Új év, new wave. Elkezdődik tehát a 2016-os esztendő is, amely természetesen a balsorsú 2015-16-os szezon folytatása. Tippelni továbbra is igen nehéz lenne, szinte bármire. A csapat játéka, sérülései, van Gaal adott taktikai húzásai mind olyan kérdések, amelyre tisztességes United szurkoló nem igazán tud biztosat mondani manapság. Mi persze azért megpróbáljuk és néhány szót ejtünk mindenről, ami fontos lehet mára.
Év vége lévén mindenki visszaemlékezik az elmúlt esztendőre, nálunk ez idén – ha nem bánjátok – kimarad, az új év közeledtével pedig egyre inkább elvarázsolja gondolatainkat a petárdával, pezsgővel és kaszatibivel fűszerezett szilveszteri hangulat. Nincsen újévi parti nevetés nélkül, így az amúgy sem komolyságáról és modorosságáról nevezetes Stretford End blog az előző évek sikerein felbuzdulva idén is megpróbálkozik a már félrészeg olvasók rekeszizmainak megmozgatásával. A továbbiakban egy fiktív évösszegzést olvashattok a tavalyi posztunkra nagy ívben szaró üveggömbünk homályos jóslataira alapozva, ugyanis 2019 történéseit mutatjuk be. A 2015-ös esztendővel való bármiféle hasonlóság csakis a véletlen műve lehet. BÚÉK!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kis János megmondta anno, Kádárnak mennie kell, nem maradt más nekünk sem, mint kimondani, hogy Louis van Gaalnak mennie kell. Kedvenceink három pontra vannak a 11. helytől, de elkeserítő, hogy két győzelemmel meg nagyjából a tabella tetején állnánk. A szerkesztőség tagjai között pedig utoljára nekem fogyott el a bizalmam Mesterünkkel szemben.
Dübörög a karácsony – ajándékok, halászlé, töltött káposzta, bejgli, epe görcs, majd a szeretet ünnepének másnapján a Premier League hagyományos Boxing Day fordulója. A sors fintora, hogy e jeles napon (boxing) épp a szeles Britanniába Mordorba kell látogatnunk, ahol az ork sereg már feni a fogát a megroggyant Louis Van Gaal Red Army hitehagyott katonáira. Annyiszor írtunk már a múlt meccseit felidéző posztot, hogy most rendhagyó módon utazást teszünk a jövőbe, megvizsgáljuk, hogyan alakul a két csapat történelme az elkövetkező évszázadokban (vigyázat, a poszt hasznos információt elvétve sem tartalmaz).
Ki hitte volna, hogy még karácsony előtt beleszaladunk egy újabb pofonba? Talán még a Norwich stábja sem, de van Gaal filozófiáján újabb csorba esett az országos egyes meccs elbukása következtében. A címben is megemlített skót úriember regnálása után azt hittük, egy időre elfelejthetjük a negatív rekordok döntögetését, erre jött ez a csodálatos december, amely eddig három vereséget termelt a fa alá. Míg a háttérben dübörög a vangaalout, mi megvizsgáljuk, korábbi menedzsereink hogyan vizsgáztak a Norwich elleni hazaikon, na meg persze azt sem felejtjük el megemlíteni, kik nyomták vállalhatatlanul szarul szombat délután. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Bármennyire is vacakul áll lelkes csapatunk mostanság, így karácsony előtt egy olyan gárdát fogadunk, akik ellen teljes mértékben kötelező a győzelem, mást elképzelni sem tudunk. Csapatunkról és ellenfelünkről beszámolunk, az elvárásainkat, azonban egy képen rögzítjük:
Rengeteg alkalommal jutott idő a sebek nyalogatására és nagyjából képet kaphatunk a csapat hiányosságairól, annak természetéről és ezzel együtt hagyunk magunkat egy kis időt az ábrándozásra. Az alábbiakban átigazolási körkép következik és minden más, ami mögötte van. Tapasz a sebekre.
A csúfos BL kudarc után úgyis mondhatnánk, hogy a szezon még csak most kezdődik, hiszen megkaptuk a Sheffield United csapatát, amivel az új év elején útjára indul az FA Kupa és a bajnokságban is igen sűrűnek ígérkezik mindjárt a december. Ráadásul a tél végétől az Európa Ligában is érdekeltek leszünk, melynek sorsolására hétfőn kerül sor. Nincs tehát más esély, mint folytatni és változtatni az elmúlt időszak sikertelennek mondható szakaszain. Itt van erre a lehetőség, az újoncként egyáltalán nem leszereplő Bournemouth csapata ellen, akiket tüzetesen is megvizsgálunk illetve azt is, hogy mi várható csalódott ördögeinktől.
Szeretném azt írni, hogy mára lenyugodtak a kedélyek, és a szurkolók nagy része optimistán várja az EL-sorsolást meg a bajnoki címért folyó küzdelmet, de ez sajnos nincs így. Legutóbb David Moyes mélyrepülése alatt érezhettük ennyire becsapva magunkat, és a United aktuális menedzsere iránt érzett ellenszenv is akkor csapott utoljára ilyen magasságokba. Hogy mi a gond? Nagyjából és egészében minden. Vagy bármi. Vagy csak Lui. Irigylem azokat az optimistákat, akik szerint még lehet valami a van Gaal at Manchester United projektből (talán nem titok, hogy én már a kinevezésekor sem hittem ebben), viszont ez a bejegyzést ők aligha fogják lájkolni, mert jó dolgokról nem lesz szó benne. Viszont legalább feltesszük A kérdést. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
„Csak Te meg én,
A szakadék peremén,
Dúdolj egy dalt, ez az utolsó perc!”
Ákos sorait morzsolva indulunk el most képzeletben Németországba, a Bajnokok Ligája 6. fordulóját lejátszani a Wolfsburg csapata ellen és mivel mind a két csapat méretesen benne van a lecsóban, ezért igazi ki-ki csatára van kilátás. A Farkasok vereséggel jó eséllyel búcsúznának, ahogy számunkra is nagyon egyértelmű, hogy a döntetlen minden bizonnyal csak az Európa Ligára lenne elég. Németországban azonban elég hibátlanul muzsikál a csapat mostanság, hamarosan erről is ejtünk szót.
