2260-at írunk, a helyszín a Babylon 5….majdnem…szóval 2017-et írunk, és az év első meccse előtt a másnapos és harmadnapos szurkolók gyógyulására érkezik a szezon első olyan meccse, ahol mindkét United kvázi idegenben játszik, és ugyan ebből következtetést nehéz levonni, felhangnak tökéletes a mai mérkőzés elé.
Év vége lévén mindenki visszaemlékezik az elmúlt esztendőre, nálunk ez idén – ha nem bánjátok – kimarad, az új év közeledtével pedig egyre inkább elvarázsolja gondolatainkat a petárdával, pezsgővel és irigyhónaljmiriggyel fűszerezett szilveszteri hangulat. Nincsen újévi parti nevetés nélkül, így az amúgy sem komolyságáról és modorosságáról nevezetes Stretford End blog az előző évek sikerein felbuzdulva idén is megpróbálkozik a már félrészeg olvasók rekeszizmainak megmozgatásával. A továbbiakban egy fiktív évösszegzést olvashattok a tavalyi posztunkra nagy ívben szaró üveggömbünk homályos jóslataira alapozva, ugyanis 2020 történéseit mutatjuk be. A 2016-os esztendővel való bármiféle hasonlóság csakis a véletlen műve lehet. BÚÉK!
A helyzet nem sokat változott az előző napokhoz képest. A Moyes elleni kötelező győzelem jött, Alex Ferguson születésnapján jó lenne egy újabbat is bezsebelni. A remény pillanatai az elmúlt hónapban már megcsillantak az Old Traffordon, a folytatást várjuk.
A hal, a töltött káposzta, a Reszkessetek betörők, a tojáslikőr és az idegesítő rokonok után végre elérkezett a meccs nap, itt van újra. Már mindannyian könyörtelenül várjuk Moyes visszatérését és remélhetőleg olyan teljesítményt kíván nyújtani csapata, amilyet 2013-14-ben megszokhattunk mi is.
Még szinte el sem haltak az utolsó visszhangjai a Palace meccs végén felhangzó ZLATAAAAN üvöltéseknek szerte a világban, máris újabb feladat megoldása vár a Unitedre, a szombati játéknap zárómérkőzésén West Bromwich-ban kell ismét három pontot szerezni a felzárkózás érdekében. Az előző posztban pedzegetett komoly győzelmi szériánk immár tény, az egymás után két megnyert meccs (sőt, az ukrajnai diadallal három!) önmagáért beszél. Mégsem lesz könnyű dolgunk, a WBA masszív csapat, élén egy walesi edzőfejedelemmel, a csapataival rendszerint űrfocit játszató Tony Pulis-szal.
Akik azon aggódtak, hogy nincs idén Bajnokok Ligája, ma megnyugodhatnak, a szerdai meccsadagjukat kivételesen nem egy csütörtök estével kell helyettesíteniük, beindult ugyanis a PL év végi meccsdömpingje, amikor, ha kedvenc csapatunk győztes mérkőzése után kivisszük az üres sörösüvegeket, visszaérve már megint a pályán találjuk őket.
Ma délután a Totteham Hotspur csapata látogat az Old Traffordra, a mérkőzést bár nagy lelkesedéssel várjuk már, azért félszemmel a holnapi EL sorsolásra is kacsingatunk, ugyanis kicsit bizonytalan elképzeléseink vannak arról, hogy vajon ma nem egy újabb döntetlen vár-e ránk, ami újra kihozná az állatot az egyébként békés kommentelő közösségből.
A Stretford End blog szerkesztősége mindig is a semmitmondó sablonnyilatkozatok ellen foglalt állást, így régi álmunk vált valóra, amikor néhány meggyőző ukrán oligarcha és pár elszánt Femen-aktivista segítségének köszönhetően mélyinterjút készíthettünk a csütörtöki EL-meccs főszereplőivel. Az Odessza – Manchester úton bőven akadt időnk arra, hogy mindenkit megszólaltassunk a továbbjutást érő győzelemmel és a zergebaszó hideggel kapcsolatban, még Zsozé is a rendelkezésünkre állt egy-két mondat erejéig. Következzen tehát a Luhanszk elleni 2-0, ahogyan a szereplők látták.
A hatodik körére elérkezett abba a szakaszba az Európa Liga is az életünkben, amikor már érdemes kicsit komolyabban gondolkodnunk a témáról. A Bajnokok Ligája hely ugyanis könnyen lehet, hogy csak ennek megnyerésével lesz abszolválható.
Vasárnap reggel a templomban tömeg, este a United meg toffee-kkal hentereg…énekelhetné Loukács Laci a mai meccs alkalmából, de sajnos/szerencsére szövegírói készségekben meg sem közelíti a mai meccs hírnökét, szeretett csapatunk ugyanis a Goodison Parkba látogat, hogy a heti egy „ezt mindenképpen nyerni kell a versenyben maradáshoz” mérkőzést is letudja. 