Rafael szezonjáról nehéz bármi értelmeset írni. Az örök ígéret brazilnak tulajdonképpen úgy sikerült kiszorulnia a csapatból, hogy évek óta senkit sem vettünk a posztjára. Ebben az idényben olyan keveset játszott, hogy ha valami véletlen folytán bajnokok lettünk volna, még medál sem járt volna neki. Talán éppen ezért, de két év alatt eljutottunk oda, hogy a közönségkedvenc játékost, akiről még dalt is írtunk anno, tulajdonképp szinte senki sem marasztalná. Januárig még játszott néha-néha, aztán hatszánnyolcvanhatodszor is megsérült, és bár a Spurs ellen márciusban kapott néhány percet, és az áprilist is végigülte a padon, igazából fogalmunk sincs, mi lehet vele. De ezért fogadtunk fel egy paparazzot, hogy megtudjuk, hová tűnt Rafael. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Strigo bejegyzései
Nemzeti konzultáció 2015
Mi, Manchester United szurkolók 2010-ben úgy határoztunk, hogy minden fontos kérdést megbeszélünk egymással, mielőtt döntéseket hozunk. Ezért indítottunk nemzeti konzultációt többek között az új igazolásokról, mindannyiunk kedvenceiről, a csapat helyzetének javításáról. És ezért indítunk most is nemzeti konzultációt a 2014/15-ös szezon kérdéseiről.
Mint bizonyára emlékszik, 2013 óta Manchestert példátlan cselekmények rázták meg. Sir Alex Ferguson visszavonult, utódját kegyetlen hidegvérrel és ijesztő brutalitással végezték ki riválisaink, és még a Bajnokok Ligájába sem sikerült kvalifikálnia magát a csapatnak. Mindannyiunkat megdöbbentette mindaz, ami történt. Ez az emberi ésszel felfoghatatlan szörnyűség ugyanakkor azt is megmutatta, hogy egy korszak visszafordíthatatlanul véget ért. Moyes után jött Louis, és ugyan a Bajnokok Ligájába visszakerültünk, az elmúlt szezon még így is az utóbbi 20 év második legrosszabbjának bizonyult.
Tisztelettel arra kérem, lépjen velünk kapcsolatba, mondja el nekünk is, hogy mit gondolt a föltett kérdésekről, töltse ki, és küldje vissza a kérdőívet. Számítok a véleményére.
Üdvözlettel:
Londoni meló vár ránk
Három egymást követő vereség után látogatunk a Selhurst Parkba, amely kirándulás sosem tartozott a legkönnyebbek közé. Hogy nem csak a United van teljesen formán kívül, hanem mai ellenfelünk is, azt jól bizonyítja hogy a Palace is hármat zakózott zsinórban, ráadásul hozzánk hasonlóan még gólt sem lőttek ezen meccsek alatt. Egyik sorozat ma megszakad (irány a jó 0-0…), és reméljük nem az, hogy a PL-ben még nem kaptunk ki a Palace-tól idegenben. Hogy régebben igen, arra videós bizonyítékokat is találtunk, amiket nem félünk megosztani veletek. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Sokkoló adatok – osztályzás
A Cselszki elleni vereség még belefért, hiszen mégis csak a bajnokcsapatról van szó, na de a 0-3 az Everton ellen, az tényleg ciki. Fél lábbal ugyan már a top4-ben vagyunk, de ha a csapat a vasárnapihoz hasonló hitvány teljesítményt nyújt az elkövetkező meccseken, akkor egyrészt a BL-indulás is necces lehet, másrészt a legtöbb, amiben reménykedhetünk, az a negyedik hely. Ami ugye pótselejtező, és már nem zeték meg bukarestiek ellen kell tolni, hanem mondjuk az Ajax vagy a Sporting ellen, ami a Fergie-érában megszokott szezonindító Community Shieldes bohóckodásoktól igen távol esik. A sima hármas amit a Goodisonban kapunk, az is rohadtul messze áll az Öreg alatt megszokottól, sőt igazából Mojszi munkásságának legsötétebb napjaira emlékeztet, mint ahogyan a kiosztott osztályzatok is nagyjából a tavalyi, egy-kezemen-meg-tudom-mutatni érát idézik. Rendhagyó értékelésünkben ezúttal nem posztok szerint haladunk, hanem a legkevésbé hibáztatható játékostól a fő bűnbakig, ráadásul mindenkiről előástunk egy-egy cseppet sem hízelgő statisztikát. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Derby Day
Egy éve még abszolút lehetetlennek, de még pár hete is csak nagyon optimista jóslatnak tűnt, hogy a holnapi manchesteri derbinek a United több ponttal vág neki. Pedig megtörtént, Lajos mágiája a Herrera – Mata duóval kiteljesedett, zsinórban öt győzelemnél járunk, a City meg lecsövesedett a Spurs szintjére, és mostanában akárhová utaznak, kikapnak. Mi annyira nem bánkódunk a helycsere miatt, sőt azt sem igazán bánnánk ha ez az egész olajbizniszes okosság megszűnne és ők visszakerülnének oda, ahová valók: a középmezőnybe. De sajnos ez a forgatókönyv nem tűnik túl valószerűnek, és egyelőre még rohadt erős a keretük, meg hát még pár hétig ők a címvédők, így nem lesz könnyű. De most meg kell verni a City-t.
Táncoló talpak – osztályzás
Kissé megcsúsztunk ugyan a liverpooli győzelem elemzésével, de eddig egyrészt éjjáéjjáóó volt, amiből értelmes poszt úgysem született volna, másrészt a hétköznapok bekövetkeztével irány vissza a taposómalomba meg a boltokba és idő meg nincs olyan dolgokra, mint hogy Liverpool-verésről írjon az ember. Örömmel nyugtázhattuk, hogy még mindig a Manchester Unitedé a világ legundorítóbb riválisa, így a felettük aratott győzelem miatti eufória vélhetőleg egész héten kitart majd. Ennek fenntartásához járul hozzá a keddi osztályzós poszt, ahol kiosztjuk az érdemjegyeket annak a 11 játékosnak, akik már a Spurs ellen is brillíroztak, most pedig megszerezték a csapat tizenegyedik PL-győzelmét az Anfielden. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Who are ya? – Liverpool FC
Vasárnap kora délután ismét legfőbb riválisunkhoz látogatunk, és a liverpooli túrának ezúttal a szokásos ki-a-faszább-gyerek kérdéskörnél nagyobb tétje van, hiszen amelyik csapat kikap, az komoly hátrányba kerül a BL-helyekért vívott harcban. A Chelsea szinte már bajnok, a Manchester City nem tud annyira rossz formát mutatni hogy lecsússzon a dobogóról, Wenger Arsenalja úgyis 4. lesz, így a maradék BL-induló vagy mi leszünk, vagy a Liverpool. Tavaly David Moyesnak köszönhetően a Pool mögött végeztünk, de a PL indulása óta olyan még nem fordult elő, hogy ez két egymást követő szezonban is előforduljon. Van Gaal nyilván nem szeretne megdönteni egy újabb negatív rekordot, ezért valószínűleg a vereség elkerülése lesz a fő célja, pedig igazából nyerni kéne, és legalább fele olyan jól játszani mint múlt héten a Tottenham ellen. Ellenfelünkről az évek során már annyi csúfságot írtunk, hogy ezúttal egy objektív forrást, a semmilyen csapatnak sem szurkoló Vikit kértük meg arra, ismertesse meg velünk közelebbről Anglia második legsikeresebb csapatát. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A remény rabjai – osztályzás
Két meccs, hat pont, clean sheets, negyedik hely. 4-2-3-1, széljáték, posztjukon szereplő játékosok, néha egész pofás támadások, na és persze gólok. Persze, akadtak gondok meg döcögős negyed- vagy félórák a két észak-keleti csapat elleni meccseken, de ne legyünk telhetetlenek: a Sunderland- és Newcastle elleni meccsek Fergie legunalmasabb legjobb tavaszi hadjáratait idézték. Félreértés ne essék, nem élveztünk a gatyánkba a két szorosan behúzott győzelemtől, de az elmúlt egy hétben látottakra már tényleg azt mondhatjuk, hogy ez a minimum, az alap amire tényleg lehet építkezni. És nyilván kell is, mert a következő hetekben sokkal keményebb ellenfelek várnak ránk, mint a legutóbbi kettő. Mivel szinte azonos kezdőket láthattunk a két meccsen, ezúttal egy kalap alá vettük a két győzelmet, és úgy osztottunk pontszámokat. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Who are ya? – Régi idők fociklubja
Ha már egyszer sikerült lemaradnunk az európai kupaindulásról, az FA mindent elkövet azért, hogy ne szokjunk el a hétközi meccsektől. Na jó, az újrajátszással azért mi is tettünk ezért, de a múltkori pénteki randi után ezúttal hétfő estére került a United kupatalálkozója. Európai kalandozások helyett tehát idén kénytelenek vagyunk beérni a Football League túrával, ha már a sorsolás szeszélye folytán eddig csakis alsóbb osztályú csapatokkal kerültünk össze. Ha a Bradford az idei szezon óriásölője, akkor mi lennénk a (nem túl meggyőző) törpeirtók, hiszen már a negyeddöntőbe jutás a tét, és most érkeztünk el a papíron legerősebb ellenfelünkhöz. Az ötödik körben egy olyan csapathoz látogatunk, akik a negyedik helyen állnak, igaz csak a harmadosztályban. Hogy ne legyen második meccs, az első csapatunkkal kéne kiállni, és leverni a Prestont. Mert hogy 43 év után először hozzájuk látogatunk, és ez a bejegyzés is róluk fog szólni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Erőfoci – Butafoci 1-1 – osztályzás
Bár egy igazi comeback továbbra is várat magára ebben a szezonban, mint ahogyan egy komoly csapat elleni meggyőző idegenbeli teljesítmény is, azért ne legyünk telhetetlenek: ezúttal tényleg jó volt idegenben az iksz. Nem csak azért, mert az 1 pont kicsit több, mint amit a mutatott játékunkkal érdemeltünk volna, vagy mert legalább nem kaptunk ki, hanem legfőképp azért, mert ez a West Ham fog még kellemetlen perceket okozni riválisainknak is. Szomorkodás helyett örülnünk kéne, de mivel a bejegyzés játékosaink (na meg managerünk) egyéni teljesítményeire koncentrál, nem sok jót tudunk írni a tegnapi 90 percről. Egy kattintás ide a folytatáshoz….