A hal, a töltött káposzta, a Reszkessetek betörők, a tojáslikőr és az idegesítő rokonok után végre elérkezett a meccs nap, itt van újra. Már mindannyian könyörtelenül várjuk Moyes visszatérését és remélhetőleg olyan teljesítményt kíván nyújtani csapata, amilyet 2013-14-ben megszokhattunk mi is.
Még szinte el sem haltak az utolsó visszhangjai a Palace meccs végén felhangzó ZLATAAAAN üvöltéseknek szerte a világban, máris újabb feladat megoldása vár a Unitedre, a szombati játéknap zárómérkőzésén West Bromwich-ban kell ismét három pontot szerezni a felzárkózás érdekében. Az előző posztban pedzegetett komoly győzelmi szériánk immár tény, az egymás után két megnyert meccs (sőt, az ukrajnai diadallal három!) önmagáért beszél. Mégsem lesz könnyű dolgunk, a WBA masszív csapat, élén egy walesi edzőfejedelemmel, a csapataival rendszerint űrfocit játszató Tony Pulis-szal.
Akik azon aggódtak, hogy nincs idén Bajnokok Ligája, ma megnyugodhatnak, a szerdai meccsadagjukat kivételesen nem egy csütörtök estével kell helyettesíteniük, beindult ugyanis a PL év végi meccsdömpingje, amikor, ha kedvenc csapatunk győztes mérkőzése után kivisszük az üres sörösüvegeket, visszaérve már megint a pályán találjuk őket.
Ma délután a Totteham Hotspur csapata látogat az Old Traffordra, a mérkőzést bár nagy lelkesedéssel várjuk már, azért félszemmel a holnapi EL sorsolásra is kacsingatunk, ugyanis kicsit bizonytalan elképzeléseink vannak arról, hogy vajon ma nem egy újabb döntetlen vár-e ránk, ami újra kihozná az állatot az egyébként békés kommentelő közösségből.
A Stretford End blog szerkesztősége mindig is a semmitmondó sablonnyilatkozatok ellen foglalt állást, így régi álmunk vált valóra, amikor néhány meggyőző ukrán oligarcha és pár elszánt Femen-aktivista segítségének köszönhetően mélyinterjút készíthettünk a csütörtöki EL-meccs főszereplőivel. Az Odessza – Manchester úton bőven akadt időnk arra, hogy mindenkit megszólaltassunk a továbbjutást érő győzelemmel és a zergebaszó hideggel kapcsolatban, még Zsozé is a rendelkezésünkre állt egy-két mondat erejéig. Következzen tehát a Luhanszk elleni 2-0, ahogyan a szereplők látták.
A hatodik körére elérkezett abba a szakaszba az Európa Liga is az életünkben, amikor már érdemes kicsit komolyabban gondolkodnunk a témáról. A Bajnokok Ligája hely ugyanis könnyen lehet, hogy csak ennek megnyerésével lesz abszolválható.
Vasárnap reggel a templomban tömeg, este a United meg toffee-kkal hentereg…énekelhetné Loukács Laci a mai meccs alkalmából, de sajnos/szerencsére szövegírói készségekben meg sem közelíti a mai meccs hírnökét, szeretett csapatunk ugyanis a Goodison Parkba látogat, hogy a heti egy „ezt mindenképpen nyerni kell a versenyben maradáshoz” mérkőzést is letudja. 
A hétvégén még nagyon lelkesen vállalkoztam előre a szerdai Ligakupa meccs beharangozójára, mondván, mikor indulna meg a szekér, ha nem most, a gyengélkedő West Ham United elleni duplameccses hepening alatt. Aztán mikor a vasárnapi focira tartva, a negyvenegyes villamoson zötykölődve ránéztem a livescore-ra, már nem voltam annyira biztos, akarom-e ezt. Elsősorban nem a 0-1-es eredmény lombozott le a harmadik percben, hanem, hogy előre lehetett tudni a végeredményt, még Zlatan viszonylag korai egyenlítő gólja után is. Hiszen mostanában sorozatban kaszaboljuk törzsvendéggé az Old Traffordra látogató aktuális Fekete Lovagot, de amatőr Artúr király módjára mi végül mindig kiegyezünk egy döntetlenben. A sokadik dühítő, frusztráló és igazságtalan hazai pontvesztés után jó lenne már valami, ami kizökkenti a csapatot a pechsorozatból.
Mivel rendes posztra szerverhiba miatt nem fussa, de azért mégsem hagynánk titeket kommentelési felület nélkül a sorsdöntő (?) EL-meccs előtt, megnyitjuk ezt a posztot, hogy Európa második számú kupasorozatából való továbbjutás le- illetve elszarásának mikéntjét hozzászólások formájában közvetítsétek azoknak, akik számára nem adatott meg a mennyei RTL2 vételének lehetősége, vagy jobb elfoglaltságot találtak maguknak erre a hideg téli estére, és emiatt lemaradnának a Feyenoord elleni űrfoci bármilyen létfontosságú momentumáról, egyben a szezon hátralévő részében ellenállhatatlan és gyilkos Mourinho-gépezetének első igazi megmutatkozásáról, na persze feltéve hogy nem lesz ez is egy frusztráló és nézhetetlen foshalmaz, de ez esetben még jobb hogy itt van ez a poszt és a kommentmező á lá enesté, mert kiélhetitek az elmúlt három és fél szezon minden felgyülemlett kínját, amíg nem moderálja ki azt senki. Písz. Egy kattintás ide a folytatáshoz….