Ne játszd újra, José!

A holnap esti, Chelsea elleni FA-kupa negyedddöntő tökéletes alkalom arra, hogy tegyünk egy képzeletbeli időutazást a múltba. Csukjuk be a szemünket, és próbáljunk meg visszagondolni a rég megboldogult Népsportos időkre! Azokra az időkre, amikor Wayne Rooneyt még csak hetente egyszer küldte el a picsába a komplett kommentszekció, amikor mindenki nedves álmaiban Sneijder leigazolása szerepelt, amikor a csütörtök esténként még azért kapcsoltuk be a tévét, hogy a címvédőként a BL-ből az EL-be lebukó Chelsea-n röhögjünk, és amikor a Manchester United aktuális kezdőcsapatát nehezebb volt megjósolni, mint ketomikánál több hozzászólást írni egy beharang alá.

Aki most éppen Pogba eligazolását és Scholes visszavonulását siratja, miközben magában a Gangnam Style-t dúdolja, az nagyjából jó helyen jár a tér-idő kontinuumban. Igen, a 2012-13-as szezonba szerettem volna elkalauzolni mindenkit, ami olyan nyomorultul régen volt, hogy akkoriban a csapat menedzserét még Sir Alex Fergusonnak hívták, én pedig éppen Everred kolléga ellen igyekeztem megnyerni a pesszimista hangnemben megírt posztok házibajnokságát a Stretford End hasábjain.

Na, de miért is kellett felidézni a dicső múltat? Nos, mert az említett idény ősze, egészen pontosan 2012. október 28. óta nem tudtunk nyerni a Chelsea ellen…

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Újra kELeten

Ha csütörtök, akkor EL, tartja az idei lózung, a Saint-Etienne könnyed kiejtése után pedig itt az újabb feladat a második számú európai kupában – az un. Répaligában – az orosz FK Rostov lesz az ellenfelünk a legjobb nyolc közé jutásért. Pogbáék bajnoki X-faktorért kiáltó vesszőfutása (értsd: balfaszkodása) következtében egyre fontosabbnak tűnik a sorozat a United számára, így nem is vehetjük félvállról egyik ellenfelünket sem. Ismerkedjünk hát meg az FK Rostovval!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Quo vadis, Domoune?

Disclaimer: Egy ideje érlelődnek bennem a következő kérdések, de a B’mouth meccs segített a befejezésében. Az alábbi merengő ugyan nem feleletválasztós teszt, a felsorolás pedig erősen exemplifikatív, azonban vitaindító, amelyben a közösség véleménye is fontos, vajon mekkora magasságot és mélységet élünk meg a szezon hátralévő hónapjaiban.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Viszlát 6. hely?!

A kötelező győzelmek előtt mindenkinek vannak félelmei, különösen akkor, amikor egy győzelem segítségével biztosan elmozdulhatnánk a hatodik helyről. Legutóbb akkor lehettek ilyen reményeink, amikor a Hull ellen sikerült ezt követően döntetlent játszani hazai környezetben. Nagyon reméljük, hogy a srácok nem szeretnék megismételni ezt a produkciót. Viszont most sok minden ellentmond annak, hogy ok nélkül féljünk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Fekete lángok, Vörös Ördögök

Második állomásához érkezik februári kupadekádunk, 4 mérkőzés tíz nap alatt (ok, tizenegy, de kicsire nem adunk) három különböző sorozatban, ami annak köszönhető, hogy egyedüli angol klubként nem voltunk még képesek sehonnan kiesni. Jó esetben ez a négymeccses széria egy trófea Wayne általi égbeemelésével zárul (ha addig el nem viszi a Shanghai Segghúha vagy ki), amit bár sokan nem tartanak nagyra, de mégis (nem annyira) titkon mindenki örülne, ha legalább átmenetileg az összes angol kupa a United vitrinében pihenne. De ne szaladjunk ennyire előre, foglalkozzunk a mai feladattal, a Blackburn elleni FA kupa összecsapással.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Qui êtes-vous? – ASSE baj, ha nyerünk

Ha csütörtök, akkor Európa Liga, szokhattuk meg sajnos az utóbbi másfél szezonban, így nem ér minket meglepetésként, hogy a második számú európai kupasorozat február közepén ismét támadásba lendül. Kedvcsinálónak legyen elég annyi, hogy az angol rekordbajnok játszik a francia rekordbajnokkal, illetve a Pogba-tesók egymás ellen, de akit még így sem érdekel az EL, az ne nézze a meccset, sőt beharangozót se olvasson, mindenki másnak pedig itt a huarja altípusú értekezés aktuális ellenfelünkről. A Saint-Étienne csapata látogat az Old Traffordra, sportriporteri szakzsargonunkból pedig ezúttal a patinás jelzőt választottuk a francia klub jellemzésére, mert talán ezt illik mondani olyan csapatokra, amelyek régen sikereket értek el, de az utóbbi 10-20-50 évben leginkább szarok. Az ASSE rövidítéssel csúfoltra pedig ez abszolút igaz, de ezt ki is fejtjük mindjárt bővebben.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ma egy másik harang szól

A Professzor gondterhelten lötyögtette teáját. Ennek oka egyrészt az volt, hogy se tejet sem cukrot nem talált, és többek között a filtert is elfelejtette időben kivenni, így a langyos, keserű ital csak kaparva csúszott le torkán. Nem is igazán értette, mit szeretnek a Földön annyira ezen a szeren, amikor annyi macera van vele. Gondja másik részét az asztalon előtte heverő hologrampergamen tartalmazta. Hajója elfogott egy S.O.S. jelet, valahonnan a galaxis túlfeléről, ami a következőképpen szólt:

„Segítsen, Josyone Professzor, ön az utolsó reményünk! Az Oltraforn bolygó népét a kihalás fenyegeti! A Watforgok…”

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

xG v Reality

Mai rovatomban kicsit elmélyedünk a számok börtönében és alaposan utánajárok annak, hogy szigorúan statisztikai alapon vajon mennyire van igaza a kétkedőknek vagy éppen a bizakodóknak a csapat Premier League teljesítménye kapcsán. Tudjuk, hogy sokan nem szeretik vagyis nem értik az xG adatait, de ma ezt hívom segítségül és bizonyításul téziseim sokkal inkább körbejárásához, mint igazolásához. Ugyanis nem az xG maga a lényeg, hanem, amit abból kiolvasok.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….