A bejegyzés címéből nyilvánvalóan kiderül, hogy (hosszabb szünet után) újabb fejezettel folytatódik a Főnök úr históriája, de mivel meglepetten vettük észre a naptárban, hogy ma este a Crystal Palace lát minket vendégül egy bajnoki erejéig, így tűzoltás jelleggel rájuk is szánunk egy bekezdést a végén.
Talán a szezon legfontosabb mérkőzése következik. Bár a TOP4-ért folytatott harcunk miatt ezt a jelzőt az összes hátralévő bajnokinkra rá lehetne húzni (köszi Mou), de a Liverpool elleni derbi mindig kiemelt jelentőséggel bír. Főleg úgy, hogy legfőbb riválisunk rég látott közelségbe került a bajnoki cím megszerzéséhez. A Liverpool szurkolók túlságosan megrészegültek egyelőre ahhoz, hogy meggátolják az optimizmus diadalát a tapasztalat fölött, és még elhiszik, így a játékosaink feladata lesz vasárnap délután visszarángatni őket a realitás szilárd talajára.
A kupasorozat, ahol nyilvánvalóan sorra kapjuk az idegenbeli kemény ellenfeleket idén. Kifejezetten peches számunkra mindez, hiszen az Arsenal után egy másik londoni együtteshez, a Chelsea-hez kell látogatnunk. Az előjelek nem túl kedvezőek…
Elsősorban azért sem, mert Lingard és Martial sem áll a csapat rendelkezésére, ami talán nem is a mostani mérkőzés miatt, hanem sokkal inkább a Liverpool elleni PL összecsapás miatt lehet izgalmas. Solskjaer többek között ennek okán is neki fog kezdeni a rotálásnak, aminek hála néhány meglepetésember találhatja majd magát a kezdőcsapatban.
Mostanában nosztalgikus érzések kavaroghatnak a unitedes szurkolói lelkekben; a látványos támadófoci, a hónapokon átívelő veretlenség, vagy a kellő arroganciával fűszerezett magabiztosság mellé ráadásul most betársul egy régről talán még ismerős hangulat, a BL-tavasz. Persze, szerepeltünk már a poszt-Fergie érában is a legrangosabb kupában bőven, de kiszenvedett Olimpiakosz-verésen, Wolfsburg elleni csoportkörös buktán, meg reménytelen Sevilla-kiesésen kívül nem futottra másra. Nem találtuk a helyünket Európa elitjében, ahol, valljuk meg őszintén, semmi keresnivalónk nem volt az utóbbi hat évben. Kíváncsian várjuk tehát, hogy a tökéletes előjáték után Ole géniusza érvényesül-e a legfontosabb meccseken, a legmagasabb szinten is, mert hogy a csoportmásodikok méltó büntetéseként egy igazi nagypályás ellenfelet kaptunk a kieséses szakaszban, így aztán vigyázó szemünket Párisra vetjük.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Mondjuk ki az igazat és az őszintét: az elmúlt években nem volt túl jó dolog Manchester United szurkolónak lenni. Néhány kivételes alkalom persze akadt: a hosszú idő után újból megnyert FA-kupa, az Európa-liga győzelem vagy éppen a City elleni teljesen valószínűtlen fordítás képesek voltak elhozni azt a katarzist, amit olyannyira hiányoltunk. Összességében azonban kilátástalanság és az érdemi fejlődés teljes hiánya jellemezte ezt az időszakot, ami miatt nem csoda, hogy sokan inkább már nem a meccsek köré szervezték a hétvégi programjukat. De aztán jött egy bizonyos Ole Gunnar Solskjaer…
Ismét két meccs közé bepréselve szolgáltatunk némi aktualitást, a kommentfalon burjánzó Lindelöf-vita mellé készült egy kis nézni- és hallgatnivaló, valamint megemlékezünk arról a tényről is, hogy Lindelöf januári teljesítménye a hónap játékosa díjat is kiérdemelte volna (Rashforddal együtt mellesleg).
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nehéz szó, nehéz meccs. Ez vár ránk a mai napon. A csapat ugyanis a váratlan pontvesztést követően némileg győzelmi kényszerben van, ha kapaszkodni szeretne a legjobb négyhez. Az ellenfél pedig ezúttal az a Leicester City lesz, aki idén nagyon sok pozitív meglepetésre volt képes. Hazai környezetben pedig különösen veszélyes az ellenfelekre.
Tulajdonképpen a tavalyi szezon legnagyobb metamorfózisán átesett alakulata látogat majd ma este az Old Traffordra, úgyhogy ezt a tényt kihasználva ezúttal allegorikusra vesszük a figurát, és a Burnley FC látogatása előtt a statisztikák helyett egészen más vizekre fogunk evezni, habozás nélkül fejest ugrunk a címerek rejtett szimbolikájába.
Az Arsenal elleni FA-Cup-diadal egyik kulcsszereplője Lionel Jesse, vagyis Messi Lingard volt, ennek örömére lefordítottuk a The Players Tribune-ben megjelent önvallomását (illetve annak a rövidített változatát).
A nagyapám igazi old school figura. Nem is volt soha focirajongó. Fiatalon rögbizett és súlyt emelt a brit válogatottban. Csak azután vetette bele magát a futballba, hogy megszülettem és elkezdtem rugdosni a felfújható katicabogaras labdámat. Van rólam fotó is a vörös-fekete labdával, 14 hónaposan. Akkor még a pelenka is rajtam volt. Járni is alig tudtam, de azért lövöldöztem a bombákat nagyapa barna bőrfoteljébe.
Állandóan együtt voltam a nagyapámmal. Minden nap. A nagyi és ő segítettek felnevelni. Volt, hogy ott aludtam egy matracon a földön, a szobájukban. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A bajnoki szárnyalás közepette nem az Arsenal elleni összecsapás kerül be a fókuszba most kedvenceinknél. A pénteki találkozó ráadásul szokatlan időpontot is jelent. Ha pedig hozzátesszük, hogy ez egy FA Kupa rangadó, akkor még inkább furcsán érezhetjük magunkat. Ha még azt is hozzáteszem, hogy megint streamelni kell a meccset, akkor már teljesen össze is zavarodtunk a mai napra.
