Minden futballklub – engedtessék meg, hogy egységes entitásként kezeljem most az egyesületeket úgy általában, ebbe az egységbe a szurkolók is beletartoznak, sőt, kiemelt szerepük van – szeret különleges lenni. Előszeretettel igyekszik hangsúlyozni saját, a többiekétől markánsan eltérő identitását, értékrendjét: ennek a terméke a „You’ll never walk alone”, meg a „Més que un club” és hasonszőrű társaik. Minél nagyobb egy futballklub, minél gazdagabb, sikeresebb történelme van, annál kevésbé szereti elfogadni, hogy végtére is ő sem szól másról, mint arról, hogy 11 ember kerget egy labdát a pályán, és több ezer meg több millió másik ember hajlandó fizetni azért, hogy ezt láthassa. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Címke: Moyes
Itt a mese vége, avagy minden jó, ha
„A válás mindig jó hír. Tudom, ez furcsán hangzik, de igaz, mert még soha egyetlen jó házasság sem végződött válással.” (Louis C.K.)
„Nincs annál veszélyesebb, mint nem vállalni kockázatot.” (Guardiola)
A United tulajdonosai jó döntést hoztak, amikor majdnem egy évvel ezelőtt David Moyes-t bízták meg a csapat irányításával, és jó döntést hoztak tegnap is, amikor átnyújtották neki a selyemzsinórt. A két állítás egyszerre elvileg nem lehetne igaz, mégis ez a helyzet. Elmagyarázom.
Kezdjük az elején, vagyis SAF visszavonulásával. Amikor kiderült, hogy a Manchester United történetének legsikeresebb menedzsere nyugdíjba megy, mindannyian tudtuk, hogy már semmi sem lesz olyan, mint korábban. Ezt írtam akkor a SAF-korszakról és a jövőről: Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ki legyen az új chosen one?
Tisztában vagyunk vele, hogy Angliában sem a médiamunkásokhoz szokás az atomórát igazítani, de ha a Guardian, a Telegraph és Sky Sports egyszerre brékingel egy sztorit, akkor ott zörög a haraszt rendesen. David Moyes egyelőre még a Manchester United menedzsere, de állítólag már nem sokáig. Amíg várjuk a fejleményeket (egyes források szerint 24 órán belül eldől, hogy mi van), addig álmodozzunk egy kicsit: tessék megszavazni, hogy kit látnátok szívesen Moyes helyén.
FRISSÍTÉS: Moyes kirúgva, helyét a szezon végéig Giggs veszi át. Chris Woods, a kapusedző egyelőre a helyén marad, Jimmy Lumsden edző és Steve Round asszisztens Moyes-szal együtt távozik. Klopp a Guardiannek közben jelezte, hogy marad a Dortmundnál.
Szembesítés
A Hull City kupameccse miatti hosszas pihenőnk következtében volt időnk megemészteni a Bayern elleni BL-kiesést, így a bajnokság hajrájára újult erővel és komolyabb teher nélkül fordulhatunk. Tét persze továbbra is van: az európai kupaindulásért még mindenképpen versenyben vagyunk, sőt, egy utópisztikus szcenárió bekövetkeztével még a negyedik helyre is odaérhetnénk, ám ez utóbbi sorsáért mai ellenfelünk, az Everton sokkal inkább aggódhat.
Egy igazi géniusz
Bárhogy is alakultak a dolgok, mégiscsak illene kipréselni magunkból valamit a Liverpool elleni vereség kapcsán – még akkor is, ha bevallottan nem könnyű a dolog. Strigo a meccs előtt már kifejtette közömbösségét a közelgő rangadó kapcsán, melyet kisebb-nagyobb mértékben mindannyian magunkénak éreztünk, és nincs ez másképp most sem. Leginkább azért, mert egész egyszerűen nincs mit mondani.
Sajnálom… de hinnünk kell
Sajnálom. Az elmúlt heteket, hónapokat – sok mindent, ami a klub háza táján történt, teljesen más élmény volt ugyanis Manchester United szurkolónak lenni az elmúlt időszakban, mint bármikor a mögöttünk lévő két évtizedben. Sajnálom. Az elmúlt néhány napot különösen. Mindazt, ami miatt egyáltalán megtörténhet, hogy ti lassan az ezernégyzázadikat kommentelitek már egy aktualitását vesztett poszthoz. Ennél ugyanis bizonyosan többet érdemeltek – ezekben a nehéz időkben meg aztán különösen.
A hetedik te magad légy!
Lassan kezdjük belakni ezt a hetedik helyet. Egy győzelemmel sem jutottunk volna előrébb, most meg akármi történik hét közben, maradunk is hetedikek. A United szezonját figyelve az az akármi meg is fog történni. Rengeteg dolog történt már ebben az idényben, legutóbb például az, hogy a Fulham csapatbusza sikeresen rabolt pontot az Old Traffordról. Pedig minden adott volt hozzá, hogy emlékezetes meccsen győzzünk, igazából csak egyetlen perc hiányzott. Hősiesen védekező, semmiből vezetést szerző kiscsapat, óriási fölényben játszó, majd szűk két perc alatt fordító United … na és itt a három pont helyett egynek kéne lennie, de valahogyan sikerült összeszerencsétlenkedi hátul még egy gólt, ráadásul a legjobbkor. És így persze az van, hogy rekord breaker meg moyesout, nem örömködés és számolgatás. Pedig a győzelem elmaradásáért most valóban nem Moyes és a beadásokra építő taktikája okolható. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az én új autóm
A „Vezess végig egy metaforát, amivel illusztrálod kedvenc csapatod pillanatnyi helyzetét”-témában ma már közöltünk egy pályaművet. Itt egy másik, a szerzője bfgbobo törzskommentelő úr. Köszönet neki is a közreműködésért!
Kaptam drága kedves földimtől egy gyönyörű piros sportkocsit. Nem mai darab, egy-két helyen megjelentek rajta a rozsdapöttyök, de az Öreg, aki vezette, rendszeresen leverte a mai gépeket. Félkézzel. Gyakran még whiskey-től mámorosan is.
Nagyon boldog voltam, amikor megkaptam. Ez egy olyan autó, amelyet mindenki akar. Egy autó, amelyet mindenki le akar előzni. Egy autó, amely csak a kiváltságosoknak jár. Egy autó, amely nem csak egy autó. Egy rang. Egy rang, amire mindenki vágyik, és amit sokan elérhetetlennek tartanak. A világ minden táján tudják, hogy ez a név egyet jelent a minőséggel, eleganciával, történelemmel.
Akkor még nem voltam tisztában azzal, mit is örököltem.
Keleti pályaudvar, végállomás
Legutóbbi vendégposztunk nem a legmelegebb szeretet hangján emlékezett meg David Moyes eddigi munkásságáról, amit a kommentszekcióban többen is kifogásoltak. A „tessék akkor jobbat írni”-felhívásunkra (lásd még: „Keresd a jót!”) rögtön két újabb vendégposzt is érkezett. A United jelenlegi sanyarú helyzetéről érdekes módon mindkét alkalmi kolléga a közlekedéshez és az utazáshoz kapcsolódó közismert anomáliákra reflektált. (Próbáltam elkerülni az „allegória” szó leírását, ez lett belőle.) Elsőként Nagy Renato következik, majd valamikor estefelé kiposztoljuk a double feature második felvonását is.
Ha az ember egészen véletlenül Manchester United szurkoló, és egy még nagyobb véletlen folytán meg is érte a 2013/2014-es Premier League szezont, akkor minden valószínűség szerint előfordult már, hogy konyhai és egyéb használati tárgyakat bántalmaz, esetleg nyomdafestéket nem tűrő vulgaritás árad belőle, vagy csak a feje búbját vakargatja, s amikor senki nem látja, elmorzsol néhány könnycseppet. Meglepően hasonló tüneteket fedezhetünk fel azonban a Magyar Államvasutak személyszállító tevékenységének eredményeképpen. Mint vidékről a fővárosba elszármazott mesebeli szegénylegény, aki több időt töltött vonaton, mint amennyit nem szégyell bevallani, egy rendkívül furcsa párhuzamra lettem figyelmes.
Egy csodálatos ember
Tudtuk, hogy nem lesz könnyű 26 év után menedzsert váltani, de Sir Alex távozása a United éléről a vártnál egy hangyafallosznyival jobban leamortizálta a csapat idei teljesítményét, ami sok szurkolót arra sarkall, hogy kommentekben gyalázza (többek közt itt, a blogon is) David Moyes-t. Vendégszerzőnket, mc_deere-t a menedzserünkre zúduló össznépi gyűlölet annyira felháborította, hogy kénytelen volt klaviatúrát ragadni.
David Moyes egy csodálatos ember. Szerény, alázatos, és csak a munkában hisz. Igazi, hamisítatlan skót, olyan, aki alulról tör fel, és ebben csak a saját erejére támaszkodik. Az, hogy most épp gyenge eredményeket szállít a csapat kispadján, csak a tájékozatlanokat és a rosszindulatúakat téveszti meg. David Moyes egy arany ember, aki a legjobb tudása szerint készíti fel a srácokat hétről-hétre, és igazán nem tehet arról, hogy mostanság minden kifelé pattan, ami meg mégsem, az hetekre lesérül. Aki mást mond, az szurkolhat inkább a Citynek, a Chelsea-nek, vagy a Liverpoolnak. Divatdrukkerekre nincs szükségünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….