Második állomásához érkezik februári kupadekádunk, 4 mérkőzés tíz nap alatt (ok, tizenegy, de kicsire nem adunk) három különböző sorozatban, ami annak köszönhető, hogy egyedüli angol klubként nem voltunk még képesek sehonnan kiesni. Jó esetben ez a négymeccses széria egy trófea Wayne általi égbeemelésével zárul (ha addig el nem viszi a Shanghai Segghúha vagy ki), amit bár sokan nem tartanak nagyra, de mégis (nem annyira) titkon mindenki örülne, ha legalább átmenetileg az összes angol kupa a United vitrinében pihenne. De ne szaladjunk ennyire előre, foglalkozzunk a mai feladattal, a Blackburn elleni FA kupa összecsapással.
Ha csütörtök, akkor Európa Liga, szokhattuk meg sajnos az utóbbi másfél szezonban, így nem ér minket meglepetésként, hogy a második számú európai kupasorozat február közepén ismét támadásba lendül. Kedvcsinálónak legyen elég annyi, hogy az angol rekordbajnok játszik a francia rekordbajnokkal, illetve a Pogba-tesók egymás ellen, de akit még így sem érdekel az EL, az ne nézze a meccset, sőt beharangozót se olvasson, mindenki másnak pedig itt a huarja altípusú értekezés aktuális ellenfelünkről. A Saint-Étienne csapata látogat az Old Traffordra, sportriporteri szakzsargonunkból pedig ezúttal a patinás jelzőt választottuk a francia klub jellemzésére, mert talán ezt illik mondani olyan csapatokra, amelyek régen sikereket értek el, de az utóbbi 10-20-50 évben leginkább szarok. Az ASSE rövidítéssel csúfoltra pedig ez abszolút igaz, de ezt ki is fejtjük mindjárt bővebben.
