Marcus Rashford, a csapat hosszú történetének legújabb
aranyifja idei teljesítményével, és a szerkesztőség által adományozott 55 pontjával
évadzáró listánk 6. helyéig jutott. Hogy ez jó-e avagy csalódnunk kellett idén
10-esünkben, mindenkinek az egyéni ítéletére bízzuk, de a döntéshez adunk egy
kis muníciót.
A TOP10-es lista nyolcadik helyét a tavalyi ötödik helyezett, idei legeredményesebb csatárunk, BigRom foglalja el, aki csak azért nem lett házi gólkirályunk ebben az elbaszott szezonban, mert Pogba az ügyeletes büntetőrúgó felelősünk. Lukaku a Bernie módszer számítása szerint 41 pontot szerzett a szerkesztőségi értékelések alapján, lássuk, mi történt vele második unitedes idényében.
Azok után, hogy kedden Ole taktikusan úgy döntött, ideje inkább a PL-re koncentrálni és okosan kiesett a kettős terhelést jelentő BL-ből (csicska bárszások meg úgy örültek, mintha legalább összejött volna nekik egy Premier League 6. hely), sorsdöntő mérkőzés vár a Manchester Unitedre, méghozzá az Everton ellen.
Phil Jones rendszeres vitatéma a Stretford End hasábjain. A sérülékeny hátvéd már 27 esztendős, ennek ellenére sem az angol válogatott, sem a Manchester United stabil kezdőjébe nem tudta beharcolni magát. Ennek a gumilábúság mellett bizony a teljesítmény is az oka. Jones néhány olyan gyengeséget tudhat magáénak, amelyet egyszerűen képtelen levetkőzni. Ezeket a hibákat pedig lényegében minden meccsen iszonyatosan könnyű kiszúrni a játékában. Nem volt ez másként a Watford ellen sem.
Nagyon ritka kártyacsomagot nyitunk ma ki, ez tulajdonképpen egy „special player pack unboxing video” lesz, szöveggel leírva.
A téma, amit most boncolgatni szeretnék tulajdonképpen nem ért volna meg egy bejegyzést, de a Főnök úr sztorijának „van Nistelrooy-os epizódja” alatt megszaporodtak a kommentek, úgyhogy a „tovább”-ra kattintás után belemerülünk majd a technikai részletekbe.
Kedvenceink egy újabb sikerrel ismételten a Wembley gyepén találhatják magukat, amelyet manapság nagyon megkedveltünk, hiszen minden évben sikerül mostanság elvándorolni egy-egy hazai kupa végjátékába. A mai napon 90 vagy 120 percünk lesz elérni mindezt. Az ellenfél viszont nem ígérkezik könnyűnek.
Az év második podcastjában megbeszéljük, hogy mennyire jó érzés Ole kormányzása, és hogy van-e olyan, hogy Oleball. Kiderül az is, hogy kell-e paráznunk az Arsenal elleni vereség miatt. Ítéletet mondunk a McTomi-Fred-Pereira trió felett, találgatjuk a leendő igazolásokat, meg ilyesmi. Jó szórakozást & kommentelést!
Line up: Strigo, Kriss, Ezra, Beyonder.
(Az első 10 percben nem működött Kriss mikrofonja, de utána megszereltük. Bocs.)
A komplett szerkesztőség kezd úgy kinézni, mint azok az alakok, akiket a kútból frissen kimászott Samara Morgan csókolt homlokon. Legközelebb tényleg kapni fogtok rendes beharangot, becsszó, hogy eskü, komolyan. Azonban előtte újabb kitekintés érkezik a Ferguson-életműből, mégpedig a 20 évvel ezelőtti Inter ellen vívott Bajnokok Ligája negyeddöntő első meccse. Elsősorban azért, mert ezt találtam meg feltöltve Daily (nem Blind) motionre, másrészt pedig ez a meccs volt az első, amit igazi esélyeshez méltóan dominált le a United a kezdő sípszótól a lefújásig. Aztán a bejegyzés végén a szokott módon megpróbálok összeszedni 3 sornyi aktuális történést a PSG-visszavágó elé és úgy tenni, mintha mi sem történt volna.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Talán a szezon legfontosabb mérkőzése következik. Bár a TOP4-ért folytatott harcunk miatt ezt a jelzőt az összes hátralévő bajnokinkra rá lehetne húzni (köszi Mou), de a Liverpool elleni derbi mindig kiemelt jelentőséggel bír. Főleg úgy, hogy legfőbb riválisunk rég látott közelségbe került a bajnoki cím megszerzéséhez. A Liverpool szurkolók túlságosan megrészegültek egyelőre ahhoz, hogy meggátolják az optimizmus diadalát a tapasztalat fölött, és még elhiszik, így a játékosaink feladata lesz vasárnap délután visszarángatni őket a realitás szilárd talajára.
Ismét két meccs közé bepréselve szolgáltatunk némi aktualitást, a kommentfalon burjánzó Lindelöf-vita mellé készült egy kis nézni- és hallgatnivaló, valamint megemlékezünk arról a tényről is, hogy Lindelöf januári teljesítménye a hónap játékosa díjat is kiérdemelte volna (Rashforddal együtt mellesleg).
Egy kattintás ide a folytatáshoz….