Aligha mondható meglepőnek, hogy óriási várakozás előzte meg a csapatunk első éles összecsapását a szezonban, a Tottenham elleni nyitómeccs előzményei azonban alapvetően más jellegű kíváncsiságot idéztek elő bennünk, mint amilyet mondjuk egy évvel ezelőtt éreztünk. Akkor egy rendkívül eredményes felkészülési időszakot követően fogadtuk a Swansea-t, hogy aztán gigantikus pofáraeséssel induljon a szezon a csapat és van Gaal számára, idén azonban pont fordítva alakult minden, hiába igazoltunk ugyanis jól, az amerikai túrán látott játék bőven hagyott kívánnivalót maga után – valahogy mégis nyerni tudtunk ezúttal a Tottenham ellen. A győzelemnek örülünk (naná!), a valahogy részének azonban nem – egy pontozás keretein belül ki is fejtjük, miért van így.
Címke: PL
#20 – Leszállóágban
Bevallom őszintén amikor kiderült, hogy Lajos lesz az új edzőnk azt gondoltam Robin lesz az idény kulcsembere. Azért mertem erre gondolni hiszen az előző nyári vb-n a holland csapat igencsak jól muzsikált Robinnal az elején, tehát adott volt, ha jön LvG akkor Robin lesz a király csávó. Aztán ezt valahogy nagyon nem így lett, sőt igazából csalódást keltőre sikerült az idei szezon holland csatárunk számára, és, hogy van-e még jövője nálunk? Lapozzál, aztán megtudod.
Londoni meló vár ránk
Három egymást követő vereség után látogatunk a Selhurst Parkba, amely kirándulás sosem tartozott a legkönnyebbek közé. Hogy nem csak a United van teljesen formán kívül, hanem mai ellenfelünk is, azt jól bizonyítja hogy a Palace is hármat zakózott zsinórban, ráadásul hozzánk hasonlóan még gólt sem lőttek ezen meccsek alatt. Egyik sorozat ma megszakad (irány a jó 0-0…), és reméljük nem az, hogy a PL-ben még nem kaptunk ki a Palace-tól idegenben. Hogy régebben igen, arra videós bizonyítékokat is találtunk, amiket nem félünk megosztani veletek. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Sokkoló adatok – osztályzás
A Cselszki elleni vereség még belefért, hiszen mégis csak a bajnokcsapatról van szó, na de a 0-3 az Everton ellen, az tényleg ciki. Fél lábbal ugyan már a top4-ben vagyunk, de ha a csapat a vasárnapihoz hasonló hitvány teljesítményt nyújt az elkövetkező meccseken, akkor egyrészt a BL-indulás is necces lehet, másrészt a legtöbb, amiben reménykedhetünk, az a negyedik hely. Ami ugye pótselejtező, és már nem zeték meg bukarestiek ellen kell tolni, hanem mondjuk az Ajax vagy a Sporting ellen, ami a Fergie-érában megszokott szezonindító Community Shieldes bohóckodásoktól igen távol esik. A sima hármas amit a Goodisonban kapunk, az is rohadtul messze áll az Öreg alatt megszokottól, sőt igazából Mojszi munkásságának legsötétebb napjaira emlékeztet, mint ahogyan a kiosztott osztályzatok is nagyjából a tavalyi, egy-kezemen-meg-tudom-mutatni érát idézik. Rendhagyó értékelésünkben ezúttal nem posztok szerint haladunk, hanem a legkevésbé hibáztatható játékostól a fő bűnbakig, ráadásul mindenkiről előástunk egy-egy cseppet sem hízelgő statisztikát. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Deus ex machina
Amilyen simán bukdácsoltuk végig az előzetesen ujjgyakorlatnak tűnő szezoneleji párosításokat, olyannyira meggyőző teljesítménnyel abszolváltuk az elmúlt másfél hónap horrorsorsolását, melybe mindössze a kevésbé emlékezetes FA-kupa-fiaskó rondított csak bele valamelyest. Mint minden jó széria, úgy elviekben ez is a csúcson kellene hogy lezáruljon, hiszen a listavezető, és lényegében már bajnok Chelsea otthonába látogatunk ma este, az égiek azonban úgy tűnik, mindenáron meg szeretnének fosztani bennünket a győzelem reményétől.
Who are ya? – Liverpool FC
Vasárnap kora délután ismét legfőbb riválisunkhoz látogatunk, és a liverpooli túrának ezúttal a szokásos ki-a-faszább-gyerek kérdéskörnél nagyobb tétje van, hiszen amelyik csapat kikap, az komoly hátrányba kerül a BL-helyekért vívott harcban. A Chelsea szinte már bajnok, a Manchester City nem tud annyira rossz formát mutatni hogy lecsússzon a dobogóról, Wenger Arsenalja úgyis 4. lesz, így a maradék BL-induló vagy mi leszünk, vagy a Liverpool. Tavaly David Moyesnak köszönhetően a Pool mögött végeztünk, de a PL indulása óta olyan még nem fordult elő, hogy ez két egymást követő szezonban is előforduljon. Van Gaal nyilván nem szeretne megdönteni egy újabb negatív rekordot, ezért valószínűleg a vereség elkerülése lesz a fő célja, pedig igazából nyerni kéne, és legalább fele olyan jól játszani mint múlt héten a Tottenham ellen. Ellenfelünkről az évek során már annyi csúfságot írtunk, hogy ezúttal egy objektív forrást, a semmilyen csapatnak sem szurkoló Vikit kértük meg arra, ismertesse meg velünk közelebbről Anglia második legsikeresebb csapatát. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A remény rabjai – osztályzás
Két meccs, hat pont, clean sheets, negyedik hely. 4-2-3-1, széljáték, posztjukon szereplő játékosok, néha egész pofás támadások, na és persze gólok. Persze, akadtak gondok meg döcögős negyed- vagy félórák a két észak-keleti csapat elleni meccseken, de ne legyünk telhetetlenek: a Sunderland- és Newcastle elleni meccsek Fergie
legunalmasabb legjobb tavaszi hadjáratait idézték. Félreértés ne essék, nem élveztünk a gatyánkba a két szorosan behúzott győzelemtől, de az elmúlt egy hétben látottakra már tényleg azt mondhatjuk, hogy ez a minimum, az alap amire tényleg lehet építkezni. És nyilván kell is, mert a következő hetekben sokkal keményebb ellenfelek várnak ránk, mint a legutóbbi kettő. Mivel szinte azonos kezdőket láthattunk a két meccsen, ezúttal egy kalap alá vettük a két győzelmet, és úgy osztottunk pontszámokat. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Erőfoci – Butafoci 1-1 – osztályzás
Bár egy igazi comeback továbbra is várat magára ebben a szezonban, mint ahogyan egy komoly csapat elleni meggyőző idegenbeli teljesítmény is, azért ne legyünk telhetetlenek: ezúttal tényleg jó volt idegenben az iksz. Nem csak azért, mert az 1 pont kicsit több, mint amit a mutatott játékunkkal érdemeltünk volna, vagy mert legalább nem kaptunk ki, hanem legfőképp azért, mert ez a West Ham fog még kellemetlen perceket okozni riválisainknak is. Szomorkodás helyett örülnünk kéne, de mivel a bejegyzés játékosaink (na meg managerünk) egyéni teljesítményeire koncentrál, nem sok jót tudunk írni a tegnapi 90 percről. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kalapáljunk!
Még ha negyedosztályú ellenfél ellen is, de végre valami biztatót is láthattak a pályán nemrégiben a valamiféle játékszerűségre vágyó United drukkerek, ami az elmúlt egy-két hónapban tapasztaltak alapján több mint pozitív. Kár lenne azonban abba az álomba ringatni magunkat, hogy a mai napon következik a folytatás, hiszen az Upton Parkba látogatunk, melyet nem éppen a futball szépségének múzeumaként ismerhettünk meg – főleg mióta Big Sam ordítozik az oldalvonalnál a kalapácsosok háza táján.
Vadászidény (Manchester United 3 – 1 Leicester)
A Manchester United szurkolók többsége két dolgot tehet ezekben az órákban: vagy Anderson Big Mac-től illatozó búcsúját siratja, vagy vadul reménykedik abban, hogy a téli átigazolási szezon utolsó pillanataiban Hummels, De Bruyne és (természetesen) Sneijder is nálunk köt ki. Bárhogyan is legyen, mi a hétvégi diadalunkat megéneklő posztunkkal igyekszünk teljessé tenni az élményt, kiosztva a Leicester legyőzéséért járó pontokat. Így vadásztunk rókára.