Dübörög a karácsony – ajándékok, halászlé, töltött káposzta, bejgli, epe görcs, majd a szeretet ünnepének másnapján a Premier League hagyományos Boxing Day fordulója. A sors fintora, hogy e jeles napon (boxing) épp a szeles Britanniába Mordorba kell látogatnunk, ahol az ork sereg már feni a fogát a megroggyant Louis Van Gaal Red Army hitehagyott katonáira. Annyiszor írtunk már a múlt meccseit felidéző posztot, hogy most rendhagyó módon utazást teszünk a jövőbe, megvizsgáljuk, hogyan alakul a két csapat történelme az elkövetkező évszázadokban (vigyázat, a poszt hasznos információt elvétve sem tartalmaz).
Ki hitte volna, hogy még karácsony előtt beleszaladunk egy újabb pofonba? Talán még a Norwich stábja sem, de van Gaal filozófiáján újabb csorba esett az országos egyes meccs elbukása következtében. A címben is megemlített skót úriember regnálása után azt hittük, egy időre elfelejthetjük a negatív rekordok döntögetését, erre jött ez a csodálatos december, amely eddig három vereséget termelt a fa alá. Míg a háttérben dübörög a vangaalout, mi megvizsgáljuk, korábbi menedzsereink hogyan vizsgáztak a Norwich elleni hazaikon, na meg persze azt sem felejtjük el megemlíteni, kik nyomták vállalhatatlanul szarul szombat délután. 
Szeretném azt írni, hogy mára lenyugodtak a kedélyek, és a szurkolók nagy része optimistán várja az EL-sorsolást meg a bajnoki címért folyó küzdelmet, de ez sajnos nincs így. Legutóbb David Moyes mélyrepülése alatt érezhettük ennyire becsapva magunkat, és a United aktuális menedzsere iránt érzett ellenszenv is akkor csapott utoljára ilyen magasságokba. Hogy mi a gond? Nagyjából és egészében minden. Vagy bármi. Vagy csak Lui. Irigylem azokat az optimistákat, akik szerint még lehet valami a van Gaal at Manchester United projektből (talán nem titok, hogy én már a kinevezésekor sem hittem ebben), viszont ez a bejegyzést ők aligha fogják lájkolni, mert jó dolgokról nem lesz szó benne. Viszont legalább feltesszük A kérdést. 
