Röpke 10 hónap leforgása alatt az ötödik tétmeccsünket fogjuk játszani a Premier League „portugál negyedével”, azaz a hetedik helyen lakó Wolverhamptonnal és ez is pont annyira hiányzik per pillanat, mint lufiárusnak a nyílzápor.
Egy City elleni rangadó normális esetben egy különleges alkalom, egy minőségi derbi, amit az átlag united szurkoló izgalommal telve vár. Főleg, ha az egy kupa (ok, ligakupa, de akkor is kupa) elődöntőjének visszavágója. Emberünk ilyenkor felveszi a kedvenc játékosa nevével nyomtatott féltve őrzött mezét, arcát tenyerével paskolva harciasra spannolja magát és elindul a törzshelyére meccset nézni (pontosabban jelentős mennyiségű sört elfogyasztani, mellesleg a mérkőzést is figyelemmel kísérni). Esetleg otthon marad, a hűtőbe jó előre bekészített Primatort kortyolgatja, miközben anyázza a tv szolgáltatóját, mert olyan adó közvetíti a mérkőzést, ami természetesen hiányzik az elérhető csatornák közül. De ez a mai derbi… most ez annyira nem hiányzik… nem… ez nem az a meccs… De most… Ó dehogynem! Ez a Manchester United! Minden meccsen győzelemért játszunk, így lesz ez ma is, nyuvasszuk ki a bilikékeket, sírva menjenek haza ma este!
(amúgy, amikor ma holtfáradtan hazaértem, és megkérdezte a feleségem, milyen lesz a meccs, annyit tudtam válaszolni, hogy: „biztosan jó sok gól lesz”…)
Ketten voltak. A sors messzire vetette egymástól őket, az Öreg visszavonulása óta gyakran viszály is kelt közöttük, mégis rokonlelkek maradtak. Egyikük a ködös Jardim-hegyi Pochlegri torony nyugati szobájának hideg falát támasztva üldögélt az ég vörösödő alját figyelve, társa, mérföldekre onnan, egy egyszerű gödörben kialakított otthonos zugban merült el gondolataiban. Csak egy dologra tudtak gondolni, az aznap esti ütközetre.
Tovább robog a Premier League gyorsvonata, az ötlettelenségünkkel együtt. Ugyan mit is mondhatnánk el a délután kezdődő forduló előtt, amelynek keretén belül a ligautolsó Norwich kanárijait engedik majd ki a kalitkából egy röpke 90 perc erejéig.
Még szinte ki sem hűlt annak a csapatbusznak a motortere ami a Molineux stadionból fuvarozta haza a csapatot, Rashfordnak még szinte teljesen friss az ujjlenyomata a telefonja kijelzőjén amivel a „Hónap játékosa”-díját twittelte ki, a felszerelésmenedzser pedig még alig végzett a mosással a Wolves elleni meccs után és máris érkezik a következő erőpróba.
Év vége lévén mindenki visszaemlékezik az elmúlt esztendőre, nálunk ez idén – ha nem bánjátok – kimarad, az új év közeledtével pedig egyre inkább elvarázsolja gondolatainkat a petárdával, pezsgővel és bajszosszarral fűszerezett szilveszteri hangulat. Nincsen újévi parti nevetés nélkül, így az amúgy sem komolyságáról és modorosságáról nevezetes Stretford End blog az előző évek sikerein felbuzdulva idén is megpróbálkozik a már félrészeg olvasók rekeszizmainak megmozgatásával. A továbbiakban egy fiktív évösszegzést olvashattok a tavalyi posztunkra nagy ívben szaró üveggömbünk homályos jóslataira alapozva, ugyanis 2023 történéseit mutatjuk be. A 2019-es esztendővel való bármiféle hasonlóság csakis a véletlen műve lehet. BÚÉK!
Még a nyáron Generati kommentelőkolléga megosztotta velünk a szakdolgozata kivonataként a United 2014-18 közötti üzleti beszámolóinak elemzését, most pedig kibővítette a 2019. szeptember 24-én közzétett, frissen lezárt üzleti év (ami nálunk 2018.07.01. – 2019.06.30.) adataival. Köszönjük!
A
Unitednél a bevételek három fő területről származnak, ezek
pedig a
A tegnapi paródiaposztunk megihlette egyik olvasónkat, és küldött egy igazi elemzést. Szép Szabolcs utánpótlásedzőként (is) dolgozik, és nem mellesleg 20 éve United-szurkoló. A posztot köszönjük, megdicsérni a szerzőt vagy vitatkozni vele a kommentek közt lehet.
December 27:
A Newcastle elleni mérkőzés másnapja. A reggeli napsugár
megcsillan a rózsaszín köd felett, amely legalább 48 órára újra
belengi az Old Traffordot és környékét. Előző este a Manchester
United 4-1-es, látszólag látványos, magabiztos sikert aratott az
idei évben masszív középcsapat Newcastle United ellen. A
győzelmet nem kell megmagyarázni, tartja a mondás, a kérdés
ezúttal az, hogy miért nem tud a United minden hazai és idegenbeli
meccsén így játszani? Vagy megfordítva a kérdést: így
játszik-e mindig a United, csak most épp a hullámvasút teteje
következett?
A futball félelmetes adatbázisokkal megtámogatott forradalma még csak most kezdődik igazán. Az egyre kifinomultabb és előrehaladottabb mérések és a rendelkezésre álló adathalmazok analízise teljesen átformálja a modern játékot. Mindent igyekszünk mérni, a győzelemhez vezető elvont fogalmaktól kezdve a szerencsefaktorig bezárólag. A harc folyamatosan zajlik a világ leghatalmasabb klubjai, az outsiderek, kockák és innovátorok közt a tulajdonosok tárgyalótermeiben, a közvetítőszobákban és nem utolsósorban a futballpályán.
Az ünnepeknek köszönhetően folytatjuk Ferguson életművét talán a legvidámabb fejezettel, a folytatásban a keret némi bővítésével cirka 10 év után elkészül az a gépezet, amiről a Főnök úr álmodott.