Hivatalos: David De Gea elköszönt, és köszönünk neki mi is mindent. Hogy klublegendaként fogunk-e rá emlékezni, még nem tudni (majd megírjátok a kommentek közt), de az biztos, hogy szebb búcsút érdemelt volna.
Szezonzáró, kupadöntő, manchesteri derbi – hangulatba hozni aligha kell bármelyik United-drukkert a mai meccs előtt. A szezon legfontosabb 90 (120?) perce vár ránk az ellenfél törzsközönségének átlagéletkora miatt matiné időpontra tett találkozón (vagy azért kezdődik helyi idő szerint háromkor, hogy ne változtassák Liszt Ferenc térré Londont). Tizenharmadszor nyerhetjük meg az FA Kupát, ehhez csupán az illegálisan működő csapatok legjobbikát, a városi rivális Man City-t kell legyőznünk. Sokszor, sokféleképpen kitárgyaltuk már itt a blogon az Egyesült Arab Emírségek állami csapatának viselt dolgait, azóta már a tulajdonosok is rájöttek, hogy nem az igazi manchesteri csapatot vásárolták meg. Újat nem is nagyon tudunk mondani, ezért inkább csukott szemmel, lótuszülésben lemegyünk alfába, míg átjárja testünket a harag, majd kiengedjük egy jó kis dühöngés formájában.
képrejtvény
A mai nappal befejeződik kopasz hollandusunk első szezonja (legalábbis ami a PL-t illeti), úgyhogy lehet mérleget vonni, akár már a meccs előtt is:
Az igazi happy endet nyilván egy FA-kupa győzelem és a city treble-jének szabotálása jelentené, de papíron az sem teljesen mindegy, hogy a 4. vagy a 3. helyen végzünk, utóbbiért ugyanis pár millióval több font jár. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A következő bejegyzésben taglalt események nagy részével már tisztában lehet bárki, aki kicsit szorosabb figyelemmel követi a futball történéseit az aktuális heti fordulók eredményein túl is, de azért gondoltam, hogy a nemrég útjára indult „Na de mi van a…?” sorozat újabb bejegyzést kap, és megnézzük, mizujs a 2010-es évek közepén nagy port kavart Football Leaks mögött álló Rui Pinto ügyével.
[Stretford End Clickbaitelhárító Terminator 2000™ automatikusan generált kiegészítése: semmi].
A továbbiakban kicsit bővebben is mesélek a háttérről, a kiszivárgott infókról, a következményekről, úgyhogy mindenki megint két napi hideg élelemmel készüljön, lesz itt Infantinózás, Cityzés, Péesgézés, sejkezés, adócsalás, efefpézés, tízmilliók, százmilliók, hektoliterszámra ömlő olaj és különböző testnedvek, meg… minden.
A tényállás egyszerű: verni kell a West Hamet, aztán hozni még 6 pontot a hátralevő 4 meccsből, és lehet készülni az FA-kupára, hogy elkerüljük a minél durvább verést behúzzuk a Ten Hag-ére második kupáját. Pozitív előjel: Garnacho visszatért. Negatív: Weghorst kezd.
Ugye nem én vagyok az egyetlen, akinek van második csapata a Premier League-ben? Egy szimpatikus klub, akik mérkőzéseit ugyan nem jegyzi le az ember előre a naptárba, de szívesen nézi meg őket bárki ellen, a tabellán mindig vet a helyzetükre egy kósza pillantást, adott esetben még FM/FIFA karriert is indít velük, hogy egy alternatív valóságban a Bajnokok Ligájába vezérelje az ott egyébként sosem szereplő csapatot. Nos, nekem igen sokáig a Southampton volt ez a bizonyos második csapatom, még mielőtt a ‘Pool fiókcsapatává váltak volna, és mindenféle hozzánemértő menedzserek hathatós segítségével a PL pofozógépévé degradálódtak (most is utolsók, nem is ússzák meg a kiesést idén). A sikeresen működő klubmodell (lásd még: projekt) tekintetében immár egy másik déli parti település mutatja az irányt: az utóbbi években a Brighton lett az a klub, ahonnan nem csupán a jól teljesítő játékosokat, de az aktuális menedzsert is lerabolják a nagyobb halak. A bennem lakozó divatdrukker pedig egyre gyakrabban követte a meccseiket, nem utolsósorban azért, mert ők tényleg eséllyel lépnek pályára az általam utált riválisokkal szemben. Bár sajnos ellenünk is, mint ma délután az FA Kupa elődöntőjében.
Mivel egyre népszerűbb és keresettebb téma a mesterséges intelligencia (pláne a ChatGPT óta), ezért már egy ideje terveztem egy átfogóbb bejegyzést arról, hogy hol is tart az AI a futball világában manapság, mennyiben „vette át a hatalmat” a klubok managelésében, milyen területeken alkalmazzák, honnan indult, hová tart, és hasonlók.
Még mielőtt mindenki megijedne, MZ/xG-t már nyugdíjaztuk, átöltöztettük és két láda sörért áttoltuk a Fonat blogra.
Úgyhogy mindenki nyugalom, nem nyög, nem hörög, nem nyivákol, hajt.
Csütörtökön a Sevillával játszottunk Európa Liga „odavágót”. Hosszú évek óta először voltam közös szerkesztőségi meccsnézésen, most végre eljutottam egyre. A társaság jó volt, a meccs vége pocsék. De megosztok egy élménybeszámolót, szenvedjen más is jeligére.
Régebb óta terveztem egy lazább posztot a szurkolói énekek humoráról, úgyhogy most ezzel kell beérjétek, legalábbis amíg nem játszunk újabb meccset 72 órán belül.