Van egy szép dolog a Liverpool elleni mérkőzésben. Mégpedig az, hogy valójában kevés téttel rendelkezik ez az összecsapás számunkra. Persze, a legtöbben azt mondják, hogy egy Liverpool elleni rangadó más, de ezt már ők sem feltétlenül hiszik el. De azért ne feledjük, hogy Marcos Rojo szerint egy Liverpool-United mérkőzés az olyan, mint egy River Plate-Boca Juniors, és, ha ő mondja, mi készséggel el is hisszük neki azt.
Menni vagy nem menni, ez itt a kérdés? Mourinho minden bizonnyal minden egyes mérkőzésen az életével játszik majd. A legnagyobb közhellyel élve mondhatjuk, hogy a portugál számára valószínűleg minden egyes összecsapás felér egy döntővel. Kedvenceink óriási szerencséje egyébként, hogy a Tottenham-Chelsea találkozó mellett egy Bournemouth-Arsenal is megrendezésre kerül, így számos rivális veszíthet pontokat a hétvégén. Előbb viszont nézzük meg, hogy mi a helyzet a házunk táján…
Azt hiszitek az Everton legyőzése után megvan a top 4? Úgy gondoljátok, hogy Fellaini visszatérése után még mindig lesz szexi foci? Abban a hitben éltek, hogy Sanchez örökké a padot koptatja majd? Szerintetek még Lukaku is betalál valamikor? Na, gyorsan eloszlatjuk ezeket a kételyeket a következő hasábokban…
Az egész meccs olyan volt, mint Mourinho harmadik szezonjai általában: biztatóan, tempósan indult, elegendő helyzettel és lehetőséggel – aztán a második felére lelassult és összeomlott az egész.
A bejegyzés sajnos a BKK járataihoz hasonlóan meglehetős késésben van, az okozott kellemetlenségek miatt szíves elnézésüket kérjük.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az idei Premier League szezon véget ér és csapatunk már egészen biztosan a második helyen végez a tabellán. Mourinho ennek megfelelően tovább folytatja a rotálást, ugyanis az FA Kupa finálé teljes prioritást élvez a klub életében. Ennél is fontosabb azonban, hogy Michael Carrick utoljára lép pályára tétmérkőzésen a Manchester United mezében. Ez a pillanat pedig egy teljes korszak lezárását is jelenti az Old Traffordon.
A szörnyű szóvicc után nem is maradt más, minthogy gyorsan összedobjunk nektek egy dühöngőt, ahol újra kiélhetjük azt, amibe az elmúlt öt évben már annyira belejöttünk. #emoing
A West Bromwich Albion elleni mérkőzés a kötelezőnél is kötelezőbb kategóriába tartozik, ennek okán így a megszokott esélylatolgatás helyett egy rendhagyó írással jövök. Biztosan jól tudjátok, hogy mindannyiunknak szívünk csücske volt a Birmingham melletti kiscsapat a szerkesztőségben. Így igazán kár lenne nem felidézni a fantasztikus múltat az elmúlt másfél évtizedből.
A mai lesz a 200. Liverpool elleni összecsapás a klub történetében. Eddig 79 alkalommal győztek kedvenceink, volt 55 döntetlen és 65 liverpooli siker. Mind a két csapat optimista hangulatban van, hiszen a Pool közel tíz év után tért vissza a Bajnokok Ligája legjobb nyolc csapata közé, a Manchester United pedig idén akár a dobogóért is harcolhat a Premier League küzdelmeiben és további kupasorozatokban is van ok még a bizakodásra.
Nem sok kérdés maradhatna, ha a mai napon sikerülne legyűrni a Hodgson által feltámasztott Crystal Palace együttesét. A Chelsea együttesével szemben három mérkőzésnyi és a Tottenham csapatával szemben másfél találkozónyi előny 9 fordulóval a vége előtt egyáltalán nem hangzik rosszul. Különösen akkor, ha tudjuk, hogy a két londoni gárda egyaránt érintett a Bajnokok Ligájában és az FA Kupában is.
Nehéz megemberelni magát ilyenkor az áltagos szurkolónak, főleg akkor, ha még bejegyzést is kell írnia az illetőnek. Megint négy pontra állunk az Európa ligát érő 5. helytől, a világverőnek közel sem nevezhető Sevilla elleni 0-0 pedig az égieknek és persze őrült kapusunknak volt leginkább betudható. Ilyen előjelek mellett várunk egy olyan rangadót, amely a Chelsea és edzője számára is hasonlóan megtestesíti az élet-halál kérdést.
