A munka ünnepe miatti hosszú hétvégi pihenést a Premier League játékosai szerencsére hírből sem ismerik, így az otthon ragadt apukák, családhoz hazautazó diákok és a városban maradt lonerek mind el tudják magukat foglalni a nehéz körülmények ellenére. Én például ma kirándulni megyek, hogy hűen tarthassam magam United-absztinencia fogadalmamhoz, de akik a TV-k előtt maradnak majd úgyis leírják ide, milyen volt a meccs.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Linkid nicken (ritkán, de néha) kommentelő olvasónk vendégposztot küldött. Köszönjük!
Nem is tudom, hol kezdjem. Bár ez a kommentszekcióból nem igazán tűnhet fel senkinek, de a blog megalakulása óta aktív Stretford End-szemlélő üti a klaviatúrán eme sorokat. Ahogy nincs karácsony Kevin nélkül, úgy nálam sincs nap SE nélkül. Habár olyan szakmai poszt nem lesz, mint amit az általam olvasott urak itt rendre megosztanak. Olyan vicces sem, mint az év végi jóslások, de akkora élményben volt részem, hogy szeretném megosztani veletek!
Hogy mi az oka a vendégposztnak? Kicsit messzebbről indítanék. Szerintem minden embernek az életében van bakancslistája, maximum nem nevezi nevén azt. Mivel már a harmadik ikszet taposom, így nálam ezek a vágyak, álmok nagyjából a 90-es évek végére illetve a 2000-es évek elejére datálódnak. Három ilyen kívánság szerepelt ebben a kategóriában, de Dévényi Tibi bácsit hiába zaklattam, még egy pöttyös labdát sem adott. Sosem gondoltam volna, hogy mindhármat másfél éven belül elém sodorja az élet.
A tegnapi napon megint olyan mérkőzést láttunk, amelyet nem csak a szezonvégi összefoglalókban, de a Premier League legjobb mérkőzései között is emlegetni fognak majd a szurkolók és a szakértők az elkövetkezendő években.
„The past dictates the future.” (Dale Cooper)
Pedig olyan jól indult minden. A Watford elleni házi gólszépségverseny sikerén felbuzdulva a szokásosnál optimistábban vártuk a meccset (hiába mantráztuk, mint egy buddhista szerzetes, hogy buszbuszbusz, felkészítve magunkat lélekben az elkerülhetetlenre), ráadásul José előző napi nyilatkozata is bizakodásra adott okot. „Igen, elismerem, hogy a nagy csapatok ellen idegenben óvatosabbak vagyunk, és jobban fókuszálunk a védekezésre, de most ugye csak az Arsenallal játszunk, így alkalmunk lesz gyakorolni a támadásépítéseket” – trollkodott a portugál, jelezve, hogy még mindig nem Wenger az öribarija.
A kezdőt majdnem teljesen a szurkolói óhajok mentén állította össze Mourinho. A Rojo – Lindelöf – Smalling belső védőhármas visszatapsolása logikus döntés volt, pláne mert a sérült Matics végül csak a padon kapott helyet, így kellett hátul a pluszprotekció. Valencia és Young elfoglalták a bérelt helyüket, a benga belga csatárunk is sajnos, de azon nyilván nem lepődött meg senki, ahogy Hernyó reaktiválásán sem (Fella még sérült.) A Marci-Rash páros feltolása viszont örvendetes fejleménynek tűnt.
A top négyért folyó csata fontos állomásához érkezünk vasárnap délután. Ellenfelünk az ősi rivális Arsenal együttese, és bár egy esetleges győzelemmel még korántsem biztosítanánk helyünket BL indulásra jogosító pozícióban (főleg, hogy előttünk van a Pool és a City is), de a Wenga’boyst végleg elütnénk a menedzserükről elnevezett „kupa” elhódításától. Talán a két csapat közötti rivalizálás az utóbbi időben kissé megkopott – hisz mostanában nem a Fergie Trophy-ért, azaz a bajnoki címért küzdenek – az ágyúsokat a Bajokok Ligájától megfosztani azért nem lenne rossz érzés egy Manchester United szurkoló számára. A tét és a rangadó presztízsértéke miatt akár egy jó meccs is kerekedhetne ebből, nyomokban felidézve a kétezres évek parázs hangulatát, sok helyzettel, küzdelemmel, izgalommal.
Nincs is annál hálásabb és ösztönzőbb feladat, mint elverni Wenger tanítványait az Old Trafford lelátói között. A United hazai környezetben rendszerint alaposan megwoodyzzawoodoozza a piros-fehér londoniakat. A bajnokságban utoljára 2006 szeptemberében veszítettünk az Ágyúsok ellen hazai környezetben, tehát igazán jó lenne ezt a hagyományt tovább ápolni.
(Szinte majdnem) közkívánatra újra körbeültünk egy asztalt, és szóban mondtuk el, hogy mit gondolunk a #filozofi S02-ről, az új igazolásokról, a vasárnapi sajnálatos eseményekről, Rooney-ról, a pesti csajokról, a születésnapunkról, és még néhány dologról, ami eszünkbe jutott. Itt a HangVaal 3. adása, jó szórakozást hozzá! Közreműködők: somebody08, Everred, Beyonder. (Letölthető verzió: itt.)
A londoni hiányzók és az ellentétes végkimenetelű hétközi BL-produkciók alapján bizonyára sokan vizionáltak Arsenal-mészárlást a hétvége egyik legnagyobb futballrangadójára, azt azonban vélhetően kevesen gondolták, hogy ezt a cselekedet nem rajtuk fogják véghez vinni, hanem ők ragadják majd meg a húsbárdot. Ne szépítsük: az ágyúsok 20 perc alatt szétcincáltak bennünket – az érdemi kérdések Sánchez második góljánál eldőltek a mérkőzésen. Meglepő? Lehet, de igazából csak idő kérdése volt, mikor üt vissza, hogy Lajos nem hajlandó érdemben rotálni a megnövekedett terhelés ellenére. Ha így nézzük, talán még időben érkezett a pofon – a játékosokat persze ettől még nem fogjuk megdicsérni.
Szombati győzelmünk miatt egyik szemünk sír, másik pedig röhög. Egyrészt szomorúak vagyunk a mutatott játék miatt, másrészt örülünk az idegenbeli három pontnak és a negyedik helynek (mindkettőnek először idén). Elkeserítő, hogy egész félidőket játszunk le kiesőcsapatok színvonalán, viszont kacagunk azon, hogy vannak még nálunk is nagyobb lúzercsapatok. Szombaton testközelből is megtapasztalhattuk, milyen az amikor Wengerék megnyomják az önmegsemmisítő gombot. Ne finomkodjunk, az Arsenal volt a jobb csapat, és csak maguknak köszönhetik a vereséget. Ez a pontszámokból is meglátszik, hiszen ezúttal az ellenfél játékosainak is jár osztályzat. Na nem mi követjük el amolyan kárörömként, hanem felkértük erre az éppen szünetet tartó Útwenger pontozós specialistáját, így az ágyúsoknak goonerpeet osztja az érdemjegyeket.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Már alig másfél óra a meccsig, tűkön ülve várjuk a kezdőcsapatokat, ezen feszültség oldására remek időtöltés régebbi Arsenal-meccsek videóit nézni. Hogy mindenki ráhangolódhasson a rangadóra, készítettünk nektek egy kis összeállítást az elmúlt évek legemlékezetesebb összecsapásaiból. Főszerepben az Arsenal, a rendező pedig ezúttal is stanleykubrick volt, akinek ismételten köszönjük fáradozását.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
