A hidegzuhannyal felérő szezonkezdet után bizonyára kevesen gondolták volna, hogy szeptember elejére – addigra már két rangadóval a hátunk mögött – alapvetően pozitív és optimista lesz a hangulat Manchester vörösebbik felén. Márpedig ez a helyzet: két fájdalmas pofont követően Ten Hag tett egy lépést hátrafelé, elővette pragmatikus énjét, rögtön bizonyítva, hogy valóban nem egy kutyaütőt sikerült szerződtetni a kispadra. És ami a legfontosabb: olyasvalakit, aki hajlandó volt feladni a saját elveiből annak érdekében, hogy idomuljon valamelyest a keret képességeihez. Ennek lett az eredménye a zsinórban hozott négy győzelem, amire szomorúan rég volt példa utoljára.
Az első lépés és az első komolyabb változtatások megtörténtek tehát, és láthatóan sikerült felhúzni egy olyan alapot 8-9 fix kezdővel, amire bátran lehet építeni. Most azonban itt a következő nagy feladat: a keret többi részét, a tizenötödik, tizenhatodik embereket is hatékonyan kellene beilleszteni ebbe a rendszerbe. Erre pedig éppen a nemzetközi kupaporond második lépcsőfoka, az Európa-liga adhat számunkra ideális terepet.
