Egyáltalán nem sima mérkőzésekkel folytatódik az októberi hadjárat Európa első számú sorozatában. Ráadásul a Valencia elleni elmaradt győzelem miatt könnyen a Bajnokok Ligájában is kellemetlen helyzetben találhatjuk magunkat a Juventus elleni két mérkőzést követően. Cristiano Ronaldo ráadásul itt van, és még csak most kezd igazán belelendülni a góllövésbe. A tovább után elmondjuk, hogy milyen egyéb szörnyűségek várhatnak még ránk.
Törzskommentelőnk, clacka nem bírta tovább, vendégposztot küldött. Köszönjük!
A kritikusnak nincs könnyű dolga: ha túl szigorú ítéletet mond, elitistának és sznobnak titulálják, ha viszont olykor a szívére hallgatva és elgyengülve lágyabb hangot üt meg, könnyen a populizmus vagy a fogyasztói szemlélet előtt való meghajlás vádjával illethetik. Ezt azért tartottam fontosnak előrebocsátani, mivel jelen írásom egyik tárgya iránti elfogultságomból fakadóan szíves-örömest írtam volna ajánlót, ám a látottak alapján és a lelkiismeretem hangjára hallgatva sajnos csak a kritika műfajában tudom megfogalmazni véleményemet.
Jómagam – valószínűleg több 100 millió rajongó társammal együtt – alig vártam José Mourinho legújabb produkciójának bemutatóját, amelyre 2018. október 2-án 20.45-kor került sor a nagy múltú és patinás manchesteri Álmok Színházában. Sajnos, mint arra már céloztam, csalódottan álltam fel az előadás végén, ám mielőtt erre részletesebben kitérnék, tekintsük át a portugál művész eddigi pályafutását, hogy kontextusba tudjuk helyezi a legutóbb látottakat. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az a kiváló ötletünk támadt, hogy pont a legnagyobb Mourinho-meltdown idején nézzük meg saját szemmel a manchesteri szentélyt és imádott csapatunkat a Valencia elleni BL-meccsen. Ha már így alakult, vittünk magunkkal egy mikrofont, hogy tudjunk podcastolni a stadionban, és az oda-, illetve a visszafelé vezető út során. Hogy sikerült-e bejutnunk a legendás szurkolói kocsmába, az csak a kattintás után derül ki, ahogy az is, mennyibe fáj egy ilyen út. Jó szórakozást!
Új podcastunkban terápiás jelleggel ültünk mikrofon elé, hogy megpróbáljuk feldolgozni a szezon eddigi történéseit és imádott mesterünk nyilatkozatait. Az adásból kiderül, hogy látunk-e fényt az alagút végén, és hogy melyik az a forgatókönyv, ami a klubnak, a szurkolóknak és a Josénak is a legjobb lenne.
Közreműködők: Somebody, Stanley, Beyonder és persze Strigo.
Jó szórakozást! (A pod hallgatása előtt minden szúró- és vágófegyvert tegyetek el a közeletekből. Ingyenesen hívható lelkisegély-vonal: 116 123)
Az idei Premier League szezon véget ér és csapatunk már egészen biztosan a második helyen végez a tabellán. Mourinho ennek megfelelően tovább folytatja a rotálást, ugyanis az FA Kupa finálé teljes prioritást élvez a klub életében. Ennél is fontosabb azonban, hogy Michael Carrick utoljára lép pályára tétmérkőzésen a Manchester United mezében. Ez a pillanat pedig egy teljes korszak lezárását is jelenti az Old Traffordon.
A városi rangadókat általában nagyon várják a szurkolók, ettől a maitól viszont a legtöbbünk alighanem eltekintene. A Unitednek ezen a meccsen csak veszíteni valója van, így felspannoltság helyett inkább aggódással vegyes borzongás járja be testünket szombat késő délutánig. Egy meggyőző győzelemmel akár még életet is lehelhetnénk ebbe az igencsak ellaposodó szezonba, de valamiért nálam nagyobb az a para, hogy megalázó vereséget szenvedünk el a City B-től, és az arcunkba tolják a bajnoki cím ünneplését. Mindezt persze elkerülhetjük egy dögunalmas nullanullával, így bárhogy is alakuljanak a ma esti történések, a manchesteri városi derbit csak erős idegzetű olvasóinknak javasoljuk megtekintésre. Na de nem szeretnénk vészmadárkodni, ezért gyűjtöttünk pár optimista statisztikát, hátha sikerül meggyőznünk magunkat és minden erre hajlamos szurkolótársunkat, mert az mégsem lenne pálya, ha a hétvégénket tönkretenné egy csúnya vereség, nekünk meg a legyőzőink örömittas pofáját kéne nézni utána.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
2018. március 31-én emlékezik meg a keresztény világ nagyszombatról, ami véget vet az előtte húzódó hosszú böjtnek. De 2018. március 31-én emlékezik meg a futballszerető világ a Manchester United Swansea elleni megmérettetéseiről is, ami véget vet az előtte húzódó hosszú válogatott meccsekkel teli böjtnek. Ez a poszt azonban nem erről fog szólni. Ennek több oka is van, mint például az, hogy miután a Sevilla elleni gyalázatot követően lemondtam a TV előfizetésemet, azóta sem láttam, és nem is fogok újabb United meccseket megnézni az idén, így egyrészt képmutatás lenne valami olyanról írnom, ami nem érdekel, a másik oka pedig az, hogy nem érdekel. Persze lehetne írni olyanokat, hogy kötelező győzelem, és egyéb közhelyek, de őszintén, nem minden győzelem kötelező egy topnak hazudott csapatnál?
Mindenki legnagyobb örömére itt a válogatott szünet, amit arra használ(t)unk ki, hogy imádott menedzserünk fejére olvassuk a hét fő bűnét. Nehezítő körülményként a lista minden egyes pontjánál eljátszotta valamelyikünk az ördög ügyvédjét, vagyis próbáltunk mentőkörülményeket keresni a portugálnak. Jó szórakozást!
A játékvezető belefújt a sípjába. Félidő. Balázs az előbb már indulni akart a WC-be, hogy megelőzze a kocsma rezidens részegeit, de nem tudott felállni. Csak ült, és üveges szemmel bámult a tévé irányába az üres korsók felett. Ürességet és zavart érzett. Mintha meghalt volna egy pillanatra, és most kívülről látná saját magát és az egész világot. Hirtelen minden olyan idegennek és értelmetlennek tűnt. Szóval ilyen az, amikor kicsúszik az ember lába alól a talaj?
Alig pár órával a késő téli időszak egyik legizgalmasabbnak ígérkező rangadója előtt lőjük ki a beharangozó posztot, úgyhogy nem is próbálunk (-lok) meg úgy csinálni, mintha technikai vagy egyéb problémák állnának a csúszás hátterében, és nem az, hogy elfelejtettük (-tem) volna, hogy ma ki a simics soros, szóval részletes elemző poszt helyett jöjjenek inkább vázlatosan a mérkőzéssel kapcsolatban felmerülő kínzó (de többnyire költői) kérdések.
