A téli meccsdömping végén, egy hosszabb, kéthetes szusszanás előtt – mármint nekünk, szurkolóknak jön a pihenő, a válogatott játékosoknak annyira nem – még egy akadályt kell sikeresen megugrani Ole alakulatának (nem vonom össze még egyszer a két szót, mert kibeleztek), a Leicester City elleni FA kupa negyeddöntőt.
Tartozom egy kisebb vallomással: tavaly nyár óta a tulajdonomat képzi egy Liverpool történetét 10 meccsben feldolgozó Jonathan Wilson-kötet. (Nem, nem arra használom, állítólag a nyomdafestéknek nagyon csípős érzése van). Ahogy a kínaiak bölcselete is tartja: “ismerd meg ellenséged és ismerd meg önmagad, száz csatában sem találsz majd legyőzőre.”
Ugyan nem értünk abban egyet a minap nyilatkozó Joséval, hogy a kupadöntő eredménye nem határozza meg a szezonunk sikerességét, azt azonban aláírjuk, hogy az idényünk eddigi alakulásától függetlenül kell tekintenünk az FA Kupa döntője elé. A szezon utolsó, és egyben legfontosabb meccsén mindkét edzőnek, és a pályára lépőknek is akad bizonyítani való, és ez remélhetőleg nem defenzív taktikákban és durvaságokban csúcsosodik majd ki, hanem egy klasszik meccsben. Az esélylatolgatásba és elemzésekbe nem is mennénk bele, hanem ráhangolódásként felidéznénk a Wembley-ben lejátszott, Chelsea elleni meccseinket, mert hogy már hétszer is játszottunk velük az angol foci legszentebb szentélyében. Reggeli kávéhoz, ebéd utáni punnyadásra, vagy stúdióbeszélgetés helyetti hangolódásként, majd’ egy órányi videóval, retróba.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Második állomásához érkezik februári kupadekádunk, 4 mérkőzés tíz nap alatt (ok, tizenegy, de kicsire nem adunk) három különböző sorozatban, ami annak köszönhető, hogy egyedüli angol klubként nem voltunk még képesek sehonnan kiesni. Jó esetben ez a négymeccses széria egy trófea Wayne általi égbeemelésével zárul (ha addig el nem viszi a Shanghai Segghúha vagy ki), amit bár sokan nem tartanak nagyra, de mégis (nem annyira) titkon mindenki örülne, ha legalább átmenetileg az összes angol kupa a United vitrinében pihenne. De ne szaladjunk ennyire előre, foglalkozzunk a mai feladattal, a Blackburn elleni FA kupa összecsapással.
Megannyi végigszenvedett 90 perc és kilátástalan foci után végre újra élvezhető United-meccset láttunk, és ez ebben a szezonban még akkor is feldobna minket, ha nem éppen az FA Kupa elődöntőjében történt volna mindez. De ott történt, így Martial Fergie-time, izé, Louis-time-ban szerzett gólja még katartikusabb élményt nyújtott. A győzelem értékéből még az sem von le semmit, hogy ellenfelünk a középszarrá kövült Everton volt, hiszen a második félidőben Martinezék is megrázták magukat, és az első játékrészben látottakkal ellentétben még focizni is szerettek volna. Ünneplésből sosem elég, osztályzáshoz meg sosem késő, a kiosztott érdemjegyek alapján meg döntsétek el ti, hogy a DDG-Fella-Marci hármasból kinek is járna a meccs embere trófea.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ha már egyszer sikerült lemaradnunk az európai kupaindulásról, az FA mindent elkövet azért, hogy ne szokjunk el a hétközi meccsektől. Na jó, az újrajátszással azért mi is tettünk ezért, de a múltkori pénteki randi után ezúttal hétfő estére került a United kupatalálkozója. Európai kalandozások helyett tehát idén kénytelenek vagyunk beérni a Football League túrával, ha már a sorsolás szeszélye folytán eddig csakis alsóbb osztályú csapatokkal kerültünk össze. Ha a Bradford az idei szezon óriásölője, akkor mi lennénk a (nem túl meggyőző) törpeirtók, hiszen már a negyeddöntőbe jutás a tét, és most érkeztünk el a papíron legerősebb ellenfelünkhöz. Az ötödik körben egy olyan csapathoz látogatunk, akik a negyedik helyen állnak, igaz csak a harmadosztályban. Hogy ne legyen második meccs, az első csapatunkkal kéne kiállni, és leverni a Prestont. Mert hogy 43 év után először hozzájuk látogatunk, és ez a bejegyzés is róluk fog szólni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A tavalyi hetedik hely és a szégyenteljes ligakupazakó következtében az elmúlt fél évben akarva-akaratlanul a Premier League-re korlátozódott szurkolásunk, melyhez enyhén szólva nem vagyunk hozzászokva, most azonban végre újabb trófeáért szállhatunk harcba, miután az FA-kupa harmadik fordulójában a Yeovil Town otthonába látogatunk. A remény és a vágy szokás szerint óriási, hiszen a vitrin ezen serlegek számára fenntartott része bővült a legrégebben az Old Traffordon – hogy idén összejöhet-e a bravúr, az persze nem a mostani délutánon fog eldőlni jó eséllyel.
Ha szezonkezdet, akkor leporoljuk kristálygömbünket, vagyis ismét arra a lehetetlen feladatra vállalkoztunk, hogy megjósoljuk az előttünk álló szezon történéseit. Egy dologban abszolút egyetértettünk: ez az idény csak jobb lehet a tavalyinál, még ha a Bajnokok Ligájában idén nem is láthatjuk a csapatot. Végső bajnoki helyezésünkről, a szezon felfedezettjéről, gólkirályáról és legjobb igazolásáról is itt olvashattok először. Aki nem szereti a spoilerezést, az csak jövő májusban olvassa el ezt a posztot, a többiek meg nyugodtan tippeljenek velünk.
Csalódottságtól roskadozó osztályozóposzt keretein belül emlékezünk meg arról, miként zakóztunk ki az első adandó alkalommal az FA-kupa idei küzdelmeiből – a Swansea ellen mutatott tegnapi teljesítményünkkel még a címben szereplő kétes értékű serleget sem érdemelné meg a csapat.
A Spurs elleni hazai (nem éppen megérdemelt) vereség óta nem igazán jelentkeztünk, és ennek csak egyik oka lustaságunk. Az az igazság, hogy a csapathoz hasonlóan mi is kezdünk elfáradni az ünnepek előtti-utáni hajtásban, pedig a heti két (három) meccses programnak még koránt sincs vége. Szerdán ugye bajnoki meccset játszott a csapat, kedden meg már a Ligakupa elődöntőjében izgulhatunk, a hétvégén pedig a PL csapatainak számára is elindult az FA Kupa. Hogy miért kell vasárnap játszanunk, mikor a szombaton pályára lépő csapatoknak semmi dolguk hétközben, arról fogalmunk sincsen, mindenesetre az egy nap pihivel teljesítendő kupadupla újabb nehéz feladat elé állítja Moyes-t és stábját. Hogy sikerül-e szűk egy hét alatt tönkrevágnunk az egész szezonunkat á lá Arsenal, arról többet megtudunk majd ma este, a Swansea elleni meccs után.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….