arról lentebb tudhatok meg mindent, amit tudni érdemes.
Összefoglaló és klasszikus értékelés helyett ma ismételten egy videót láthattok, amiben alapvetően Daley Blind vállalja a főszerepet.
Itt a tavasz, itt a formaidőzítés! Négy meccses győzelmi sorozaton vagyunk túl, és bár csak egy erősebb ellenféllel találkoztunk ez idő alatt, végül sikerült legyűrnünk a Watfordot is. A következő bajnoki mérkőzést a West Bromwich Albion ellen játsszuk Birmingham-ben, ahol mindenképp folytatni kell ezt a szép eredménysort. Rengetegszer temethettük már a TOP4-be kerülést idén, de a „hogyan hozzuk helyzetbe a Manchester Unitedet” különdíjra pályázó, előttünk álló riválisok mindent megtesznek azért, hogy továbbra se kelljen lemondanunk e célunkról. És tényleg, az ellenfelek totál kiszámíthatatlan szereplésének köszönhetően, még a decembertől februárig tartó nagy homály teljesítmény ellenére is visszatért az esély egy BL hely elérésére, sőt vérmesebb/optimistább szurkolótársaink a bajnoki címet sem tartják elérhetetlennek. Persze ehhez győznünk kell, ami koránt sem lesz egyszerű, de az utóbbi négy mérkőzés némi reményt kelthet bennünk.
A legutóbbi podkeszt majdnem rituális és kollektív érfelpattintásba torkollott, most kicsit vidámabb hangulatban elemeztük a szezon eddigi részét, a #filozofit, a top4-es esélyeket, a kisördögöket, és még a ma esti Watford-meccset is beharangoztuk. Újoncot is avattunk, de nem mondjuk el, hogy kit, kattintsatok és kiderül. (Letölthető verzió: itt.)
Számomra ez a tegnapi mérkőzés nagyban hasonlított a Chelsea 1-0-s legyőzéséhez, még 2005 novemberéből. A csapatról akkor is tudtuk, hogy közelben sem lesz a bajnoki címért folytatott harcban, bár manapság lazán odaadnánk egy olyasfajta teljesítményért és eredményekért a fél karunkat is, viszont jelenleg ez egyáltalán nem számít, ugyanis We Were Wenger-fuckers yesterday.
Ezraharrari, köszönjük!
Nincs is annál hálásabb és ösztönzőbb feladat, mint elverni Wenger tanítványait az Old Trafford lelátói között. A United hazai környezetben rendszerint alaposan megwoodyzzawoodoozza a piros-fehér londoniakat. A bajnokságban utoljára 2006 szeptemberében veszítettünk az Ágyúsok ellen hazai környezetben, tehát igazán jó lenne ezt a hagyományt tovább ápolni.
