A tegnapi napon megint olyan mérkőzést láttunk, amelyet nem csak a szezonvégi összefoglalókban, de a Premier League legjobb mérkőzései között is emlegetni fognak majd a szurkolók és a szakértők az elkövetkezendő években.
„The past dictates the future.” (Dale Cooper)
Pedig olyan jól indult minden. A Watford elleni házi gólszépségverseny sikerén felbuzdulva a szokásosnál optimistábban vártuk a meccset (hiába mantráztuk, mint egy buddhista szerzetes, hogy buszbuszbusz, felkészítve magunkat lélekben az elkerülhetetlenre), ráadásul José előző napi nyilatkozata is bizakodásra adott okot. „Igen, elismerem, hogy a nagy csapatok ellen idegenben óvatosabbak vagyunk, és jobban fókuszálunk a védekezésre, de most ugye csak az Arsenallal játszunk, így alkalmunk lesz gyakorolni a támadásépítéseket” – trollkodott a portugál, jelezve, hogy még mindig nem Wenger az öribarija.
A kezdőt majdnem teljesen a szurkolói óhajok mentén állította össze Mourinho. A Rojo – Lindelöf – Smalling belső védőhármas visszatapsolása logikus döntés volt, pláne mert a sérült Matics végül csak a padon kapott helyet, így kellett hátul a pluszprotekció. Valencia és Young elfoglalták a bérelt helyüket, a benga belga csatárunk is sajnos, de azon nyilván nem lepődött meg senki, ahogy Hernyó reaktiválásán sem (Fella még sérült.) A Marci-Rash páros feltolása viszont örvendetes fejleménynek tűnt.
Tisztelt Utasaink, Szurkolótársaink!
Köszönjük, hogy igénybe veszik szolgáltatásainkat és mérkőzéseinkhez streamet, rendszeres megtekintésükhöz Official Membership-et, Telenor myTV előfizetést választanak/vásárolnak!
Kérjük, mindig az utazási viszonylatnak, az idegenbeli ellenfeleknek megfelelő mennyiségű alkoholt fogyasszanak, az azokhoz szükséges nyugtató- és egyéb szereket mérkőzéseink során tartsák maguknál, kérésre mutassák fel (ha kérik, adják át) a Stretford End szerkesztőségének, buszvezetőinknek, klubtulajdonosainknak. Szükség esetén rendeltetésszerűen használják fel azokat!
Elérkeztünk egy olyan hétvégéhez, amikor a csapat előtt újra ott áll annak az esélye, hogy a riválisok esetleges botlásával egy kicsit közelebb tudjon kerülni a második pozíció bebiztosításához a tabellán. Ugyanis a Wenger fiúk a rettenthetetlen Burnley otthonába látogatnak, míg a forduló során egy Liverpool-Chelsea rangadót is rendeznek majd a hétvégén. A mi szombat délutánunkon a Brighton & Hove Albion legyűrése pedig maximálisan a kötelező kategóriába tartozik, de egyáltalán nem futhatunk ki nagy mellénnyel a gyepre.
Négy forduló után szerzett 12 pont általában elég a továbbjutáshoz egy BL-csoportban, sőt gyakran még a csoportelsőséghez is, de a focitabellák furcsa matematikai esély együtthatója, meg hogy közvetlen riválisaink körbeverték egymást és a harmatgyenge Benficát, azt eredményezte, hogy a Manchester United hivatalosan még nem biztos résztvevője a Bajnokok Ligája tavaszi küzdelmeinek. Ennek eléréséhez azonban most már tényleg elég egyetlen kis pontocskát szerezni, lehetőleg még ma este Svájcban, és akkor az utolsó csoportmeccsünket nem is kell nézni nyugodtan vehetjük akár félvállról is.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Köszöntjük kedves nézőinket! Mai adásunk rendhagyó, elsősorban a Manchester Uniteddel foglalkozó műsor lesz, a stúdióban Harrari Ezra és Marsi Anikó!
A drog rossz, értem? Mégis annyian csinálják, annyian lesznek függőek különböző szerektől, hogy még itt a Stretford Enden is beszélnünk kell a problémáról. Biztosan sokan elgondolkodtatok már azon, hogyan lehet évekig, akár évtizedekig bírni azt a nyomást, amit egy élvonalbeli angol klub irányítása jelenthet. Oknyomozásba kezdtünk, kibújt belőlünk a Csernus-génekkel beoltott Zacher doki, és megvizsgáltuk, vajon miféle tudatmódosítókkal élhetnek a Premier League menedzserei. Drogpreventációs posztunk az elrettentés szándékával született, a benne található információkért nem vállalunk felelősséget.
2011. április 6. és 2012. október 28. Alighanem minden Manchester United szurkoló számára egyértelmű jelentéssel bír ez a két dátum. A United pontosan ezen két alkalommal tudta legyűrni idegenben a Chelsea csapatát a Stamford Bridge gyepén az elmúlt tizenöt esztendőben. Első sikerünk egy meglepő BL győzelem volt, egy felejthetetlen Rooney gólörömmel és egy földön túli van der Sar bravúrral. A második pedig egy nyögvenyelős, lesgólos siker a meccs végére kilenc emberrel maradó Chelsea csapata ellen. Mégis mire számíthatnánk ezen a napon?
Megint podcast. A mikrofon mögött: Stanley, kovácstomi, Beyonder. A kulcsszavak: béel, Lingard, Lindelöf, Shaw, Mata, mutogatás, elvárások, sör, kokó, pina, José (direkt rosszul ejtve), reklám.
Jó szórakozást!
BL-meccs van a mi utcánkba’ – szól a hagyományos manchesteri nóta, a kedd esti mérkőzésen egy győzelemmel ráadásul biztosíthatnánk, hogy ez tavasszal is így legyen. Az ellenfél a nagyon mélyen lévő Benfica, egy ilyen posztnak pedig a bemutatásukról kéne szólnia, nem mehetünk azonban el saját portugálunk mellett, aki mostanában valószínűleg jobban foglalkoztatja a Vörös Ördögök szurkolóit, mint egy tingli-tangli BL-csoportmeccs. Vagy az is lehet, hogy nem, de ha már meg lettünk szólítva a zseniális Zsozé által, akkor élünk a válaszadás lehetőségével. Illetve, a többes szám annyira nem is indokolt, nem szeretném a magánvéleményemet szerkesztőségi álláspontként bemutatni, inkább meginvitálunk titeket egy újabb szurkolói konzultációra. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
