Nem áll jól a top4-be jutási kampányunk, az Arsenal el fog húzni, és ha nem verjük meg őket, akkor a Spurs is. Conte csapata sajnos pont most kezd összeállni, a Unitedet viszont sújtja a sors, visszatért Ronaldo, covidos lett McTominay, és Bruno is kidőlt. (Az első hírek szerint De Gea is koronás lett, de ő ál-pozitív tesztet produkált. Szegény Hendo közben már elhitte.)
Shaw sem bevethető, az elmúlt meccseken rejtélyes okokból jegelt Dalot viszont visszatér.
Amúgy Tom Brady is ott lesz az Old Traffordon, ha ez felizgat valakit.
Oké, tudjuk, igazából szamóca hullik a fáról, nem szilva, amit épp Boborján, a jeti Micimackó készül lerázni onnan (vagy csak nagyon vágyik rá, igazából mi sem tudjuk eldönteni). Ritka alkalomból írhatunk ismét beharangot: újra BL-nyolcaddöntőben talált minket a történelem egyre nagyobb hullámokat vető vihara. Ennek alkalmából a figyelem legjavát az ellenfélre fordítjuk, úgyis rég láttuk őket, és jó eséllyel újabb 20-30 év telik el, mire megint látjuk egymást.
Na jó, meg kell nyerni, csak a múltkori címadás nem jött be, úgyhogy most hátha működni fog a fordítottja. Nem mintha a babonában kellene bíznunk, mert papíron a Leeds stílusa továbbra is fekszik a csapatnak, de kérdés, hogy Bielsa a korábbi nagy pofonok miatt elgondolkozik-e egy konzervatívabb taktikán, illetve, hogy Ragnick tanult-e valamit a korábbi „agyonnyerjük (xG-ben) az első félidőt, és pihenünk a másodikban”-meccsekből. A Brighton ellen már mintha láttuk volna ennek jelét, és direkt tartalékoltunk a második félidőre, ami viszont a Leeds ellen nem biztos, hogy bele fog férni.
A kezdő alapján valamit variált a Mester, Lingard került be Rashford helyére. Varane pedig még a múltkori hasmenése miatt (?) nincs kész a kezdőre.
És egy stat a végére:
A Leeds a United elleni legutóbbi 16 PL-meccséből csak egyet nyert meg, 2002-ben győztek 1:0-ra az Elland Roadon. Mi baj történhetne?
A szombati ebéd mellé megtekinthetjük a Southampton elleni derbit (tipp: az első félidőben jók leszünk, a másodikban meg nem), de beharang helyett beszéljünk valami fontosabbról
Felkerült a Prime Videóra a Wayne Rooney-ról készített portréfilm, amit a United-fanok talán jobban is vártak, mint a mai meccset. Rooney nemcsak a főhős, de a(z egyik) megrendelő is, a filmmel az volt az egyik célja, hogy megmutassa, honnan jött, milyen mentális problémákkal kellett megküzdenie, és hogy mi van a fejében.
Utóbbi azért fontos, mert még a United szurkolói közt is sokan vannak azok, akik Rooney-t egy szimpatikus, de üresfejű proligyereknek tartották, ami hősünket, a filmből ítélve, eléggé bántotta. Azt persze eddig is tudtuk, hogy Wayne nem Liverpool kastélynegyedében nőtt fel, de egész más látni is a kezdeteket a régi fotókon és videókon. A filmnek ez a legerősebb része, Rooney saját visszaemlékezései, plusz a családtagok, egykori edzők és csapattársak beszámolói alapján elég pontos képet kapunk arról, milyen élmény is lehetett 16 évesen országos sztárrá válni. Innen, a kulisszák mögül nézve, sokkal jobban meg lehet érteni, miért tűnt úgy, hogy Rooney még annál is „egyszerűbb” gyerek, mint amilyennek kinéz. (Mert be volt szarva a kamerák kereszttüzében. Ki ne lett volna az a helyében?)
A játék egyre jobb, kezd körvonalazódni a #ragnickball, már csak gólokat kellene rúgni. Az FA-kupából való kiesés után most ott tartunk, hogy idén maximum a BL-t tudjuk megnyerni (LOL), és/vagy a Wenger-trophyt. Jósolni már tényleg nem merünk, de a tökutolsó Burnley ellen a B-csapattal is nyerni kellene.
A jó hír, hogy Ralf mester már nemcsak a sajttájokon bátor, de a kezdő összeállításánál is, úgyhogy a nyaralásából visszatérő Cavani kezdhet a 37 éves születésnapját a héten ünneplő CR7 helyett. De Gea is visszakapta a helyét, de amúgy maradt a Boro elleni kezdő. (Fredet pedig ne keresse senki a padon, mert Tellesszel együtt benyelte a koronát.)
A West Ham ellen ismétlünk, mint a történelem önmagát. Megint egy korábbi managerünk ül a padon, megint a negyedik helyért pedálozunk, megint utolsó pillanatban jut eszünkbe beharangot írni. A fenenagy buzgalomnak köszönhetően Strigoval teljesen tudatosan, előre eltervezve álltunk neki közösen beharangot írni párhuzamosan, véletlen sem úgy történt, hogy közben kaptunk észbe, hogy mit csinál a másik kooperációban készült a mai beharang, fogadjátok szeretettel.
Amikor legutóbb podcasteltünk, még az volt a téma, hogy ki tudja-e kormányozni a csapatot a gödörből Ole, most ugyanez a lemez ment, csak a főszereplő változott. Ez volt az adás menetrendje:
Mi lehet Rangnick terve?
Jó döntés volt-e a kinevezése, és egyáltalán, életképes-e az interimkoncepció?
Minden cselekvésünk, minden gondolatunk és minden eredményünk mindössze egyetlen próbát kell kiálljon, tegyünk bármit is életünkben, akár munkánk során, akár vállalkozásunkban, akár szabad emberekként szabadidőnkben, vagy akár egy épp ráérő 30 percben a konyhában. Anyaként, apaként, nagyszülőként, sportemberként, vagy éppen felelős vezetőként. Materializálódjon bárhogy is gondolatunk, szavunk, cselekedetünk, egyetlen dolog vár ránk az út végén: a Mérce elé kell járuljunk, elé kell helyezzük munkánk gyümölcsét és reménykednünk, hogy végül átvisszük majd ezt a Mércét, és nem verjük le a Mindenséget Mérő Rudat.
2011-ben Sir Alex Ferguson megálmodta az ideális középhátvédpárost Varane és Jones személyében. A francia végül a Real Madridot választotta, Phil pedig az orvosi szobát. Most, 11 év után végre összeáll a nagy duó, hála a sérüléseknek és a covidnak. Jones 708 nap, azaz majdnem 2 év után lép újra pályára.
Bruno is visszatér, de csak a padra, úgyhogy marad majdnem ugyanaz a kezdő, mint a Burnley ellen. És teljesül sokak nedves álma: CR a cséká.
Év vége lévén mindenki visszaemlékezik az elmúlt esztendőre, nálunk ez idén – ha nem bánjátok – kimarad, az új év közeledtével pedig egyre inkább elvarázsolja gondolatainkat a petárdával, pezsgővel és bajszosleszeaszarral fűszerezett szilveszteri hangulat. Nincsen újévi parti nevetés nélkül, így az amúgy sem komolyságáról és modorosságáról nevezetes Stretford End blog az előző évek sikerein felbuzdulva idén is megpróbálkozik a már félrészeg olvasók rekeszizmainak megmozgatásával. A továbbiakban egy fiktív évösszegzést olvashattok a tavalyi(előtti?) posztunkra nagy ívben szaró üveggömbünk homályos jóslataira alapozva, ugyanis 2025 történéseit mutatjuk be. A 2021-es esztendővel való bármiféle hasonlóság csakis a véletlen műve lehet. BÚÉK!
