Egyre csak növekszik a szar a Barca háza táján, ami voltaképpen a Culé blogra tartozna, de most már Frenkie de Jong miatt szegről-végről mi is érintettek vagyunk benne. És mivel ez az FdJ-saga kezdi kicsit kiverni mindenkinél a biztosítékot, ezért most egy nagy barcás bejegyzés keretein belül igyekszünk kollektíve levezetni a feszültséget ezen a patinás klubon és megpróbáljuk bemutatni, hogy a klub pénzügyei miképpen befolyásolják a működésüket.
Mivel a valóság és a jelenkor már megint sokkal több árnyalattal sötétebb a kelleténél, ezért újabb adag nosztalgiázás következik (nem mintha eddig olyan sok lett volna belőle), akadt ugyanis egy olyan pillanat a régi emlékek közt kutatva, ami előbb egy kommentet érdemelt volna az épp aktuális poszt alatt – aztán akkorára kezdett megint nőni, hogy inkább bejegyzést csináltam belőle.
Felocsúdni sincs időnk a hétvégén történtekből és máris újabb fejezetet kell írni az egyre pesszimistább bekezdésektől hemzsegő történelemkönyvbe. Én optimista vagyok, de már annyiszor voltam az korábban is itt a bejegyzések felületén, aztán jól megnézhettük magunkat a végére, úgyhogy óvatos leszek – és talán jobb lesz, ha Rangnick is így cselekszik.
Oké, tudjuk, igazából szamóca hullik a fáról, nem szilva, amit épp Boborján, a jeti Micimackó készül lerázni onnan (vagy csak nagyon vágyik rá, igazából mi sem tudjuk eldönteni).
Ritka alkalomból írhatunk ismét beharangot: újra BL-nyolcaddöntőben talált minket a történelem egyre nagyobb hullámokat vető vihara. Ennek alkalmából a figyelem legjavát az ellenfélre fordítjuk, úgyis rég láttuk őket, és jó eséllyel újabb 20-30 év telik el, mire megint látjuk egymást.
Minden cselekvésünk, minden gondolatunk és minden eredményünk mindössze egyetlen próbát kell kiálljon, tegyünk bármit is életünkben, akár munkánk során, akár vállalkozásunkban, akár szabad emberekként szabadidőnkben, vagy akár egy épp ráérő 30 percben a konyhában. Anyaként, apaként, nagyszülőként, sportemberként, vagy éppen felelős vezetőként. Materializálódjon bárhogy is gondolatunk, szavunk, cselekedetünk, egyetlen dolog vár ránk az út végén: a Mérce elé kell járuljunk, elé kell helyezzük munkánk gyümölcsét és reménykednünk, hogy végül átvisszük majd ezt a Mércét, és nem verjük le a Mindenséget Mérő Rudat.
Mindenféle karácsonyi posztokkal adósak vagyunk, utólag is elnézést (mégsem írhat minden posztot MZ/xG), úgyhogy a standard, általános jókívánságok mellé csomagolunk egy könyvajánlót is.
Sajnos nem lett könnyebb és szellősebb a Stretford End stábjának menetrendje, ezért előkerestük a szerkesztőségi főhadiszálláson a méltatlanul elfeledett beharang-robotunk, MZ/xG különböző zegzugokba széthajigált alkatrészeit. Összerakás után kellemesen meglepődve konstatáltuk, hogy minden áramköre kifogástalanul működik, a bejegyzéshegesztő képessége pedig a garancia lejárta ellenére mit sem kopott.
Aggodalmak nélkül bíztuk hát meg több feladattal is: be fogja mutatni nekünk a stáb legújabb tagját, Ralf Schumach Rangnickot, aki a legtöbbünk számára félig-meddig mégiscsak ismeretlen, továbbá beharangot fog hegeszteni a már szinte semmi téttel nem bíró Young Boys csörte elé.
Hajtás után övé lesz a szó.
[Edit: A poszt még jócskán a Watford-meccs előtt íródott, amióta ismét eszkalálódtak az események, az újabb vereség után Solskjaer menesztését este megtárgyalta a board, amire ma reggel Joel Glazer rábólintott, a csapat irányítását így a Carrick-Fletcher páros veszi át, míg nem érkezik végleges megoldás. A stábból Mike Phelan is felállt a hírek szerint. Ilyen a mi formánk egyébként, podcastolunk egyet, és másnap már repül is az aktuális manager, ahogy Mourinhoval is történt. Ha a következő edzőnk is szarban lesz, akkor a kenőpénzt az adás késleltetéséért a megadott címre és időpontra várjuk, előre is köszi.]
Beyonder rekord idő alatt vágta meg az aktuális podcastot, ami hiába volt több, mint másfél órás, szerintem elég keveset foglalkoztunk a legégetőbb kérdésekkel. Ezért szerintem a podcast nem volt túlságosan releváns – mindenképp megosztanám a véleményem bővebben is abban az általános kérdésben, amit mindannyian boncolgatunk itt a kommentfalon is, hogy…
Atalantába utazunk kérem szépen, ahol 96-ban Olimpiát is rendeztek, úgy tűnik, hogy elég kicsi a világ. Egy híres űrhajós is megénekelte egyik számában ezt a kis városkát az All Stars névre hallgató együttesével, akitől egyébként később az összes Tour de France győzelmét is elvették doppingvétség miatt.
Amíg leülepszik a szerda esti hullámvasutazás és mindenki áthangolja az adóvevőit a vasárnapi háborúra, addig játszani fogunk. Kicsit ilyen Fűrész-féle játékot.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….