Olyan lesz ez az út, mint egy fekete török kávé. Amikor megiszod, és a végén köpködöd ki a zaccot, akkor már tudod, hogy nem volt olyan jó döntés újra kipróbálni. A Fener számára a múltkori megalázkodás után most eléggé élet és halál kérdésévé avanzsált a rangadó. Lássuk, mivel készülünk a sajtószabadság hazájába.
(A poszt szofisztikációt csak mérsékelten tartalmaz, kattintás csak saját felelősségre)
Az indokoltnál már többször is kitárgyalt legutóbbi gyalázatot követően ma a délutáni műsorsávban mutathatja meg csapatunk, hogy a részvétel a fontos. Aztán, ha megint ijesztően gyengék leszünk, ráfogjuk a halloweenra, hogy a tavalyi Chelsea-nek öltöztünk vagy mittudomén… ha a pályán egyelőre még nem, marketingban továbbra is mi vagyunk a császárok, maximum José megint bocsánatot kér és bánatában megnyeri a Ligakupát. De ne ugrojunk ennyire előre, ugyanis ellenfelünk a szegény ember Aston Villája, a Burnley lesz.
Elmúlt két nap, talán kezd feledésbe merülni a vasárnap esti káprázatos futball bemutatónk (nem), ezért érdemes feleleveníteni a történéseket, egy hogyvolt szerű visszaemlékezéssel, ha már értékelni nem nagyon lehet azt a bő 90 percet, amit pályán töltöttek fiaink.
Olyan ez a Chelsea elleni mérkőzés, mint egy rossz másnap. Ki akar idegenben játszani a londoni kékek ellen, akiket ráadásul szökőévente sikerül vendégségben megverni. Mourinho visszatérése külön apropót szolgáltat a mai találkozóhoz, bár a hazaiak szurkolói valószínűleg örömmel fogadják majd. A hétvégi eredmények egész pofásan alakulnak, már tudjuk, mi hiányzik, csak nem merjük kimondani.
Kipróbáltunk valami újat: ahelyett, hogy leültünk volna egy asztalhoz, hogy felvegyük a Moukrofon™ következő adását, a tévé elé ültünk le, hogy a United-Fenerbahce meccs alatt mondjuk el a sok okosságot. Kicsit csapongóbb és lazább (= majdnem széteső) lett így a műsor, de reméljük, azért van valami szórakoztatóértéke. (Pláne azért, mert már a vasárnapi, Chelsea elleni meccset is harangozzuk benne befelé.)
(Disclaimer: A poszt nagyja a hétfői mulatságot követően, kedden készült, üzemzavar miatt azonban csak ma tudott kikerülni, így lett belőle ez a 2in1 írás és ugyan én is lenyugodtam a Liverpool meccs óta, csak azért se várjuk békében a mai meccset!)
Rájön, vagy nem jön rá Mourinho, hogy mit kellene játszani? Lesz WTF a kezdőben, avagy sem? Igazából ezek a megoldatlan rejtélyek maradtak csupán megválaszolatlanul a holnapi rangadó előtt.
2010. október 11-e jeles dátum a Stretford End életében, blogunk ugyanis éppen 6 éve nyitotta meg virtuális kapuit . Az azóta eltelt hat esztendő érzelmi hullámvasútján együtt sírtunk-nevettünk: olvasók, kommentelők, szerzők, olvasókból lett kommentelők és kommentelőkből lett szerzők itt az SE-n követhettük végig, ahogyan Ferguson bajnokságot nyer és BL-döntőt veszít, az utolsó utáni percben veszíti el a bajnoki címet a városi rivális ellen, de csak hogy következő szezonban, visszavonulása évében újra a csúcsra érjen a bajnokságban. Mindannyian megtapasztalhattuk a kezdeti optimista hozzáállás után közellenséggé váló Moyes és van Gaal urak fociról alkotott elképzeléseit, miközben nem csak az Európa Ligával, de az európai kupafoci nélküli hétköznapokkal is megismerkedhettünk. Egykori és jövőbeli kedvencek jöttek-mentek, így hát nehéz volt Fergie utolsó három évét és az új időszámítás első három évét összeboronálni, ezért választottuk az egyetlen közös nevezőt, a Manchester United által szerzett gólokat. Egy rögtönzött kis szerkesztőségi brainstorming alatt össze is gyűjtöttünk nektek hatot az elmúlthatévből, de ha bárkinek a kedvenc Liverpool elleni gólja kimaradt volna, nyugodtan tolja a HD videókat a poszt alá. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Alig telt el 1-2 hónap a szezon kezdete óta, máris le kell írni olyan gondolatokat, amelyeket nagyon nem szerettem volna. Mourinho eddigi tevékenykedése számomra ugyanis csalódás. A bejegyzés a portugál első hónapjait veszi górcső alá.
Nincs itt semmi látnivaló kérem, a csapat visszatért a győzelem útjára. A Ligakupában, az EL-ben és a bajnokságban is győzelmet arattunk, a következő mészárlás (értsd: 2-0) pedig már a hétvégén is újra érkezhet. A győzelem nagyon kötelező és közben bátran lehet kacsingatni, hogy a riválisok is buckázzanak és akkor akár még a dobogón is zárhatjuk a hétvégét.
