Mivel a valóság és a jelenkor már megint sokkal több árnyalattal sötétebb a kelleténél, ezért újabb adag nosztalgiázás következik (nem mintha eddig olyan sok lett volna belőle), akadt ugyanis egy olyan pillanat a régi emlékek közt kutatva, ami előbb egy kommentet érdemelt volna az épp aktuális poszt alatt – aztán akkorára kezdett megint nőni, hogy inkább bejegyzést csináltam belőle.
A szombati ebéd mellé megtekinthetjük a Southampton elleni derbit (tipp: az első félidőben jók leszünk, a másodikban meg nem), de beharang helyett beszéljünk valami fontosabbról
Felkerült a Prime Videóra a Wayne Rooney-ról készített portréfilm, amit a United-fanok talán jobban is vártak, mint a mai meccset. Rooney nemcsak a főhős, de a(z egyik) megrendelő is, a filmmel az volt az egyik célja, hogy megmutassa, honnan jött, milyen mentális problémákkal kellett megküzdenie, és hogy mi van a fejében.
Utóbbi azért fontos, mert még a United szurkolói közt is sokan vannak azok, akik Rooney-t egy szimpatikus, de üresfejű proligyereknek tartották, ami hősünket, a filmből ítélve, eléggé bántotta. Azt persze eddig is tudtuk, hogy Wayne nem Liverpool kastélynegyedében nőtt fel, de egész más látni is a kezdeteket a régi fotókon és videókon. A filmnek ez a legerősebb része, Rooney saját visszaemlékezései, plusz a családtagok, egykori edzők és csapattársak beszámolói alapján elég pontos képet kapunk arról, milyen élmény is lehetett 16 évesen országos sztárrá válni. Innen, a kulisszák mögül nézve, sokkal jobban meg lehet érteni, miért tűnt úgy, hogy Rooney még annál is „egyszerűbb” gyerek, mint amilyennek kinéz. (Mert be volt szarva a kamerák kereszttüzében. Ki ne lett volna az a helyében?)
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Sosem jó egy posztot mentegetőzéssel kezdeni, de be kell vallanom, hogy ez az írás eredetileg egy kommentnek indult, csak aztán olyan hosszú lett, hogy a Disqus azt hitte, terheléses támadás érte a szervereiket. Ezért aztán megkérdeztem a szerkesztőséget, hogy kirakhatom-e esetleg a Tottenham elleni meccs előtt bejegyzésként, és mivel a legtöbben úgy voltak vele, hogy inkább húznák végig a heréiket egy kilométeren keresztül erős pistás üvegszilánkokon, mint hogy értékeljék a vasárnap látottakat vagy beharangozzák a Csirkék elleni roncsderbit, visszaéltem a lehetőséggel, hogy kábé 10 évvel ezelőttről még van belépésem az oldalra.
Szubjektív gondolatok következnek a hajtás után, de előre leszögezem, hogy én az #InOleWeTrust táborhoz tartozom, annak is a legradikálisabb, a “még a víz alatt is” részéhez (hogy egy Bödőcs klasszikust idézzek)…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ferguson az előző idényben megszokásból vontatta be a vitrinbe a bajnoki trófeát és emellett újabb lehetőséget taposott ki ahhoz, hogy végre ledominálhasson egy BL-döntőt – hogy aztán az élet a futball fejlődésének egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb) alapkövét dobja be ellenfélnek. A próbálkozás nem járhatott sikerrel, a keserédes befejezés után pedig saját alapköveink fogyatkoztak meg: Scholes és van der Sar is utoljára zuhanyzott le a Wembley öltözőjében.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ferguson életműve a 2010-es évad végén nem gyarapodott túl sok trófeával, egy csalódást keltő bajnoki ezüstérem, egy Bajnokok Ligája negyeddöntős búcsú, egy harmadik körös kiesés az FA-kupában és egy szerény Ligakupa győzelem gyűlt csak össze a mérleg két serpenyőjében, amit nagyrészt a támadószekciónk egyoldalúságának köszönhettünk – ezen kellett változtatni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az életmű korábbi fejezetében elkészült az a modern gépezet, amivel a Főnök Úr el tudta tarolni Európát, és jó eséllyel ezt még pár évig meg tudta volna ismételni – túl sok minden szólt közbe ehhez azonban. Innen folytatjuk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Melyik volt az évtized meccse, gólja, és kik voltak a United legjobb játékosai az elmúlt 10 évben? Bónusz podcastunkban jól megmondjuk. Vitatkozni, a kimaradókat reklamálni ér a kommentek közt. (A podcastot még a múlt héten vettük fel, ezért járt le a szavatossága néhány állításnak a bevezetőben.)
Az RSS-re az Anchoron lehet feliratkozni, de követhettek Spotify-on vagy iTuneson is.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Az ünnepeknek köszönhetően folytatjuk Ferguson életművét talán a legvidámabb fejezettel, a folytatásban a keret némi bővítésével cirka 10 év után elkészül az a gépezet, amiről a Főnök úr álmodott.
Az újabb nemzetközi szünetnek köszönhetően a nagy tétlenség közepette folytatjuk a Főnök úr sztoriját – a korábban több epizódon át boncolgatott átmeneti időszak végre véget ér, a játék elkezd működni, Ronaldo pedig a háttérben szép csendben terminátorrá változik.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Némi szünet után folytatódik a Ferguson-story, miután van Nistelrooy beépítésével végérvényesen elmozdultunk a Class of 92′-tól, belemerülve az átmenet nehézségeibe, most pedig, több fontos alkatrész lecserélése és némi korrekció után végre megjelenik a fény az alagút végén.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….