Ez a bejegyzés is úgy kezdődik, mint sok más korábbi: láttam valamit, amiben felfedezni véltem valami nagyon mélyen gyökerező igazságot a minket körülvevő világra nézve, aztán most megpróbálom ezt kézzel-lábbal elmagyarázni.
A Premier League (és tulajdonképpen egész Európa) valaha bokáig gázolt a klasszis csatárokban, annyi volt belőlük, hogy söpörni kellett őket, hogy elférjenek tőlük az utcán, mint nálunk 46 nyarán a pengőt a háború után.
Aki kitartott eddig a meglehetősen kontentszegény időkben és rendületlenül látogatott vissza a blogra, annak egyrészt köszönjük, másrészt mi sem értjük, miért teszitek ezt srácok. Ha ez így megy tovább, akkor velünk lesz tele a cityátriai intézet.
És amíg mindegyikünket egyesével beutalják, addig érkezik valami kontentszerűség.
Jó másfél éve hallottuk utoljára a BL-himnuszt az Old Traffordon – nem sok köszönet volt benne, és vélhetően a ma esti banzájban sem lesz, bár ezt speciel az Allianzban rendezik.
Mostanság minden nap azon kapom magam, hogy legalább negyed órát aggódok a futball jövőjéért. Általában ez reggel 7.30 és 7.45 között történik, aztán bemegyek a Tescóba reggeliért, ez a művelet pedig mind a 17 agysejtem leköti, nincs tovább kapacitásom aggódni.
Az aggódás tárgya pedig természetesen a Közel-Kelet rohamos feltörése (mint a kőolajé), illetve az a befolyás, amit a futballra gyakorolnak és a közeljövőben gyakorolni fognak. Ezt próbálom meg a következőkben egy kicsit boncolgatni és kontextusba helyezni, félig-meddig terápiás jelleggel.
“Mindenre emlékszem. Ez az én átkom, fiatalember. Ez a legnagyobb átok, ami valaha is lesújtott az emberi fajra: az emlékezet.”
Még mindig augusztus van, ami azt jelenti, hogy a pályán, hús-vér emberek által játszott, tétre menő futball a rendelkezésre álló felületek legfeljebb 50%-át tudja csak kitölteni, mert a többin dögevő varjak hadai csámcsognak.
Az arabok bejelentkeztek egy BL-indulós helyért (az UEFA undorító korrupt működését ismerve ez könnyen realitássá is válhat, náluk ugye nincs lehetetlen kérés, legfeljebb csak túl magas árfolyam), Greenwood ügyével kapcsolatban kiadott a klub tizenhatodikán este egy hivatalos állásfoglalást, miszerint még nem született részükről hivatalos állásfoglalás, viszont már az összes onlájn hírfelületen úgy kárognak, mintha Greenwoodot nem csak simán rehabilitálták volna az első keret tagjaként, hanem az ő szobrát állították volna a Főnök úr helyére, és természetesen ötpercenként érkeznek az újabb hírek a transzferpiacról. Ami szeptember elsején éjfélig még nyitva is lesz, édesistenem, fizikailag érzem, ahogy zsugorodik ezektől az agyam.
Ja, és mindeközben jön majd egy bajnoki a Tottenham ellen is.
🎵 Ez az ami egyedül éltet,
mer’ a péntek,
a péntek az én napom… 🎵
A következő bejegyzésben taglalt események nagy részével már tisztában lehet bárki, aki kicsit szorosabb figyelemmel követi a futball történéseit az aktuális heti fordulók eredményein túl is, de azért gondoltam, hogy a nemrég útjára indult “Na de mi van a…?” sorozat újabb bejegyzést kap, és megnézzük, mizujs a 2010-es évek közepén nagy port kavart Football Leaks mögött álló Rui Pinto ügyével.
[Stretford End Clickbaitelhárító Terminator 2000™ automatikusan generált kiegészítése: semmi].
A továbbiakban kicsit bővebben is mesélek a háttérről, a kiszivárgott infókról, a következményekről, úgyhogy mindenki megint két napi hideg élelemmel készüljön, lesz itt Infantinózás, Cityzés, Péesgézés, sejkezés, adócsalás, efefpézés, tízmilliók, százmilliók, hektoliterszámra ömlő olaj és különböző testnedvek, meg… minden.
Mivel egyre népszerűbb és keresettebb téma a mesterséges intelligencia (pláne a ChatGPT óta), ezért már egy ideje terveztem egy átfogóbb bejegyzést arról, hogy hol is tart az AI a futball világában manapság, mennyiben “vette át a hatalmat” a klubok managelésében, milyen területeken alkalmazzák, honnan indult, hová tart, és hasonlók.
Még mielőtt mindenki megijedne, MZ/xG-t már nyugdíjaztuk, átöltöztettük és két láda sörért áttoltuk a Fonat blogra.
Úgyhogy mindenki nyugalom, nem nyög, nem hörög, nem nyivákol, hajt.
