A Cselszki elleni vereség még belefért, hiszen mégis csak a bajnokcsapatról van szó, na de a 0-3 az Everton ellen, az tényleg ciki. Fél lábbal ugyan már a top4-ben vagyunk, de ha a csapat a vasárnapihoz hasonló hitvány teljesítményt nyújt az elkövetkező meccseken, akkor egyrészt a BL-indulás is necces lehet, másrészt a legtöbb, amiben reménykedhetünk, az a negyedik hely. Ami ugye pótselejtező, és már nem zeték meg bukarestiek ellen kell tolni, hanem mondjuk az Ajax vagy a Sporting ellen, ami a Fergie-érában megszokott szezonindító Community Shieldes bohóckodásoktól igen távol esik. A sima hármas amit a Goodisonban kapunk, az is rohadtul messze áll az Öreg alatt megszokottól, sőt igazából Mojszi munkásságának legsötétebb napjaira emlékeztet, mint ahogyan a kiosztott osztályzatok is nagyjából a tavalyi, egy-kezemen-meg-tudom-mutatni érát idézik. Rendhagyó értékelésünkben ezúttal nem posztok szerint haladunk, hanem a legkevésbé hibáztatható játékostól a fő bűnbakig, ráadásul mindenkiről előástunk egy-egy cseppet sem hízelgő statisztikát. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Címke: PL
Deus ex machina
Amilyen simán bukdácsoltuk végig az előzetesen ujjgyakorlatnak tűnő szezoneleji párosításokat, olyannyira meggyőző teljesítménnyel abszolváltuk az elmúlt másfél hónap horrorsorsolását, melybe mindössze a kevésbé emlékezetes FA-kupa-fiaskó rondított csak bele valamelyest. Mint minden jó széria, úgy elviekben ez is a csúcson kellene hogy lezáruljon, hiszen a listavezető, és lényegében már bajnok Chelsea otthonába látogatunk ma este, az égiek azonban úgy tűnik, mindenáron meg szeretnének fosztani bennünket a győzelem reményétől.
Who are ya? – Liverpool FC
Vasárnap kora délután ismét legfőbb riválisunkhoz látogatunk, és a liverpooli túrának ezúttal a szokásos ki-a-faszább-gyerek kérdéskörnél nagyobb tétje van, hiszen amelyik csapat kikap, az komoly hátrányba kerül a BL-helyekért vívott harcban. A Chelsea szinte már bajnok, a Manchester City nem tud annyira rossz formát mutatni hogy lecsússzon a dobogóról, Wenger Arsenalja úgyis 4. lesz, így a maradék BL-induló vagy mi leszünk, vagy a Liverpool. Tavaly David Moyesnak köszönhetően a Pool mögött végeztünk, de a PL indulása óta olyan még nem fordult elő, hogy ez két egymást követő szezonban is előforduljon. Van Gaal nyilván nem szeretne megdönteni egy újabb negatív rekordot, ezért valószínűleg a vereség elkerülése lesz a fő célja, pedig igazából nyerni kéne, és legalább fele olyan jól játszani mint múlt héten a Tottenham ellen. Ellenfelünkről az évek során már annyi csúfságot írtunk, hogy ezúttal egy objektív forrást, a semmilyen csapatnak sem szurkoló Vikit kértük meg arra, ismertesse meg velünk közelebbről Anglia második legsikeresebb csapatát. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A remény rabjai – osztályzás
Két meccs, hat pont, clean sheets, negyedik hely. 4-2-3-1, széljáték, posztjukon szereplő játékosok, néha egész pofás támadások, na és persze gólok. Persze, akadtak gondok meg döcögős negyed- vagy félórák a két észak-keleti csapat elleni meccseken, de ne legyünk telhetetlenek: a Sunderland- és Newcastle elleni meccsek Fergie legunalmasabb legjobb tavaszi hadjáratait idézték. Félreértés ne essék, nem élveztünk a gatyánkba a két szorosan behúzott győzelemtől, de az elmúlt egy hétben látottakra már tényleg azt mondhatjuk, hogy ez a minimum, az alap amire tényleg lehet építkezni. És nyilván kell is, mert a következő hetekben sokkal keményebb ellenfelek várnak ránk, mint a legutóbbi kettő. Mivel szinte azonos kezdőket láthattunk a két meccsen, ezúttal egy kalap alá vettük a két győzelmet, és úgy osztottunk pontszámokat. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Erőfoci – Butafoci 1-1 – osztályzás
Bár egy igazi comeback továbbra is várat magára ebben a szezonban, mint ahogyan egy komoly csapat elleni meggyőző idegenbeli teljesítmény is, azért ne legyünk telhetetlenek: ezúttal tényleg jó volt idegenben az iksz. Nem csak azért, mert az 1 pont kicsit több, mint amit a mutatott játékunkkal érdemeltünk volna, vagy mert legalább nem kaptunk ki, hanem legfőképp azért, mert ez a West Ham fog még kellemetlen perceket okozni riválisainknak is. Szomorkodás helyett örülnünk kéne, de mivel a bejegyzés játékosaink (na meg managerünk) egyéni teljesítményeire koncentrál, nem sok jót tudunk írni a tegnapi 90 percről. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kalapáljunk!
Még ha negyedosztályú ellenfél ellen is, de végre valami biztatót is láthattak a pályán nemrégiben a valamiféle játékszerűségre vágyó United drukkerek, ami az elmúlt egy-két hónapban tapasztaltak alapján több mint pozitív. Kár lenne azonban abba az álomba ringatni magunkat, hogy a mai napon következik a folytatás, hiszen az Upton Parkba látogatunk, melyet nem éppen a futball szépségének múzeumaként ismerhettünk meg – főleg mióta Big Sam ordítozik az oldalvonalnál a kalapácsosok háza táján.
Vadászidény (Manchester United 3 – 1 Leicester)
A Manchester United szurkolók többsége két dolgot tehet ezekben az órákban: vagy Anderson Big Mac-től illatozó búcsúját siratja, vagy vadul reménykedik abban, hogy a téli átigazolási szezon utolsó pillanataiban Hummels, De Bruyne és (természetesen) Sneijder is nálunk köt ki. Bárhogyan is legyen, mi a hétvégi diadalunkat megéneklő posztunkkal igyekszünk teljessé tenni az élményt, kiosztva a Leicester legyőzéséért járó pontokat. Így vadásztunk rókára.
Kvínszpark Kvíz
Nehezen tudnánk egyértelműen osztályozni szombat délutáni meccsünket, hiszen több mint 50 percig a szokásos fosfaragást láthattuk, hogy aztán a formációváltás után talán a csapat idei legjobb idegenbeli performanszát örömködjük végig. 2-0, a győzelmet nem kell megmagyarázni, de azért halkan megjegyeznénk, hogy legjobbunknak ismét de Gea bizonyult, hogy Rooney és Di María valószínűleg testet cserélhettek, mint valami elbaszott tinivígjátékban, és hogy azért ez mégis csak az egyik kiesőjelölt volt. Na de a múlt heti morgós bejegyzésemben felróttam Lajos bának, hogy nem tud cserélni, erre a behozott Fellaini és Wilson is gólt szereztek, szóval igenis fejlődünk, én meg inkább kussolok, és osztályzás helyett inkább egy képes asszosziációs játékot prezentálok. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kényszerpályán
A Fergie visszavonulásával tovaszállt top-of-the-league kezdetű álmok ugyan továbbra is valószínűtlennek tűnnek, de összességében elmondható, hogy az elmúlt másfél évben talán most a legjobb és a legnyugisabb Manchester United szurkolónak lenni: a csapat tíz meccse és két hónapja veretlen, ezalatt pedig felsőház aljáról egészen a kényelmes harmadik helyig kapaszkodtunk előre. A felhőtlen idill ettől függetlenül még mindig igen távolinak mondható – már csak azért is, mert hatos győzelmi szériánkat követően az utóbbi négy mérkőzésen három X-et is összeszedtünk. És bár külön-külön nézve az Aston Villa, a Spurs és a Stoke otthonában lehozott döntetlen egyike sem mondható különösebben rossz eredménynek, összességében azért mégis az elszalasztott győzelmekről szólt az elmúlt fél hónap. Most pontokba szedve próbáljuk megfejteni a hullámvölgy okát.
Tavalyi kezdő, idei eredmény (Manchester Utd 3 – 0 Liverpool)
Mondhatnánk, hogy megcsúsztunk egy kicsit a Liverpool elleni győzelmet megéneklő osztályozóval, egyrészt azonban ez sztividzsí asztala, másrészt pedig igazából csak annyira perverzek vagyunk, hogy hagytuk egy kicsit ülepedni a diadalittas érzést, hogy most újból belekortyolhassunk egy jókorát. Szükség is volt erre a győzelemre, az előző szezon végtelenül fájdalmas oda-vissza szopóját ugyanis muszáj volt valamivel feledtetni. A meló felét le is tudták a srácok – lássuk, milyen teljesítménnyel tették mindezt.