Aitor Karanka idén az 5. manager a Premier League-ben, akinek megköszönték a részvételt, a Hull City után pedig a Middlesbrough egy újabb olyan csapat, aki az edzőváltás hatását a Manchester United csapata ellen próbálhatja először élesben. Ennek kapcsán engedjetek meg nekem egy kis kitérőt.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Rostov pipa, így amíg a Leicester a BL-ben, mi az EL-ben mentjük az angol football becsületét. Ma már sorsolás is, áprilisban pedig a negyeddöntőkkel folytatódnak a küzdelmek, nekünk meg a bajnoki hajrá miatt egyáltalán nem mindegy, mennyire húzós párharc elé nézünk a 8 között. Ezért gondoltunk arra hogy megszondáztatunk titeket is, hogy ti kit szeretnétek, jöjjön a Nagy Nemzeti EL-konzultáció!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Miután José a maga módján végleg elengedte az FA Kupát és ezzel a csicskatripla lehetőségét is, valamint a bajnokságban is eldőlt, hogy bravúrok nélkül aligha érünk oda a BL-helyekre, az Európa Liga répaligából hirtelenjében Szent Grállá változott, vagy legalábbis ama hőn áhított BL-himnusz pályán való meghallgatásához vezető kiskapuvá, amelynek kulcsát azonban még így sem lesz könnyű megszerezni. Vagy valami ilyesmi, a képzavart kihámozni nem tudók vagy nem akarók számára leegyszerűsítve annyi a helyzet, hogy mostantól az EL élvez prioritást. Nyilván jobb lenne mindig mindent megnyerni, de ha erre képtelen a csapatunk, akkor valóban érdemes a két fennmaradó sorozatból az egyikre fókuszálni, nehogy aztán két szék között a padlóra essünk, aztán a Szent Grálból jövőre ismét szaros répaliga legyen. Ha csütörtök, akkor EL, tartja magát az ősi tottenhami mondás, mi pedig megnézzük, mire számíthatunk a Rostov elleni visszavágón.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Újra bekapcsoltuk a Moukrofont, szembesítettük magunkat az augusztusi jóslatainkkal, zlatanoztunk, pogbáztunk és beharangoztuk a ma esti meccset. Bónusz: most mi tettünk fel nektek kérdéseket.
Line up: Strigo, Everred, Beyonder.
A holnap esti, Chelsea elleni FA-kupa negyedddöntő tökéletes alkalom arra, hogy tegyünk egy képzeletbeli időutazást a múltba. Csukjuk be a szemünket, és próbáljunk meg visszagondolni a rég megboldogult Népsportos időkre! Azokra az időkre, amikor Wayne Rooneyt még csak hetente egyszer küldte el a picsába a komplett kommentszekció, amikor mindenki nedves álmaiban Sneijder leigazolása szerepelt, amikor a csütörtök esténként még azért kapcsoltuk be a tévét, hogy a címvédőként a BL-ből az EL-be lebukó Chelsea-n röhögjünk, és amikor a Manchester United aktuális kezdőcsapatát nehezebb volt megjósolni, mint ketomikánál több hozzászólást írni egy beharang alá.
Aki most éppen Pogba eligazolását és Scholes visszavonulását siratja, miközben magában a Gangnam Style-t dúdolja, az nagyjából jó helyen jár a tér-idő kontinuumban. Igen, a 2012-13-as szezonba szerettem volna elkalauzolni mindenkit, ami olyan nyomorultul régen volt, hogy akkoriban a csapat menedzserét még Sir Alex Fergusonnak hívták, én pedig éppen Everred kolléga ellen igyekeztem megnyerni a pesszimista hangnemben megírt posztok házibajnokságát a Stretford End hasábjain.
Na, de miért is kellett felidézni a dicső múltat? Nos, mert az említett idény ősze, egészen pontosan 2012. október 28. óta nem tudtunk nyerni a Chelsea ellen…
Ha csütörtök, akkor EL, tartja az idei lózung, a Saint-Etienne könnyed kiejtése után pedig itt az újabb feladat a második számú európai kupában – az un. Répaligában – az orosz FK Rostov lesz az ellenfelünk a legjobb nyolc közé jutásért. Pogbáék bajnoki X-faktorért kiáltó vesszőfutása (értsd: balfaszkodása) következtében egyre fontosabbnak tűnik a sorozat a United számára, így nem is vehetjük félvállról egyik ellenfelünket sem. Ismerkedjünk hát meg az FK Rostovval!
Disclaimer: Egy ideje érlelődnek bennem a következő kérdések, de a B’mouth meccs segített a befejezésében. Az alábbi merengő ugyan nem feleletválasztós teszt, a felsorolás pedig erősen exemplifikatív, azonban vitaindító, amelyben a közösség véleménye is fontos, vajon mekkora magasságot és mélységet élünk meg a szezon hátralévő hónapjaiban.
A kötelező győzelmek előtt mindenkinek vannak félelmei, különösen akkor, amikor egy győzelem segítségével biztosan elmozdulhatnánk a hatodik helyről. Legutóbb akkor lehettek ilyen reményeink, amikor a Hull ellen sikerült ezt követően döntetlent játszani hazai környezetben. Nagyon reméljük, hogy a srácok nem szeretnék megismételni ezt a produkciót. Viszont most sok minden ellentmond annak, hogy ok nélkül féljünk.
