Az új adásban azt találgatjuk, hogy miért eszkalálódott a helyzet ilyen gyorsan, van-e még lejjebb a gödörben, vagy előbb-utóbb elindulunk felfelé. És persze ronaldózunk is egy egészségeset.
Plusz: a 10 lehetséges OGS-utód.
Line up: Strigo, Kriss, Beyonder
Az RSS-re az Anchoron lehet feliratkozni, de követhettek Spotify-on vagy iTuneson is
City-derbi az ebéd mellé, ha nyerünk, pontazonosság, ha vesztünk, akkor apokalipszis (megint.) A kezdőben nincs (akkora) meglepetés, Pogba eltiltva, Cavani lesérült, legfeljebb Rashfordot lehetett volna Greenwoodra cserélni, de Ole biztos #knows.
Glory!
Atalantába utazunk kérem szépen, ahol 96-ban Olimpiát is rendeztek, úgy tűnik, hogy elég kicsi a világ. Egy híres űrhajós is megénekelte egyik számában ezt a kis városkát az All Stars névre hallgató együttesével, akitől egyébként később az összes Tour de France győzelmét is elvették doppingvétség miatt.
Sosem jó egy posztot mentegetőzéssel kezdeni, de be kell vallanom, hogy ez az írás eredetileg egy kommentnek indult, csak aztán olyan hosszú lett, hogy a Disqus azt hitte, terheléses támadás érte a szervereiket. Ezért aztán megkérdeztem a szerkesztőséget, hogy kirakhatom-e esetleg a Tottenham elleni meccs előtt bejegyzésként, és mivel a legtöbben úgy voltak vele, hogy inkább húznák végig a heréiket egy kilométeren keresztül erős pistás üvegszilánkokon, mint hogy értékeljék a vasárnap látottakat vagy beharangozzák a Csirkék elleni roncsderbit, visszaéltem a lehetőséggel, hogy kábé 10 évvel ezelőttről még van belépésem az oldalra.
Szubjektív gondolatok következnek a hajtás után, de előre leszögezem, hogy én az #InOleWeTrust táborhoz tartozom, annak is a legradikálisabb, a „még a víz alatt is” részéhez (hogy egy Bödőcs klasszikust idézzek)…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Amíg leülepszik a szerda esti hullámvasutazás és mindenki áthangolja az adóvevőit a vasárnapi háborúra, addig játszani fogunk. Kicsit ilyen Fűrész-féle játékot.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Nehéz megmagyarázni hogy az embernek miért van második csapata, miért szurkol egy másik klubnak is, vagy hogy egyáltalán szükség van-e szurkolói energiáinak megosztására az amúgy is 50+ meccses szezonok világában. A futballszurkolós poliamoria kialakulásának számos oka lehet: az ember követ egy másik bajnokságot, ahol egy idő után mindenképp szimpatikussá válik egy csapat; szurkol a helyi megyeketteseknek vagy a Fradikának; külföldi tartózkodás/meccslátogatás alatt beleszeret egy közegbe; egy sikeres FIFA- vagy FM-karrier okán; vagy csak simán egy szerethető játékost/edzőt/csapatot fedez fel és utána közelebbről is követi őket. De fel lehet ülni a hypevonatra is, lehet szorítani az örökös lúzernek meg underdognak (úgy is, mint Dávidnak a Góliátok mezőnyében), meg hipszterkedni egy olyan klubbal amit mások maximum kétperces összefoglalókból és a livescore oldaláról ismernek. Mivel a magyar fociszurkolókat általában jól be lehet határolni 15-20 topcsapat követőiként, a másodlagos preferenciák általában más vonalon mozognak, teljesen más büdzsével és célokkal, a két csapat aligha játszik egymás ellen komoly tétmeccset. Na ez változott meg esetemben, ma ugyanis a United először találkozik az Atalantával, vagyis a második csapatommal.
Kreatívnak ugyan távolról sem érzem magam (a keret néhány tagjához hasonlóan), mégis megpróbálok valami fogyaszthatót produkálni a bejegyzések közé, elvégre nagyon itt van már az ideje egy átfogóbb, általános „mi a f*** van is most tulajdonképpen” – témájú posztnak.
Minden lényeges kérdés sajnos nem fog terítékre kerülni (majd esetleg a következő podcast folyamán, ha Beyonder hajlandó lesz hazafáradni a „nyaralásból”), addig azonban megpróbálom kifejteni, hogy mi is van ezzel a Ronaldo – Greenwood „kapcsolattal”.
A szerda esti meccs után logikus, hogy megint szombat délben játszunk, miközben a BL-ben érdekelt riválisok közül a Chelsea-nek csak 16:00-kor van jelenése, a City-Pool páros pedig egy teljes nappal pihenhet többet és még az Arsenal is
Persze ha már előre kifogásokat akarunk keresni, akkor inkább a slágertémát kell újra elővenni, vagyis az egzisztenciális súlyosságát illetően csak a „lenni vagy nem lenni”-hez mérhető kérdést: McFred vagy nem McFred? A Donny-tábor számára nyilván egyértelmű a válasz, és még Matics involválása mellett is lehetne érvelni, de ha megnézzük, hogy az Everton Doucouré és Allen személyében milyen masszív és sokat futó középpályás tengellyel érkezik, akkor eléggé papírforma a McFredes felállás.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Mikor volt utoljára olyan, hogy két egymást követő bajnokin ugyanazzal a kezdővel álljunk ki? (A megfejtéseket a kommentek közt várjuk.) A pesszimistábbak persze már a szezon kezdetétől tudták, hogy előbb-utóbb összefog állni a legendás McFred-duó, és csak a reménytelenül naivak hittek abban, hogy a West Ham elleni teljesítményével Donny megváltotta a jegyet a kezdőbe. Ennek mondjuk nem kéne, hogy jelentősége legyen a meccs végkimenetelét illetően, a grealishtelenített Villát hazai pályán illene komolyabb nehézség nélkül megrépázni 1-2 góllal megverni.
A meccs a Digi Sport 2-n lesz látható, már annak, akinek van ilyenje, a Digi egyesen meg a BL-döntő visszavágója megy, kíváncsiak leszünk utólag a nézettségi adatokra.
Egy felemásan sikerült hét után találkozunk a West Ham Uniteddel három napon belül kétszer is. Először bő két óra múlva Londonban, a Premier League ötödik fordulójában indul útjára a labda (ami egyébként gömbölyű, és az a csapat nyer, amelyik több gólt rúg), szerdán pedig a Karalábé kupa harmadik körében, az Old Traffordon próbál majd visszavágni a csúnya vasárnapi vereségért David Moyes csapata Ronaldoéknak (sajnos a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt a beharangozó nem lett hm, hogy is mondjam… teljeskörű).
