Újabb szintre lépett december óta tartó fosfaragással kombinált faszkodásunk, e tortúra legutóbbi állomásán az Európa Ligában a dán futballóriás, az FC Midtjylland (mert ugye most már illik leírni helyesen a nevüket, ha már megb@sztak minket) alkotott leküzdhetetlen akadályt romokban heverő csapatunknak. Legyőzőinkről már köztudott, hogy 1999-ben alakult (idősebb vagyok, mint a Midtjylland póló jöhet?), két hónapja nem játszottak tétmérkőzést, utolsó tíz meccsükből egyet nyertek meg, a csoportmérkőzések során két meccsen 1-9-es gólarányt mutattak fel a Napoli ellen és nem mellékesen a Bruges-t előzték meg, így lettek csoportmásodikok. Úgy vállalkoztam egy „értékelő” poszt megírására, hogy az első 40 percet nem is láttam, és csak a 89. percben vettem észre, hogy egyáltalán cseréltünk, de amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten, pocsék játékhoz hasonló színvonalú elemzés dukál.
Mutyiland elveretése – itt az Európa Liga!
Igazán nem szeretnénk nagyképűek lenni a mérkőzés kapcsán, de én legalább húsz alkalommal futottam neki ellenfelünk nevének megtanulásának, de végül próbálkozásaim annyiban maradtak, tehát ebben a posztban csak dánokként vagy egyéb hasonló jelzőkkel illetjük majd riválisunkat. Szóval itt az Európa Liga barátaim!
Karácsony újratöltve
Karácsony? Februárban? Lám, a futballban ez is lehetséges, egy olyan többfrontos széria áll ugyanis előttünk, melyet látván akarva-akaratlanul a Boxing Day környéki Premier League-kavalkád jut eszünkbe. Három versenysorozat, öt meccs, tizenhat nap: ez vár ránk a hónap második felében, az összecsapások között pedig lesz kötelező hazai, vendégjáték ismeretlen területen, valamint a bajnokság végkimenetelét nagyban befolyásoló döntő rangadó is. Lássuk, mi vár ránk.
Until they score – osztályzás
A vasárnapi meccsről még most sem tudjuk igazán eldönteni, hogy akkor most félig tele a pohár, vagy félig üres. A tabellán elfoglalt helyezések alapján már leginkább csak nosztalgia-rangadónak nevezhető 90 perc nagyobbik részében ugyanis uraltuk a meccset, kontroll alatt tartottuk a hazai pályán játszó Chelsea-t, a félidők vége felé mutatott teljesítményünk alapján azonban a győzelmet nem érdemeltük meg. Ami mindenképpen pozitívum, hogy a Stoke ellen is látott örömfoci kezdi átvenni a hatalmat a fogalmatlan filozofi felett, és ez a szezon hátralévő részére bizakodásra adhat okot. Na nem arra, hogy elérünk valamit a bajnokságban (a Wenger Trophy-tól épp ezzel az iksszel távolodtunk el), csupán arra, hogy nem fogunk minden meccset végigásítani, és talán még Mourinho belengetett érkezését is megússzuk. Mert azt láthattuk, milyen egy after-José csapat, és nem igazán szeretnénk olyat. Osztályozni viszont igen, jöjjenek hát a pontszámok!
Ébredő erő
Az új Star Wars lassan eléri a 2 milliárd dolláros bevételt, mi viszont már azzal is megelégednénk, ha a 4. helyért való csatában aktívan venne részt csapatunk 2016 tavaszán. Ehhez most Londonban, a Chelsea ellen kellene alkotni valamit, akik azért lassacskán kezdik összeszedni magukat. A beharangozáson túl némi vitaindítás is következik a lentebbiekben.
SzevaStoke
„Ismeretes egy átok. Így hangzik: Hogy élnél érdekes időkben!”
Volt idő, amikor nem volt kérdés egy ilyen meccs kimenetele. Amikor nem tudtuk megjósolni a kezdő tizenegyet. Amikor nem az volt a kérdés, lesz-e gól, hanem, hogy mennyit lövünk. Amikor úgy játszottunk, mint egy nagy csapat, és január utolsó napján nem az volt a legfontosabb dilemmánk, hogy igazolunk-e egy közepes tudású védőt, mert a keretben tényleg megvolt a balansz. Nem azon tanakodtunk, mikor rúgják már ki a menedzserünket, ki lesz a következő, és miért épp nem ő. Most nem ilyen időket élünk. Ezek érdekes idők. Most, ha a Stoke látogat az Old Traffordra, fel kell kötni a gatyát játékosainknak.
Pénteki esti vasalás
Mindjárt itt a péntek este, elszabadulnak az indulatok és a hormonok. Fiatalok tucatjai özönlenek ki az utcára, hogy ivóbajnokságot vívjanak a kocsmák nyugdíjas törzsközönségével, én azonban egészen biztos leülök a tévé elé, mert újra itt az FA Kupa!
A szavakon túl
Igazán nehéz szavakba önteni a reménytelenséget és elemezni úgy egy mérkőzést, hogy valójában semmi sem történt azon. Viszont mint azt jól megszokhattátok, ismételten megpróbáljuk azt.
Itt már csak a szentek segíthetnek!
Amennyire inogott a pad egy hónappal ezelőtt menedzserünk valaga alatt, annyira elcsendesültek mostanra a sportsajtóban a Lajos elbocsátásáról szóló pletykák és ultimátum-híresztelések. Mindezek ellenére nem mondhatjuk, hogy minden szép és jó Manchester vörösebbik felén: szánalmas decemberi nyeretlenségi sorozatunkat ugyan sikerült elfeledtetni néhány kellemesebb eredménnyel, a szórakoztató, sziporkázó játék azonban továbbra is olyasvalami, amit legfeljebb csak nyomokban tartalmaz kedvenc csapatunk. Nem is lenne túlzás feltüntetni ezt a figyelmeztetést a klub címere alatt – még úgy sem, hogy a mogyoróval ellentétben a gólokra valószínűleg senki sem allergiás. Kivéve persze Louis van Gaalt, de hát ő különleges – megbocsátjuk neki. Pláne akkor, ha sikerül legyűrnünk ma délután a Southamptont az Old Traffordon.
Lessük meg az exeket!
Törzskommentelőnk, Ezra az ígérte, hogy írni fog, és tényleg. Köszönjük!
A poszt megírásakor 142 nap telt el azóta, hogy bezáródott a nyári ablak, és mivel a téli ablakban hozzánk legfeljebb csak a hideg jön be, inkább nézzük meg, mi történt eltávozott játékosainkkal abban a cirka 20 hétben, mióta nincsenek köztünk. Figyelem, a poszt a török liga, a harmadosztály és egyéb egzotikus helyek lemaradt követői számára spoilereket tartalmazhat! [De szerencsére azért nem akkorákat, mint hogy Han Solo és Kylo Ren… de már tudjátok úgy is – a szerk.] Bevallom töredelmesen, az írás inkább csak saját kíváncsiságom miatt készült el, és a legalapabb adatokon és sajtóhíreken kívül mélyebb kutatást nem végeztem.