Újra itt van a csütörtök, a már sokszor elátkozott Európa Liga játéknap, amikor ismét pályára kell lépni kedvenceinknek a második számú európai kupasorozatban. Szombaton a Leicester ellen úgy tűnt, visszatért a csapat a helyes útra, ezen az ösvényen kell hát továbbhaladni a szezon következő állomásán keresztül az FK Zorja Luhanszk elleni mérkőzésen.
Egy remekül sikerült három győzelmes szezonrajt után hatalmas pofáraesés következett három vereséggel, majd egy szépségtapasznak ható továbbjutás a szerény képességű Northampton Town ellen a Ligakupában. Így vártuk a bajnok Leicester City vendégjátékát az Old Traffordon, és bizony vegyes érzések kavarogtak bennünk, mert egy esetleges újabb bajnoki bukta elég mélyre taszíthatta volna a csapatot minden szempontból. Ám végül igen kellemes csalódást okozott ez a szombat délután, hiszen egy félidő alatt helyre tettük a rókákat. Sajnos a második játékrészben elzárták a gólcsapot, de nagyon bánkódni nincs okunk, jó játékkal szép győzelmet arattunk. Ráadásul mintha Mourinho olvasná a Stretford Endet – minden bizonnyal nem Fructie vagy EZS név alatt – ugyanis engedett a nyomásnak, és ez alkalommal a padon jelölte ki Rooney helyét, ráadásul a csapat formációja is kezd a vágyott 4-3-3-ra hasonlítani. Nemzetközi osztályzás következik, ezúttal a szerkesztők véleménye mellé bevontuk a busbybabes oldal érdemjegyeit is.
Alig kezdődött el a várva várt bajnokság, új edzővel, új játékosokkal, magas várakozásokkal, rögtön végigszenvedhettük a remekül időzített válogatott szünetet. Ráadásul, mint egy különösen tapló marketingfogás, pont az egyik legizgalmasabbnak ígérkező meccs előtt kellett két hétig nélkülöznünk a Premier League következő fordulóját. Azaz a városi derbi előtt, amin nem elég, hogy két bajnoki várományos, két városi rivális, de két örök ellenfél is újra összecsap. Manchester United-Manchester City, José Mourinho-Josep Guardiola csata következik.
Mint az Arsenal szezonja március környékén, úgy suhant el mellettünk a nyári holtszezon. Mintha csak tegnap vágta volna be a közönségkedvenc Lingard a döntő gólt a Wembleyben. Meglepően mozgalmas időszak volt ez számunkra. Az FA kupa győzelem a luizofi hattyúdalának bizonyult, megkaptuk a mindenki által szeretett Josét a nyakunkba, igazoltunk két remek játékost és egy futball félistent. Túl vagyunk egy magyar szempontból remekül, a United-játékosok szempontjából kevésbé sikerült EB-n, és miközben türelmesen várunk a mi kis saját bejáratú fekete Godot-unkra – aki a műben szereplő úrral szemben remélhetőleg megérkezik – eljött augusztus, a Community Shield, amin a kupagyőzelem révén a Manchester United lesz az egyik résztvevő.
„A Leicester City már semmitől sem Riyad vissza. Mahrez a három pont is elég lenne a bajnoki címükhöz.” – Szücsi
Még alig vagyunk túl a kupadöntőbe jutás feletti örömködésen, realizálhatjuk, hogy a hétvégén akár bajnokot is avathatunk az Old Traffordon. A szezon elején remek forgatókönyvnek tartottuk volna, ha a 36. fordulóban az Álmok Színházában eldőlhet a bajnoki cím sorsa, de persze nem teljesen úgy képzeltük, ahogy végül alakult. Ennek a bajnokavatásnak nem örülnénk, hisz ebben az esetben valószínűleg elfogyna az a maradék kis esélyünk is a top4-be kerülésre, ami még megmaradt. Manchester United-Leicester City Premier League rangadó következik.
Három év. Ennyi idő telt el azóta, hogy csapatkapitányunk bármilyen trófeát emelhetett a magasba (Moyes Community Shield-jétől most tekintsünk el). És például liverpooli szemmel három év koránt sem tűnik hosszú időnek kupátlanság szempontjából, számunkra egy örökkévalóságnak hat. Mint sivatagi olajmezőkön szomjúhozó fehér ember a beduinok között víz után, úgy vágyik az egyszeri Manchester United szurkoló arra, hogy lássa csapatát újra egy kupasikert ünnepelni. Az FA kupa döntőbe jutás a cél, és e célhoz vezető út most az Everton legyőzésén át vezet.
A bajnokság hajrájához érünk lassan, hét meccs van a célig, és még tevékenyen beleszólhatunk a végeredmény alakulásába. Persze nem úgy, ahogy szeretnénk, hiszen 99%, hogy nem leszünk bajnokok, inkább egyfajta PL grincsként ronthatjuk el sorra a bajnokaspiránsok kedvét a végső csaták során. Az Arsenal és a City lerashfordozása és bajnoki reményeik sárba tiprása után most a Spurs elszomorítása a cél, főleg Pellegriniék győzelmének tudatában, ha komolyan gondoljuk a Wenger Trophy megszerzését. A hátralévő meccseink valószínűleg legnehezebbje, a Tottenham-Manchester United bajnoki mérkőzés következik.
Itt a tavasz, itt a formaidőzítés! Négy meccses győzelmi sorozaton vagyunk túl, és bár csak egy erősebb ellenféllel találkoztunk ez idő alatt, végül sikerült legyűrnünk a Watfordot is. A következő bajnoki mérkőzést a West Bromwich Albion ellen játsszuk Birmingham-ben, ahol mindenképp folytatni kell ezt a szép eredménysort. Rengetegszer temethettük már a TOP4-be kerülést idén, de a „hogyan hozzuk helyzetbe a Manchester Unitedet” különdíjra pályázó, előttünk álló riválisok mindent megtesznek azért, hogy továbbra se kelljen lemondanunk e célunkról. És tényleg, az ellenfelek totál kiszámíthatatlan szereplésének köszönhetően, még a decembertől februárig tartó nagy homály teljesítmény ellenére is visszatért az esély egy BL hely elérésére, sőt vérmesebb/optimistább szurkolótársaink a bajnoki címet sem tartják elérhetetlennek. Persze ehhez győznünk kell, ami koránt sem lesz egyszerű, de az utóbbi négy mérkőzés némi reményt kelthet bennünk.
„Ismeretes egy átok. Így hangzik: Hogy élnél érdekes időkben!”
Volt idő, amikor nem volt kérdés egy ilyen meccs kimenetele. Amikor nem tudtuk megjósolni a kezdő tizenegyet. Amikor nem az volt a kérdés, lesz-e gól, hanem, hogy mennyit lövünk. Amikor úgy játszottunk, mint egy nagy csapat, és január utolsó napján nem az volt a legfontosabb dilemmánk, hogy igazolunk-e egy közepes tudású védőt, mert a keretben tényleg megvolt a balansz. Nem azon tanakodtunk, mikor rúgják már ki a menedzserünket, ki lesz a következő, és miért épp nem ő. Most nem ilyen időket élünk. Ezek érdekes idők. Most, ha a Stoke látogat az Old Traffordra, fel kell kötni a gatyát játékosainknak.
Dübörög a karácsony – ajándékok, halászlé, töltött káposzta, bejgli, epe görcs, majd a szeretet ünnepének másnapján a Premier League hagyományos Boxing Day fordulója. A sors fintora, hogy e jeles napon (boxing) épp a szeles Britanniába Mordorba kell látogatnunk, ahol az ork sereg már feni a fogát a megroggyant Louis Van Gaal Red Army hitehagyott katonáira. Annyiszor írtunk már a múlt meccseit felidéző posztot, hogy most rendhagyó módon utazást teszünk a jövőbe, megvizsgáljuk, hogyan alakul a két csapat történelme az elkövetkező évszázadokban (vigyázat, a poszt hasznos információt elvétve sem tartalmaz).
