Egyre csak növekszik a szar a Barca háza táján, ami voltaképpen a Culé blogra tartozna, de most már Frenkie de Jong miatt szegről-végről mi is érintettek vagyunk benne. És mivel ez az FdJ-saga kezdi kicsit kiverni mindenkinél a biztosítékot, ezért most egy nagy barcás bejegyzés keretein belül igyekszünk kollektíve levezetni a feszültséget ezen a patinás klubon és megpróbáljuk bemutatni, hogy a klub pénzügyei miképpen befolyásolják a működésüket.
Mivel a valóság és a jelenkor már megint sokkal több árnyalattal sötétebb a kelleténél, ezért újabb adag nosztalgiázás következik (nem mintha eddig olyan sok lett volna belőle), akadt ugyanis egy olyan pillanat a régi emlékek közt kutatva, ami előbb egy kommentet érdemelt volna az épp aktuális poszt alatt – aztán akkorára kezdett megint nőni, hogy inkább bejegyzést csináltam belőle.
Egyik meghatározó futballemlékem természetesen a 99-es BL-döntő. Nemcsak a győzelem miatt (football, bloody hell), hanem mert itt szembesültem vele először, hogy mennyire felzaklatja az emberek igazságérzetét, amikor nem a „jobb” csapat nyer. Apámmal néztem a meccset, aki még kocadrukkernek se mondható, és kedvenc csapata sincs, a döntő után mégis azon háborgott, hogy milyen igazságtalanság érte a Bayern Münchent. Dominálták a meccset, vezettek végig, nekik kellett volna nyerni, milyen dolog ez, hogy csak úgy bemákolja a másik csapat a győzelmet? Az, amelyiknek semmilyen komoly taktikája nem volt, csak egy random szöglet utáni kavarodásban sikerült valahogy beleérni a labdába (kétszer). Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Sorsdöntő választás következik, hiszen a klub következő négy évét meghatározó döntés kapujában állunk. A tét nem más, mint hogy fel tudunk-e zárkózni az európai elit színvonalához, vagy továbbra is nevetség tárgyaként süllyedünk egyre mélyebbre a sikertelenségben. A Stretford End stábja hosszas előkészítő munka után hivatalos engedélyt kapott a minden határon túli szavazatok begyűjtéséhez, így nektek is lehet beleszólásotok abba, melyik lista nyerje a következő edzőválasztást. Ehhez nem kell mást tennetek, mint kinyomtatnotok az alábbi szavazólapokat és kitöltés után beletenni azokat egy zárt borítékba egy másik dokumentummal együtt, amin szerepel a nevetek, a bankkártyátok száma (ne felejtsétek el ráírni a hátuljáról azt a szart sem), valamint a Netflix-jelszavatok, majd küldjétek el azt nekünk. Mi természetesen megígérjük, hogy nem élünk vissza a személyes adatokkal, és a nekünk nem tetsző szavazatokat sem fogjuk elégetni a közeli szeméttelep mellett. Felhívnánk figyelmeteket, hogy a második lapon található népszavazási kérdésekre a faszrajzzal való szavazás is elfogadható. Ja, és a Leicesterrel játszunk ma késő délután.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Itt az új adás, van benne:
Line up: Strigo, Beyonder, harmansmith
Felocsúdni sincs időnk a hétvégén történtekből és máris újabb fejezetet kell írni az egyre pesszimistább bekezdésektől hemzsegő történelemkönyvbe. Én optimista vagyok, de már annyiszor voltam az korábban is itt a bejegyzések felületén, aztán jól megnézhettük magunkat a végére, úgyhogy óvatos leszek – és talán jobb lesz, ha Rangnick is így cselekszik.
Oké, tudjuk, igazából szamóca hullik a fáról, nem szilva, amit épp Boborján, a jeti Micimackó készül lerázni onnan (vagy csak nagyon vágyik rá, igazából mi sem tudjuk eldönteni).
Ritka alkalomból írhatunk ismét beharangot: újra BL-nyolcaddöntőben talált minket a történelem egyre nagyobb hullámokat vető vihara. Ennek alkalmából a figyelem legjavát az ellenfélre fordítjuk, úgyis rég láttuk őket, és jó eséllyel újabb 20-30 év telik el, mire megint látjuk egymást.
A szombati ebéd mellé megtekinthetjük a Southampton elleni derbit (tipp: az első félidőben jók leszünk, a másodikban meg nem), de beharang helyett beszéljünk valami fontosabbról
Felkerült a Prime Videóra a Wayne Rooney-ról készített portréfilm, amit a United-fanok talán jobban is vártak, mint a mai meccset. Rooney nemcsak a főhős, de a(z egyik) megrendelő is, a filmmel az volt az egyik célja, hogy megmutassa, honnan jött, milyen mentális problémákkal kellett megküzdenie, és hogy mi van a fejében.
Utóbbi azért fontos, mert még a United szurkolói közt is sokan vannak azok, akik Rooney-t egy szimpatikus, de üresfejű proligyereknek tartották, ami hősünket, a filmből ítélve, eléggé bántotta. Azt persze eddig is tudtuk, hogy Wayne nem Liverpool kastélynegyedében nőtt fel, de egész más látni is a kezdeteket a régi fotókon és videókon. A filmnek ez a legerősebb része, Rooney saját visszaemlékezései, plusz a családtagok, egykori edzők és csapattársak beszámolói alapján elég pontos képet kapunk arról, milyen élmény is lehetett 16 évesen országos sztárrá válni. Innen, a kulisszák mögül nézve, sokkal jobban meg lehet érteni, miért tűnt úgy, hogy Rooney még annál is „egyszerűbb” gyerek, mint amilyennek kinéz. (Mert be volt szarva a kamerák kereszttüzében. Ki ne lett volna az a helyében?)
Egy kattintás ide a folytatáshoz….A játék egyre jobb, kezd körvonalazódni a #ragnickball, már csak gólokat kellene rúgni. Az FA-kupából való kiesés után most ott tartunk, hogy idén maximum a BL-t tudjuk megnyerni (LOL), és/vagy a Wenger-trophyt. Jósolni már tényleg nem merünk, de a tökutolsó Burnley ellen a B-csapattal is nyerni kellene.
A jó hír, hogy Ralf mester már nemcsak a sajttájokon bátor, de a kezdő összeállításánál is, úgyhogy a nyaralásából visszatérő Cavani kezdhet a 37 éves születésnapját a héten ünneplő CR7 helyett. De Gea is visszakapta a helyét, de amúgy maradt a Boro elleni kezdő. (Fredet pedig ne keresse senki a padon, mert Tellesszel együtt benyelte a koronát.)
Minden cselekvésünk, minden gondolatunk és minden eredményünk mindössze egyetlen próbát kell kiálljon, tegyünk bármit is életünkben, akár munkánk során, akár vállalkozásunkban, akár szabad emberekként szabadidőnkben, vagy akár egy épp ráérő 30 percben a konyhában. Anyaként, apaként, nagyszülőként, sportemberként, vagy éppen felelős vezetőként. Materializálódjon bárhogy is gondolatunk, szavunk, cselekedetünk, egyetlen dolog vár ránk az út végén: a Mérce elé kell járuljunk, elé kell helyezzük munkánk gyümölcsét és reménykednünk, hogy végül átvisszük majd ezt a Mércét, és nem verjük le a Mindenséget Mérő Rudat.