Két hazai találkozó következik a Premier League karácsonyi hajtásában és mind a Burnley, mind a Southampton elleni ütközet igencsak a kötelező kategóriába tartozik. Már pusztán azért is, mert a riválisok bukása nem igazán tekinthető fixnek az elkövetkezendő fordulókban, a jelenlegi különbség megtartására pedig volna igény. Lássuk, mire számíthatunk, és miben reménykedünk az összecsapás előtt.
(a posztot félig részegen, félig másnaposan írtam, ezért sajnos felelősséget nem tudok vállalni az alábbiakért)
Finiséhez ért a pre-karácsonyi őrület, már csak egy nap van hátra a tolongásból, a kényszeres pénzköltésből, a céges vacsorák és bulik utáni kínos másnapokból, már karnyújtásnyira van a pillanat, amikor felcsendül a Nakatomi Pláza hangszóróiból a Christmas is all around Billy Mack hangján, miközben kétségbeesett „KEVIN!” kiáltásokat hallasz a háttérből (nem, nem De Bruine a rémálmaidból)… és akkor rájössz, hogy addig még túl kell élned egy Premier League fordulót is, minek során kedvenc csapatod a Leicester City otthonába látogat és még egy beharangozó posztot is írhatsz fenyőfa vásárlás helyett.
Azt mindenki magában mérlegelje, mennyire van szükségünk egy kétmeccses Ligakupa-elődöntőre a januári hajtásban, mindenesetre a sorsolás nem állította nehéz feladat elé a csapatot, hiszen az ellenfél ezúttal a másodosztályú Bristol City csapata lesz. Idegenben, ami kissé para lehet, meg a formájuk alapján jövőre akár a PL-ben is találkozhatunk Lee Johnson csapatával, de azért a kezdőnket látva igencsak ciki lenne kiesni bristolék ellen. Ennyi most a beharang, cserébe viszont van kezdőcsapat, íme:
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Amikor José Mourinho leszállt az Old Trafford Sir Alex Ferguson, Sir Matt Busby és Sir Bobby Charlton uralta légterébe, már akkor sokan kétkedéssel és némi megdöbbenéssel fogadták a bejelentést. A United Moyes és van Gaal kísérlete után úgy gondolta, hogy megtalálja a középutat. Egy sikeres, de mégsem túl idős menedzserre bízza a csapat irányítását. Mi tagadás, én akkor örömmel fogadtam a hírt és most sem vagyok egyáltalán a Mourinho hater klub vezetője, de az, aki nem él kritikával egy szakember ténykedését látva, az valóban csak egy elvakult szurkoló, aki semmit nem akar meghallani a maga körüli zajokból. Éppen ezért igyekszem pontokba szedni, hogy mi az, amit csúnyán elszúrt Mourinho és mi az, amit rendbe rakott ebben a másfél éves periódusban a United padján. Ezeket az állításokat természetesen nem kell elfogadni, még csak tényként sem feltétlen tekinthetők, hiszen a dolgok mögé bizony elvitathatatlanul be kell nézni, de talán kitűnő alapként szolgálhatnak az elkövetkezendő időszak blogos vitáira, amelynek köszönhetően remélhetőleg sikerül túllépni a José in vs. José out gondolatokon. Az említett + és – előjelű események talán mind a két fajta véleményt árnyékolhatják és közelebb kerülhetünk a közös nevezőhöz. A lista tetszés szerint bővíthető.
Mindenki tisztában van vele, hogy a karácsonyi hajtás nem egy kellemes üzemmód a Premier League küzdelmeiben. Erre a körre fordul most rá szeretett csapatunk is. Innentől kezdve, ebben a kéthetes sávban hat mérkőzést (öt PL, egy Ligakupa) láthatunk majd kedvenceinktől. Hogy miként lehet ezt bírni? Igen nehezen, de a keret abszolút megvan rá, hogy sikerrel vegye ezeket az akadályokat. Elsőként mindjárt a kieső helyen szerénykedő West Bromwich Albion otthonában kellene feltenni valamit az asztalra.
Szolgálati közlemény: a Stretford End legújabb podcastjének meghallgatása előtt kérjük, saját biztonsága érdekében távolítson el a környezetéből mindenféle, önsebzésre alkalmas szúró- és vágófegyvert… Szóval igen, megint egy mérsékelten életvidám adást sikerült rögzítenünk, de azért jó szórakozást hozzá!
(Disclaimer: A poszt hirtelen felindulásból elkövetett véleményposzt, kéretik azt helyén kezelni. Érzékeny lelkűek, és elégedettek a maival nyugodtan várják meg a következő meccs előtti beharangot. Peace, Love, Unity!)
Igen, megint eljött az évnek az a szakasza, amikor kikapunk a City-től. Noha statisztikai alapon felkészülhettünk rá, az Arsenal valószínűtlen megverése csalfa, vak reménnyel töltötte meg a szurkolók szívét. December 10-ét írunk, ami azt jelenti, hogy José Mourinho cirka másfél szezon óta a Manchester United managere. Meg lehet-e ítélni ennyi idő alatt egy edzőt? Nos, én azt gondolom, hogy ehhez kevesebb idő is elég, de aki szerint minden kritikus egy habzó szájú José-hater, most majd jól idekommenteli, hogy egy meccs alapján nem lehet José munkásságát megítélni. És tényleg nem. Csakhogy ez az egy meccs tökéletes példázata volt annak, amit a Manchester United jelenleg az akadályok meglépéséről gondol.
A remény a legrosszabb gonosz, mert elnyújtja az emberek szenvedését. (Friedrich Nietzsche)
Így van ezzel az egyszeri Manchester United szurkoló immár Ferguson távozása után minden évben. Kisebb sikerek persze mindig akadtak, ahogyan nagy és felejthetetlen mérkőzések is. Még trófeák is kerültek a vitrinbe, de ami igazán hiányzik, az egy erős Premier League szereplés. A csapat ráadásul teljesítette a kihívást és megugrotta a küszöböt a Bajnokok Ligájában is, ahol egy negyeddöntő vagy elődöntő már-már ajándék lenne.
Linkid nicken (ritkán, de néha) kommentelő olvasónk vendégposztot küldött. Köszönjük!
Nem is tudom, hol kezdjem. Bár ez a kommentszekcióból nem igazán tűnhet fel senkinek, de a blog megalakulása óta aktív Stretford End-szemlélő üti a klaviatúrán eme sorokat. Ahogy nincs karácsony Kevin nélkül, úgy nálam sincs nap SE nélkül. Habár olyan szakmai poszt nem lesz, mint amit az általam olvasott urak itt rendre megosztanak. Olyan vicces sem, mint az év végi jóslások, de akkora élményben volt részem, hogy szeretném megosztani veletek!
Hogy mi az oka a vendégposztnak? Kicsit messzebbről indítanék. Szerintem minden embernek az életében van bakancslistája, maximum nem nevezi nevén azt. Mivel már a harmadik ikszet taposom, így nálam ezek a vágyak, álmok nagyjából a 90-es évek végére illetve a 2000-es évek elejére datálódnak. Három ilyen kívánság szerepelt ebben a kategóriában, de Dévényi Tibi bácsit hiába zaklattam, még egy pöttyös labdát sem adott. Sosem gondoltam volna, hogy mindhármat másfél éven belül elém sodorja az élet.
Nem kell ezt túlbonyolítani, a csoportelsőség gyakorlatilag fix, a második helyekről igen sok csapat közül válogathatunk majd a sorsolás előtt. Abban viszont azért reménykedhetünk, hogy egyelőre a nagyok (Bayern München, Juventus, Real Madrid) inkább majd csak a nyolc között kerülnek a szemünk elé. Egyenes kieséses szakaszba pedig 2014 után léphetünk majd újra az első számú kupasorozatban.
